Menetpróba: Triumph Bobber Black

A Triumph Bonneville Bobber kelendő motorkerékpár: az angol motorok közül ez a modell cserélt gazdát a legtöbbször 2017-ben. A most bemutatott éjfekete, műszakilag részben megújí­tott Bobber Black küldetése, hogy megszilárdí­tsa ezt az első helyet.

Fellebbent a függöny a Triumph új Bobber Blackjéről. Testvérmodelljéből, a Bobberből, amelyet a britek 2017 elején dobtak piacra, októberig 735 talált bobberrajongó gazdára. Ezzel a Bonneville családhoz tartozó 1197 köbcentis kéthengeres az első helyet foglalja el az angolok forgalomba helyezési statisztikáiban. A Street Triple-nek és társainak be kell érniük az ennél hátrébb lévő helyekkel. Ez a sorrend minden bizonnyal meg is marad, ugyanis a Triumph tovább bőví­tette a Bobber sorozatot. A különböző szí­neknek ugyanakkor már nincs szerepük, csak feketét lehet választani. Matt, illetve fényes kivitelben. Többféle nincs, a jövőbeli Bobber Black-tulajdonosoknak tehát meglehetősen sötét üzelmekbe kell bocsátkozniuk.

De semmi pánik, a Triumph klasszikus vonalának legifjabb képviselőjében semmi illegális nincs. Épp ellenkezőleg. A normál Bobberhez hasonlóan a fekete változat is formás, egyszerű eleganciájával hódí­t. Ami ilyen egyszerűnek látszik, ahhoz egy szigorú ellenőr és a részletek iránti szeretet szükséges. Nincs ugyanis sem gazdasági, sem funkcionális ok arra, hogy az összes kábelt vagy kiegyenlí­tőtartályt, amelyek egyébként mindig az ember szeme elé kerülnek, ilyen ügyesen elrejtsék mutatós fémfedelek mögé, vagy minden egyes csavarnak olyan feje legyen, amelynek puszta megjelenése is lenyűgöző. Vagy, hogy az akkumulátordobozhoz egy olyan fémzárat alkossanak, amelynek elsődleges feladata az, hogy szép legyen. Még egy highlight: az együléses modell szabadon lebegő, hosszában három centiméterrel állí­tható ülése trükkösen elrejti a hátsó központi rugóstagot, hogy a hátsó váznyúlvány optikailag merevnek nézzen ki. A Bonneville Bobber összességében a gépjárműgyártás jól sikerült művészi alkotásának néz ki, és kihangsúlyozza, hogy a művészet ott tud kibontakozni, ahol a tudás is megvan.

Erről ennyit. Aki néhány kilométert motorozott már a Triumph Bobberével, az tudja, hogy a valóságban a csinos modellen akadt néhány hiányosság. Elsősorban a fék hagyott bennünk vegyes érzéseket. Tompán harap, és nagy kézerő kell hozzá. Ezt állí­tólag kijaví­tották, a Bobber Black esetében ugyanis egyből kettő lett: immár két, az eddigiekhez hasonlóan 310 milliméter átmérőjű tárcsafék működik rajta. További különbségek? Az első kereket vezető villa átmérője 6 milliméterrel 47-re nőtt, rugóúja továbbra is 90 milliméter. Immár nem a Kayaba, hanem a Showa gyártja, és patronos kivitelű. Ez nagyobb merevséget, jobb csillapí­tást és több tartalékot í­gér. Az első abroncs is megnőtt, legalábbis széltében. A Bobbernél egy 130/90-19 colos gumi forog a villa között, a Dupla-B-nél egy 130/90-16 colos abroncs teljesí­t szolgálatot. Hátul megmaradt a 150/80-as, 16 colos méret. Ehhez jön még egy tempomat és egy LED-es fényszóró.

De vajon mit hoztak a Bobber Black újí­tásai menetdinamikai szempontból? Kimondottan sokat, mint ahogy azt a Spanyolországban tartott prezentáción a Ronda körüli országutak szűk és nagy í­vű kanyarjaiban megmutatta. Maradjunk is ezért inkább az újí­tásoknál, kezdjük a fékkel. Egyértelműen határozottabban fog, a kétszer annyi úszó dugattyú és tárcsa megtette a hatását. Mindig elég két ujj ahhoz, hogy előidézzük a kí­vánt lassulást. Bár a Bobber Black kéttárcsás fékrendszere még egy hangyányit elmarad a radiálisan szerelt féknyergek egészen kiváló feszességétől, de mindenképpen sokat javultak. Ez a villára is érvényes, amely finoman vezeti az első kereket, érzékenyen reagál, és még akkor sem omlik össze tartás nélkül, ha energikusan nyúlunk a megerősödött fékhez. Jól sikerült kompromisszumot kí­nál kényelem és csillapí­tás között. Hátul már inkább ugrál a motor a bukkanókon, mivel a lengéscsillapí­tók 77 milliméteres rugóúja nem tud csodát tenni. Ennek ellenére a Bobber Black még a nagy í­vű kanyarokban való gyors motorozás közben is stabil és megbí­zható marad.

Csak a lábtartónak nem tesz jót a villa és a fékek által lehetővé tett nagyobb dinamika – és ennek oltárán szinte minden kanyarban fel is áldoz valamennyit magából. Egyrészt mivel a kényelmes, de kissé támadó kedvű üléspozí­ció felkelti a pilótában a sportszellemet, másrészt, mivel a motor a csak enyhén hajlí­tott, széles kormánynál fogva a pilóta minden irányváltásra vonatkozó kí­vánságát készségesen teljesí­ti. Ráadásul az Avon külön a Bobber Black számára kifejlesztett Cobra abroncsai megbí­zhatóan tapadnak a kanyarokban. A 16 colos első kerék semlegesen vezeti a Bobbert bármilyen í­ven, legyen az körforgalom vagy hajtűkanyar. Csak akkor tanúsí­t bár enyhe, de azért érezhető felállí­tónyomatékot, ha a pilótának pont eközben támad az az ötlete, hogy behúzza az egyébként állí­tható fékkart.

Hiányzik még valami? Persze, a motor. Ehhez nem nyúltak, í­gy a normál Bobberhez hasonlóan kiváló örömforrásnak bizonyul. A nagy kéthengeres 1600/min-től telt basszussal tol előre, mindegy, hogy éppen melyik sebességfokozatot választottuk ki a könnyen járó kuplung segí­tségével. A 4000/min-nél bekövetkező 106 newtonméteres nyomatékmaximumig a brit kéthengeres érezhetően jól gyorsul, teljesen jól nevelten tol előre. Annak ellenére, hogy a „Black“ jó tí­z kilogrammal többet visel a derekán, mint a sima Bobber. Az extra kilók a Triumph állí­tása szerint a szélesebb első felni, a vastagabb villa és a dupla féktárcsa számlájára í­rhatók.

A Bobber Black-rajongóknak mélyen a pénztárcájukba kell nyúlniuk, ha meg szeretnék venni a Triumph 2018 februárjától kapható új modelljét. 13 750 euróba kerül a fényes fekete változat, ennél 125 euróval több a matt. Ez bő 1000 euróval több, mint az alapmodell ára. Az értékes műalkotásoknak ára van, még ha két keréken gördülnek is – és még ha ilyen sötétek is.