Menetpróba: Triumph Street Triple RS

A Triumph Street Triple 2007 óta gurul e világ útjain, és a márka legsikere­sebb modelljei közé tartozik. Most úgy alakították át, hogy az Euro5-nek is megfeleljen, ráadásul megjelenésében és műszakilag is felfrissítették.

A gyártók általában nagy hírverést csap­nak egy új vagy újonnan átdolgozott modellnek. Már a megjelenés előtt szá­mos videót forgatnak és sokoldalas sajtóanya­gokat állítanak össze róla. Ezalól a Triumph sem kivétel, ők Dél-Spanyolországban tartják az Euro5-re felkészített Street Triple RS bemu­tatóját. Az országúti tesztelésen kívül néhány kört a Circuito de Cartagena versenypályán is megtehetünk – legkésőbb itt ki fog derülni, mi rejlik a sokatmondó közlemények mögött. A britek állítólag a 2020-tól érvényes szigorúbb károsanyag-kibocsátási szabvány ellenére is ki­lenc százalékkal növelni tudták a teljesítményt és a nyomatékot a középső tartományban. Ör­vendetes módon a 123 lóerős csúcsteljesít­mény is megmaradt, a maximális nyomaték pedig még kettővel nőtt is, most 79 Nm, és az eddigi 10 800/min helyett mostantól már 9350/min-nél rendelkezésre áll.

A Moto2-világbajnokság specialistái új kipu­fogóoldali vezérműtengelyt alkottak, és opti­malizálták a levegő-utánpótlást. Ezenkívül a Streety teljesen új kipufogóberendezést ka­pott, immár két katalizátorral. A plusz dinami­ka a rövidebb áttételű egyes és kettes fokozat­nak tudható be, a váltófogaskerekek precízebb gyártásának köszönhetően pedig a Triumph lágyabb sebességváltásokat ígér. Ezenkívül így megspórolhatók a nehezebb, rugóterheléses/rugóval ellátott fogaskerekek, ami csökken­ti a forgó tömeget. Az ígéretek szerint a tehe­tetlenségi nyomaték összesen hét százalékkal lesz kisebb.

Anélkül persze nehéz megbízható kijelenté­seket tenni a változásokról, hogy közvetlenül is összehasonlítottuk volna az új modellt a ré­givel. Nagyjából 7000/min-ig a 765 cm3-es há­romhengeres derekasan, ugyanakkor nem rendkívülien tol. Innentől viszont bőven az öt számjegyű régiókba emelkedve elképesztő­en lelkes offenzívát indít, ami elégedett mo­solyt csal a pilóta arcára. Eközben tisztán veszi a gázt, legfeljebb válthatna egy hajszálnyival lágyabban gázelvétel után gázadásra. Az im­már gyári felszereltség részét alkotó, legújab­ban blipperfunkcióval is kiegészülő váltóauto­matikával a fogaskerékpárok lefelé váltáskor szinte maguktól siklanak egymásba, a felfelé váltás ugyanakkor kicsit durvábban megy vég­be, különösen teljes terhelés alatt.

 

A Triumph a többi menetasszisztensnél is elektronikus finomhangolást végzett. A Street Triple továbbra is négy előre konfigurált me­netprogramot kínál a road, rain, sport és track révén, valamint az eddigiekhez hasonlóan ri­der módban tetszés szerint lehet kombinálni a menetasszisztenseket. A határtartományban az ABS a pályán a track beállítás ellenére kicsit túl korán reagál. Ezenkívül ebben a pozícióban a rendszer azt is megengedi, hogy elemelked­jen a hátsó kerék, egy esetleges előrebukfenc sem teljesen kizárt. A hétköznapi használat  során ugyanakkor a visszafogott road beál­lítással a rendszer tökéletesen jól teszi a dol­gát. A naked bike-nak ugyanakkor továbbra sincs IMU (Inertial Measurement Unit) egysé­ge, amellyel a menetkörülményeket gyorsulá­si szenzorok segítségével ismerhetné fel. A mó­dosított TFT-kijelzőn viszont négyféle szín és stílus közül választhatunk, a jobb leolvasható­ság érdekében a dőlésszöge pedig továbbra is állítható. Opcionálisan a Triumph connectivity funkciót is kínál, amelynek segítségével a mo­bilunkat, sőt, egy GoPro kamerát is összeköt­hetünk a műszerfallal Bluetoothon keresztül.

 

Az új modellévet változatlan paraméterekkel kezdi ugyanakkor a futómű. Egy klikk itt, egy korrigált rugó-előfeszítés ott: különbséget leg­feljebb a villa és a rugóstag minimális setup igazításai jelentenek. Az előző évekhez hason­lóan az abroncsokat a Pirelli szállítja, a Street Triple-höz a Supercorsa SP hipersportgumit választották.

Megjelenésétől fogva első osztályú motorke­rékpárként a 2020-as Streety is vidáman veti bele magát a kanyarokba, széles kormányánál fogva a pilótának nincs nehéz dolga, hogy a kí­vánt ívre kormányozza. Mivel a tömeg is vál­tozatlan maradt (gyári adat: 187 kilogramm), a motorral továbbra is könnyedén lehet ka­nyarogni. Legfeljebb enyhe felállítónyomaték érezhető kanyarban való fékezéskor. A villa és a rugóstag széles állítási tartományának kö­szönhetően a rugózóelemek versenypályán is elegendő tartalékot kínálnak.

Bár a Street Triple továbbra is első pillantás­ra felismerhető, egyes idomait módosították. A legmarkánsabb különbség a lámpaidom. Központi légbeömlő, sarkosabb, teljes mérték­ben LED-es technikával felszerelt fényszóró és gonosz pillantású helyzetjelző fények határoz­zák meg az összképet. Az utasnak jól jön a va­lamivel magasabb ülés, mivel így nyitottabb térdszöggel üldögélhet. Ennyit tehát a varázssziget témáról. Végül még egy jó hír: az átala­kított RS ára nem változik, az ebben a szeg­mensben amúgy is meglehetősen magasra pozicionált naked bike-ért a Triumph továbbra is 4 190 000 Ft-ot kér.

ÖSSZEGZÉS

Amennyire az előző modellre emlékszünk, az új Street Triple RS sem viselkedik nagyon más­képp. Ezt pozitívumnak szántuk, hiszen jó tu­lajdonságai mindig is kétségen felül álltak. En­nek megfelelően a Triumph mindent jól csinált: forradalmi változások helyett célzott finomtu­ningot végzett. A középső tartományban meg­nőtt teljesítményre azért még természetesen a mérőpadon is kíváncsiak leszünk.

Mi változott?

Motor

  • kipufogóoldali vezérműtengely
  • komplett kipufogó, immár két katalizátorral
  • váltó: az egyes és a kettes fokozat áttétele rövidebb lett

Megjelenés

  • lámpaidom: középen lévő légbeömlő, teljes mértékben LED-es fényszóró
  • idomok
  • utasülés kényelmesebb a tágabb térdszögnek köszönhetően
  • színváltozatok (fekete, ezüst)

Elektronika

  • a váltóautomatika gyári felszereltség, blipperfunkcióval
  • TFT-kijelző négy színben és stílusban variálható, opcionális connectivity funkció mobiltelefonhoz és GoPróhoz
  • a menetasszisztenseket és a pillangószelepeket szoftveresen újrahangolták