Idén ünnepli fennállásának 120. jubileumát az angol Royal Enfield, a világ legrégebb óta működő motorkerékpár-gyártója, amely 1956-tól már Indiában is, 1970 óta pedig kizárólag ott készíti kétkerekűit. Most a jeles évforduló tiszteletére piacra dobott új modellje, a Meteor 350 Supernova csúcsváltozatát mutatjuk be olvasóinknak.
Meteornak hívjuk azokat az űrben keringő kisebb köveket vagy porfelhőket, amelyek a Föld légkörébe belépve éles villanás kíséretében elégnek (hullócsillagok). A meteoritok ellenben a világűrből származó természetes objektumok, amelyek bolygónk légkörén áthatolva úgy érik el a földfelszínt, hogy közben nem semmisülnek meg. Hozzájuk hasonlóan nagy érdeklődésre tarthat számot a Royal Enfield „kis 350-es” modellje, a Meteor 350 Supernova is.
Korábban volt már Meteor nevű típusa a sokat megélt márkának. Még 1953-ban, amikor kivétel nélkül a jó öreg Angliában gyártotta kétkerekűit. A maga idejében a legnagyobb hengerűrtartalmú soros kéthengeres volt az akkori Meteor 693 cm3- es motorja. Ma, csaknem hetven évvel később, szinte csak fél adagot szemléltet a Meteor, elvégre 349 cm3-es, 20 lóerős (szemben a korábbi 40 LE-vel), és egyhengeres a vázába beépített hajtómű.
Tévedés ne essék, nem visszafejlődésről, hanem nagyon is tudatos modellpolitikáról van szó. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, mint hogy teljesen új fejlesztésű az erőforrás. A Himalayanban dolgozó egyhengeres 400-as, valamint az Interceptort és a Continental GT-t hajtó kéthengeres 650-es mellett ez a Royal Enfield harmadik, európai piacra szánt motorja.
Habár tényleg új fejlesztés az egy darab felső, lánchajtású vezérműtengellyel és mindössze két szeleppel rendelkező gépezet, a régi szabásminta szerint hosszúlöketűnek készült. Elképesztően nagynak és terebélyesnek tűnő hengerében 85,8 millimétert tesz meg a 72 mm átmérőjű dugattyú a felső és az alsó holtpont között. Alapjáraton mély, dübörgő hangot hallat az igen tekintélyes masina. Nemcsak hallani a működését, de egyértelműen érezni is, mert menthetetlenül átterjednek a testre a rezgései. Nagyon hosszú, teljesen egyenes és szépen krómozott kipufogócsövön keresztül áramlanak az elégetett gázok a hátsó dob irányába. Mély orgánuma alapján inkább 1350, mint 350 köbcentisnek hinni a motort. Hangja betölti a teret, de cseppet sem zavaró, hallatszik, hogy nagyon jó munkát végeztek az angol és az indiai „hangmérnökök” a brit fejlesztőközpontban.
Két-három ujj is elég a bowdenes kuplung könnyen járó karjának működtetéséhez. Pontosan ugrik be helyére az öt sebességfokozat mindegyike, és mivel libikókás váltópedállal látták el alkotói a Meteort, a sarok lenyomásával lehet feljebb kapcsolni. Nagyon látványos, jó értelemben vett laza megoldás egy ilyen parányi termetű motorkerékpáron. Természetesen nem lehet felszántani az aszfaltot a rendelkezésre álló húsz lóerővel. A gázadásra bekövetkező gyorsulás dinamizmusa távolról sem ér fel ahhoz, amikor becsapódik a földbe egy meteorit. Ennek ellenére, vagy talán pontosan ezért, kezdettől fogva kiválóan alkalmas rá a Meteor 350, hogy kellemes csordogálásra vigye a gazdáját. Már kis fordulaton is meggyőzően húz a hosszúlöketű motor, ezért nemigen érezni a fordulatszámmérő hiányát.
Minden easy going, lágy és kellemes. 40 km/h negyedikben vagy 50 ötödikben? Egyáltalán nem gond, hála a nagy lendtömegnek. 10 kg/LE mellett persze azért eltart egy ideig a gyorsulás. A 192 kg tömeg a Yamaha MT-09-ével vetekszik, igaz, ez utóbbit 115 LE repíti. 100 km/h fölött aztán végképp nem lehet nagy csodára számítani. Ötödik fokozatban képtelenség teljesen kihúzatni a motort, 6100-nál eléri a névleges fordulatszámot és vele együtt a névleges teljesítményt – mindezt már negyedikben. 120-nál egy milliméterrel sem hajlandó feljebb kúszni a kilométeróra mutatója.
