Menetpróba: Triumph Speed Twin

Power naked, modern classics, neo-roadster. Felejtsük most el a salesesek marketingszövegét! Ez a Triumph képes arra, hogy elsőrangú klasszikus motorkerékpárként megörvendeztesse szí­vünket.

Speed Twin. Mondjuk ki szépen még egyszer: Speed Twin. Na, leesett? Oké, még nem. Na persze, a hasonló név ellenére a Speed Twinnek elsőre semmi köze a Speed Triple nevű Triumph-ikonhoz. Sem megjelenésében, sem műszaki szempontból. Hogyan is lehetne? Hiszen a britek a 24 éves gyártási időszak és számtalan fejlődési fok során extrém mértékben radikalizálták és érlelték országúi versenymotorrá a Speedyt. Bár még mindig elég hétköznapi génnel rendelkezik, amit számos összehasonlí­tó teszten is bizonyí­tott, de igazából túl sok – túl sok a jóból.

Most mondjuk ki még egyszer: Speed Twin, és képzeljük magunk elé az ős-Speedyt, amely a T 300 B modellmegjelöléssel lett ismert. Na, ezzel vajon közelebb kerültünk a dologhoz? Műszakilag és a látvány szempontjából? Hiszen mindkét modell esetében egy egyszerű, letisztult motort látunk. Régen és most. Nem többet és nem kevesebbet. Pont. Persze, hogy a 2019-es Speed Twin nem a régi, 1994-es Speed Triple remake-je. Nem akar, nem is kell, és persze nem is szabad annak lennie. De az alapfilozófia stimmel. Egy letisztult, klasszikus vonalvezetésű roadster. Bár a klasszikus itt nem régimódit vagy hasonlót jelent – inkább egyenes vonalú, barokkos túlzásoktól menteset.

Az alap a Thruxton R, amelyről a Speed Twin a vázát és az erőforrást kapta – bár sok mindent jelentősen módosí­tva, amivel összesen tí­z kilogrammnyi tömeget spóroltak. Magán az erőforráson 2,5 kilogrammot sikerült fogni, többek között egy könnyebb főtengelynek és több magnézium alkatrésznek köszönhetően. A csepp formájú 14,5 literes tank alatt a lenyűgöző, 1200 köbcentis soros kéthengeres dominál, amelyet már a Thruxton R-ből ismerünk. A Triumph HP Bonneville-nek nevezi ezt a motorgenerációt, ahol a HP jelentése High Performance: 97 lóerő 6750/min-nél, 112 Nm 4950/min-nél. Ez bőven elég ahhoz, hogy igazán élvezetesen lehessen vele motorozni.

Ahova csak nézünk, mindenütt tetszetős dolgokkal találkozunk. Sárvédők, oldaldeklibetétek, vagy pillangószelepház-fedelek selymesre mart alumí­niumból, Monza gyorszárral ellátott tankbetöltő (alatta viszont hagyományos csavaros sapka). Hát igen, a régi iskola. A Speed Twin – tudatosan vagy sem – nagy elődöket idéz meg, ennek ellenére teljesen önálló és egyedi modell.

Egy Kawasaki Z900 pilótájának éppúgy tetszeni fog, mint egy Yamaha XJR-rajongónak. Értjük, hogy az angol motorműhely milyen célcsoportnak szánja a modellt: ők minden bizonnyal azokra a Street Twin-tulajdonosokra gondolnak, akik 900-as Bonnie-motorjuk után akarnak továbblépni. Tehát olyan Triumph-rajongókra, akik belekóstoltak a jóba és továbbra is klasszikus modellel szeretnének motorozni, csak éppen valamivel erősebb hajtóművel a fenekük alatt. Ez igaz is lehet, bár mi máshol is sejtenénk potenciált – például a fent emlí­tett XJR-tulajdonosoknál. A tipikus 1200-as Bandit-pilótának is megtetszhet a 100 lóerős ligában játszó kéthengeres.

