Hú, hogy repül az idő! Idén lesz ötven éve, hogy útjára indult a Kawasaki Z modellsorozata, melynek első képviselője, a Z1 1972-ben került piacra. A japánok a kedvező árú, menetaktív Z650RS-sel ünneplik a kerek évfordulót.
Négy évvel a négyhengeres Z900RS után most megérkezett az ahhoz hasonló küllemű, de kisebb, kéthengeres motorral szerelt Z650RS is. Habár az igen népszerű, szögletes külsejű Z650 szolgáltatja hozzá a műszaki alapot, esztétikai szempontból az 1977-es Z650 örökösének tekinthető, ti. annak színvilágát és csíkozását vette át. Elképesztő, milyen nagy gondot fordított a Kawasaki a legapróbb részletek kidolgozására is. Hasonlóan a hetvenes évekbeli modellhez, a mostanin is jellegzetes kacsafarokban végződik a tankon és az ülésen végigfutó gerincvonal. Remekül illik hozzá a múltidéző szín, beleértve a tank díszcsíkjait és a klasszikus ihletésű oldalborításokat is.
A kerek fordulatszámmérő és kilométeróra analóg, a féktárcsák mellőzik a tarajokat. Gyönyörű látványt nyújtanak az aranyszínű, sokküllős öntött felnik, amelyeket csak a zöld fényezés mellé lehet kérni. Kortalan, karakteres és harmonikus velük a Z650RS megjelenése. Nemcsak kellően magas, hanem előzékenyen hátra is hajlik az ellensúlyokkal együtt 790 milliméter széles kormány. Vékony és végtelenül egyszerű kivitele ellenére kiválóan kézre áll.
Hála a 12 liter térfogatú, keskeny tanknak, jól össze lehet zárni a térdeket, és mivel a lábtartók is ideális magasságban vannak, kimondottan komfortos az üléspozíció. Ez egyébként az enyhén lépcsős és keskeny, 82 centiméter magas, kényelmes ülés érdeme is. Még az 1 méter 70 centi körüli testmagasságúak is stabilan elérik róla a talajt. Aki még ennél is kisebb termetű, az kérhet két centiméterrel alacsonyabb ülést.
Az indítógomb megnyomására vonakodás nélkül életre kel a motor. Vérpezsdítő hangok érkeznek a légszűrőház és a nemesacél kipufogódob irányából. A kipufogó leömlőcsövei szép ívet leírva vaskos gyűjtőben futnak össze, az pedig rövidke hátsó dobba megy át. Jobboldalt akár valamivel hosszabb, „klasszikus” dobnak is jutott volna hely a banánlengővillától. A motorban ellentétes irányban járnak fel-alá a dugattyúk, a forgattyúcsap elékelése manapság ritkaságszámba menő 180 fok.
A Kawasakinál hagyománya van ennek a konstrukciónak, amely alapjaiban a 2006. évi ER-6n-ére épül. Könnyű adagolni a dupla fojtószelepes motor teljesítményét, mert élénken, de nem agresszíven reagál a gázadásra. Azonos hardverrel ez az erőforrás dolgozik a Ninjában, a Versysben és a Vulcanban is. Jól bevált építőkocka-rendszert alkalmaz a japán gyártó. Már az első métereken elnyeri az ember bizalmát a Z650RS. Ez jó, hiszen éppen a marseilles- i csúcsforgalomban kell számot adnia képességeiről. Hogy milyen képességekre van szüksége egy valamire való kétkerekűnek Franciaország második legnagyobb városában? Együttműködőnek és nagyon könnyen, pontosan irányíthatónak kell lennie, hogy cikázni lehessen vele a kocsisorok között.
Az RS pontosan ilyen. 187 kg menetkész tömegének köszönhetően könnyen lépést tud tartani a nála jóval könnyebb robogókkal. Nagy segítségére van az embernek a minimális erőkifejtéssel működtethető, jól adagolható bovdenes tengelykapcsoló, amelynek assist- (és antihopping-) funkciója lehetővé teszi, hogy egykét ujjal kuplungoljon az ember. Teherviselő elemként van beleágyazva a 13,5 kilós vázba az élénk természetű, 68 lóerős kéthengeres. A főváz ugyanaz, mint a Z650-é, csak a hátsó nyúlványt módosította a Kawasaki. Mind a 41 mm csőátmérőjű teleszkópvilla, mind a vízszintes helyzetű központi rugóstaghatásosan ellátja a feladatát, szépen elnyeli a kisebb-nagyobb úthibákat. Az elindulást követően hamar kisimul a motor járása, kis fordulaton azonban nem szabad átlagon felüli vitalitásra számítani tőle.
Ha kell, készségesen fokozza a csapásszámot, és enyhe vibráció kíséretében pörög fel egészen 8000- ig, ahol névleges teljesítménye mozgósul. Azért mondhatók csak enyhének a vibrációk, mert kiegyensúlyozó tengely csitítja őket. Mintaszerű kezességet tanúsítva, játszi könnyedséggel változtat irányt a 16 cm keskeny hátsó kerékre állított, könnyű Kawasaki. Szinte magától rátalál az ideális ívre, és bár igen mozgékony, soha nem tűnik idegesnek a viselkedése. Nem vonja el feleslegesen a motoros figyelmét, így az mindig az útra és a vezetésre tud figyelni. Vajon ez már kimeríti a „részlegesen autonóm” közlekedés fogalmát? Jól adagolható, és élénken harap az úszóágyazású féknyergeket hasznosító első fék, igaz, a kelleténél valamivel nagyobb kézerő szükségeltetik a működtetéséhez.
A felnikre szerelt, W jelzésű Dunlop Roadsmart 2 gumik kiválóan tapadnak száraz aszfalton, és vizes felületen is jó indulatú, kiszámítható a viselkedésük. Kipörgésgátlót és különféle menetprogramokat nem kapott útravalóul a Z650RS. Ezt leszámítva jó a felszereltsége. A teleszkópvilla külső csövei elé épített protektorok és a korábbi időket idéző sisaklakat is része. A fék- és a kuplungkar egyaránt állítható, és a vészvillogót sem spórolták le a motorról. Az LCD-kijelzős műszerfalról sok minden leolvasható, köztük a pontos idő, az üzemanyagszint, a hűtővíz-hőmérséklet, az éppen használt sebességfokozat, a maradék hatótávolság, valamint a pillanatnyi és az átlagfogyasztás (kb. 4,3 l/100 km). Egyebekben teljes ledes világítás (130 mm átmérőjű fényszóróval), meggyőző kidolgozás és minőségi fényezés jellemzi a Thaiföldön gyártott Kawát.
Fekete színben 3 099 000 forintba kerül, ezüst és zöld változatáért egyaránt 3 199 000 Ft-ot kell fizetni. Ezek az összegek 200-300 ezer forinttal haladják meg a különböző színekben forgalmazott alap Z650 vételárát, de még mindig mintegy másfél millió forinttal alatta maradnak a nehezebb és zömökebb Z900RSének. Így lehet pénzt megtakarítani egy sportos retró modellel.
ÖSSZEGZÉS
Forma és funkció kéz a kézben: modern elemekkel ötvözi a klasszikus stílusjegyeket az új Kawasaki Z650RS. Olyan megkapó részletekkel rendelkezik, mint a szép formájú tank vagy a jellegzetes „kacsafarok”. Igazi retró szépség elfogadható áron – régi és új motorosoknak egyaránt.
