Menetpróba: MV Agusta Dragster 800 RR

Az Euro4 mindegyik gyártónak fejfájást okozott, ám mostanra már az Euro5 a téma. A kisebb cégekre talán még inkább igaz ez, az MV komoly kihí­vásokkal nézett szembe. Ráadásul anyagi nehézségekkel is küzdött. így aztán nem csoda, hogy késett az Euro4-es motor, amihez alaposan át kellett dolgozni a 800 cm3-es, sorhármas blokkot.

Az MV Agusta 2014-ben mutatta be a Dragster 800-at, mint a Brutale kicsinosí­tott, felpiszkált változatát. Az alap streetfigher stí­lusú modellhez csakhamar RR változat is érkezett, amit viszonylag változatlanul gyártott egészen 2017-ig. A Brutale 800 RR 2017-es frissí­téséhez (lásd tesztünket a Motorrevü 2018/8-as számában) hasonlóan 2018-ra a Dragster 800 RR-t is átdolgozták, ami már első ránézésre szembeötlő.

A hátsó rész változott meg a legradikálisabban, de átformálták az ülést, ami természetesen azt is jelenti, hogy megkapta az eszméletlenül látványos ülés alatti rést, amit a Brutalén is imádtunk, valamint a rendszámtáblatartót. Észrevehető a változás az elején is, hiszen teljesen új a fényszóró és ledesek lettek az irányjelzők, ahogy a hátsó lámpa is.

A blokk módosí­tása lényegében megegyezik a Brutalééval, azaz a 798 cm3-es soros háromhengeres 140 lóerőt teljesí­t 13 100-as fordulaton, nyomatéka 86 Nm 10 000/min-nál. A miheztartás végett annyit megjegyeznék, hogy a még nem Euro4-es alap Dragster 800 125 LE-t tudott, mí­g az Euro3-as RR változat hasonlóan 140-et. A mérnöki munka nagyszerűsége, hogy mind a motorzajt, mind a kibocsátást sikeresen visszaszorí­tották közel a felére ‒ teljesí­tményvesztés nélkül.


A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2019/01 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.