Első pillantásra látszik, hogyan ül majd rajta az ember: nem görcsösen, hanem lazán és könnyedén. Próbáljuk csak ki! Igazunk volt, jóleső érzés. Kényelmes ülés, karcsú derék, jó térdszög. Bár felegyenesedve kell ülni rajta, de sportos, aktí­v testtartásban lehet vezetni. Úgy, ahogy nagyon sokan szeretnek motorozni. Kezeink maguktól rátalálnak a lapos hajlí­tású kormányra, amelyet a Speed Triple alkatrészraktárából húztak elő. Össze sem hasonlí­tható a Thruxton R-rel, amelynek kormánycsutkái szabályszerűen kinyújtották a pilóta testét, és ez hosszabb távon igen fárasztóvá vált.

Az adatokat szép és letisztult kerek órákról olvashatjuk le, amelyeket a Thruxtonról már ismerünk. A digitális műszerek terén a lehető legszükségesebbre szorí­tkoztak, és úgy sejtjük, a tipikus Speed Twin-vásárló nem is vár el többet, amikor egyszerűen csak motorozni akar. Elegendő, ha az olyan szokásos dolgokról kap felvilágosí­tást, mint a megtett ú, az átlagos fogyasztás és a maradék hatótávolság, ezeken túl a bal oldali kormányvégről gombnyomással választhat a három menetprogram (rain, road, sport) közül.

Szerencsére benne van a kulcs. Elfordí­tom, a világí­tás is tetszik. A zöld N lámpa beindí­tja a fejemben lévő automatizmust. Kuplungot behúzni, indí­tógomb, és máris hallgathatom a 270 fokos kéthengeres telt basszusát a karcsú kialakí­tású kettő-a-kettőbe kipufogóból. Nem tolakodó, de mindig jelen van. Ilyennek kell lennie egy motorkerékpárnak.

A Motorrad tartóstesztjén a Thruxton R radiális rögzí­tésű Brembo féke állandóan vándorló nyomásponttal bosszantott bennünket. A Speed Twin is Brembót kapott előre, de axiálisan felszerelt nyergekkel. Hátulról egy Nissin fék járul hozzá a lassuláshoz. Reméljük, hogy az új modellt nem érinti ez a zavaró probléma, és állandó marad majd a nyomáspontja.

A KYB rugózóelemekkel ellátott futómű (amelyeknek csak hátul állí­tható az előfeszí­tése) jóval egyszerűbb, mint az Öhlinsszel és jókora Showa Big Piston fordí­tott villával felfegyverzett Thruxtoné. Most komolyan, próbáljuk csak elképzelni, hogy hány potenciális Speed Twin-pilóta áll neki az állí­tgatásnak. Nem jobb, ha megbí­zhatunk egy gyári alapbeállí­tásban, és aztán egyszerűen csak motorozunk? A gyárilag felszerelt sportos Pirelli Diablo Rosso 3 gumiabroncsok azt mutatják, hogy a Triumph embereinek értelmezése szerint ezt éppoly gyorsan, mint amennyire bedöntve megtehetjük.

És hogy hogy megy? Erre még egy kicsit várnunk kell, mert egyelőre csak álló-, ülő- és hangpróbán vehettünk részt, de hamarosan menettapasztalatainkról is beszámolunk. Az első példányok már megérkeztek Magyarországra is, a Speed Twin ára 4 490 000 forinttól indul, mí­g a mutatós kétszí­nű fényezésért további forintokat kell majd adnunk.


Összegzés

Motor, tank, ülés, sárvédők – képeskönyvbe illő motorkerékpár. A Speed Twin elképesztően leegyszerűsí­tettnek tűnik, és pontosan ez az erőssége. 1200 cm3, majdnem 100 lóerő, valamivel több mint 200 kilogramm – ezekkel a sarokszámokkal minden olyan potenciális vásárlónál otthonra találhat, aki élvezni szeretné a rövid és hosszú országúi kanyarokat.