Sebaj, úgyis fontosabb a feeling, mint a sebesség! A kormány előzékenyen hátra hajlik a motoroshoz, akinek a 15 literes tank által terpeszre kényszerített lábai enyhén előre tolt, Royal Enfield felirattal ellátott trepniken nyugszanak, feneke pedig kimélyített vezetőülésen, bizalomgerjesztő 77 cm magasságban foglal helyet. Kis és közepes termetűeknek tökéletes ez az üléspozíció. Hátul kis ülés és fémkapaszkodók várják az utast. Kanyarban szófogadóan bedől, és még az éles íveket is pontosan tartja a „királyi” motorkerékpár. 19 colos első kereke 10, a 17 colos hátsó 14 centi széles, így aztán – az alacsony súlypontnak és az 1,40 méteres tengelytávnak köszönhetően is – mind városi forgalomban, mind országúton élénken, ugyanakkor stabilan lehet szlalomozni vele.
Teljességgel elfogadható a felnikre szerelt Ceat Zoom Plus gumiabroncsok tapadása. Indiában gyártott diagonál köpenyekről van szó, amelyekkel még akkor sem kell megcsúszástól tartani, ha vizes az út. Vélhetően annak köszönhető előnyös viselkedésük, hogy a Ceat a hetvenes évektől egészen 2014-ig a Pirellihez tartozott, volt ideje eltanulni egyet s mást az olaszoktól. Viszonylag hamar jön el az a pont, ahol már karcolni kezdik az aszfaltot a mélyre szerelt lábtartók.
A futómű komfortos hangolású, és bár kis sé alultompított a teleszkópvilla, az is szépen elnyeli a nagyobb úthibákat. Ugyanez elmondható a két hátsó rugóstagról is azzal a kiegészítéssel, hogy progresszív hangolásuk miatt nem szívelik a kis és kemény lökéseket. A szintén új váz és a lengővilla nehéz acélból készült, és a nyolcvanas évek színvonalát tükrözi, vagyis egyszerű és hatékony. A fékek valamivel modernebbek, Bybre féknyergek (a Brembo indiai leányvállalata) teljesítenek szolgálatot rajtuk. Nem túl harapósak, de jól adagolhatók, és ahhoz elég mind a kettő, hogy megnyikkanjanak a gumik. A felszereltség gazdagnak mondható. A jobb láthatóság végett külön ledkoszorú szegélyezi a kerek fényszórót, és a hátsó fém sárvédőre épített hátsó/féklámpa is fénydiódás kivitelű.
A műszerfalról minden fontos információ leolvasható: a pontos idő, az éppen használt sebességfokozat, a napi futásteljesítmény és a tankban lévő üzemanyag mennyisége (ez utóbbi nem elég következetes). Korszerű részlet az USB-töltődugalj és a turn by turn (TBT-) navigáció, amelyhez le kell tölteni a Google Mapsre épülő Royal Enfield-appot. Az alkalmazás Bluetooth útján kapcsolja össze egymással a motoros smartphone-ját és a navit. A markolatok minőségi hatásúak, a fék- és a kuplungkar nem állítható. Van középállvány, és 500 kilométer megtételére futja egy tankolással (átlagfogyasztás: 3 l/100 km). A Meteor 350 legegyszerűbb változata a krómozást mellőző Fireball. A Stellaron már króm díszítés van, ez indokolja a valamivel magasabb vételárat. A Supernova a Meteor 350 csúcsmodellje, esetében a sissy bar és a kis méretű, levehető plexi is az alapcsomag részét képezik, ugyanakkor ez utóbbi nem volt felszerelve a tesztmotorunkra.
ÖSSZEGZÉS
Laza, szimpatikus, kényelmes: ma már ritkaságszámba menő hosszúlöketű motort vonultat fel a Meteor az általa képviselt kis hengerűrtartalom kategóriában. Aligha találni jelenleg még egy motorkerékpárt, amely hozzá hasonló autentikus cirkálást szavatolna ilyen kis hengerűrtartalommal, ilyen kedvező áron. A kidolgozás minősége is teljesen megfelelő. Ideális lehiggasztó jármű városi és elővárosi forgalomba.
