Menetpróba: Honda SH350i

Egy éve a két kicsi SH-t, a 125-ös és a 150-es változatot vette kezelésbe a Honda, most a sorozat csúcsa következett. Mivel az Euro5 miatt úgyis szükségszerű volt a beavatkozás, úgy döntöttek, hogy fél decivel megtoldják az SH300 lökettérfogatát, és ennyi épp elég volt ahhoz, hogy a burkolaton a név is megváltozzon.

Külsőre nehéz beskatulyázni, nem csinos retró, mint egy Lambretta, nem sportos vagány, mint egy Xmax, nem hatalmas gördülő fotel, mint a Burgman… Az SH nem akar beállni egyik vonalba sem, 36 éve praktikus városi célszerszám, ha úgy vesszük, saját kategóriát teremtett. Mostanra legalább annyira hozzátartozik az olasz utcaképhez, mint a Vespa, ha nem jobban. Ez persze nem véletlen, hiszen a gyártás 1996 óta Atessában történik, 2017-ben ünnepelték az egymilliomodikat. Nálunk nem ért el ennyire átütő sikert, az SH300i tavaly nem került be az első öt nagyrobogó közé – a 300-as Forzából több mint háromszor annyi kelt el.

Az új SH350i fő attrakciója az 51 plusz cm3, és az ezzel együtt megújult blokk. A mostantól 330 cm3-es „Enhanced Smart Power +” egyhengeres 7500-as fordulaton 29 lóerőt teljesít és 32,5 Nm a nyomatéka 5250-nél. Ha valakinek ezek az adatok ismerősnek tűnnek, az nem véletlen, a korábban már bemutatott Forza 350- ével azonosak. A hajtáslánc változtatásait esztétikai frissítés is kísérte, ez főleg a frontrészt érintette. Nagy meglepetés itt sincs: a 125/150-es testvéreken tavaly debütált, a Honda római K + F részlegében született dizájnt kapta az új 350-es is.

Az osztott fényszóróból egy modernebb, a korábbinál agresszívabb – ha lehet ezt a jelzőt egyáltalán az SH-nál használni – lámpatestbe költöztek a ledek, a burkolat íves vonalai is egy fokkal feszesebbek lettek. Az erősebb és nehezebb blokkhoz alakították a vázat, mely könnyebb, egyúttal merevebb lett. A tárcsafék a kétcsatornás ABS-szel már eddig is adott volt, új azonban a vészfékjelző rendszer, amivel először az Africa Twinen találkoztunk. Aki lemaradt volna: az irányjelzők vészvillogó funkcióba kapcsolnak, ha a robogó potenciális veszélyhelyzetet érzékel, azaz mocskos nagyot fékezünk.

A felszereltségét tekintve az új SH-ra régi ismerősként tekinthetünk, hiszen már a 2015- ös változatban megjelent a Smart Key rendszer, így nemcsak a gyújtásráadáshoz, de a nyereg alatti rekesz és a hátsó doboz nyitásához és zárásához sem kell kulcsot használni. Az első pajzs kesztyűtartó fedele azonban nem zárható. 2019 óta nem újdonság a kipörgésgátló, de a Forzákkal ellentétben az SH-n nem kikapcsolható. Friss azonban az USB-C típusú csatlakozó, amit az ülés alatt találunk. A tárolóba egy zárt sisak – amennyiben ügyesen fordítjuk – éppen befér, és persze maradt a klasszikus szatyorakasztó fül is az első pajzson. Alapfelszereltség az említett hátsó doboz, emellett extraként szélvédőt és kézvédőt is kérhetünk rá.

Aki a várost ritkán hagyja el, annak a plexi felesleges kiadás, annak azonban, aki napi szinten tölt 20- 30 km-t autópályán, erősen ajánlott. A két részre osztott LCD-kijelző menüjében a bal kormánykapcsolón található gombok segítségével navigálhatunk. Külső hőmérséklet, akkutöltöttség, időmérő óra és fogyasztás ad extra tartalmat a szokásosakhoz, valamint ha fogytán az üzemanyag, akkor kiírja a megtehető táv hosszát. Ami nincs: az a start/stop rendszer és a rögzítőfék, nekem az utóbbi hiányzott jobban.

Az apró változtatások listája hosszú (lásd „Mi az új” keretest), de ne pazaroljuk tovább az időt, és üljünk nyeregbe! A robogóra pattanva azonnal tudjuk, hogy egy SH-val van dolgunk. Kezdjük a vezetési pozícióval: az ülés magassága az elődhöz képest nem változott, 805 mm-re húzódik a talajtól, ami azért ennél jóval magasabbnak tűnik a nyereg szélessége miatt.

A lapos padlónak köszönhetően bőséges a lábtér (már ha nem vagy túlzottan magas, ellenkező esetben előfordulhat, hogy az első pajzs egy kicsit vitába keveredik a térdeddel). Az utas se másodrendű polgár. Hatalmas helye van hátul, és egy pár kihajtható, dicséretesen széles lábtartót is tartogat számára a robogó, no meg vadonatúj alumíniumkapaszkodót, igaz, ez kissé vágja a kezet.

A kulcsot nem kell keresni, vagy bárhová dugdosni, elég, ha a zsebünkben van, és már fordíthatjuk is a gyújtáskapcsoló tárcsáját. Nem kell megijedni, ha nem indul el azonnal: a fékkart alaposan meg kell szorítani indítózáskor. Tömege 5 kilóval nőtt az Euro5-ös homologizáció okán bekövetkezett változások miatt. De ez igazából nem jelent nehézséget a leállított robogó tologatása vagy lassú manőverezés esetén.

Aki hasonló, középkategóriás robogót szemel ki, rendszerint teljesen kihasználja, vagy is nemcsak a városi közlekedés, de a gyorsforgalmi utak, autópályák, körgyűrűk is benne vannak a munkakörükben. A városi forgalomban azonnal bizonyít az új SH, az 5 lóerővel erősebb, újrahangolt motor meglepő sprinteket produkál. Igazából annyira virgonc a 350-es, hogy az már a lassan csordogáló forgalomban a finom manőverezés rovására megy, és érezni egy kis rángatást.

Persze ilyen helyzet alig akad, mert az SH briliánsan fűzi át magát az autók között, ráadásul a járművek száma most csak töredéke a szokásosnak. A totálisan vibrációmentes gyorsulás nagyon egyenletes, és komolyan észnél kell lenni, hogy ne szegjük meg a sebességhatárokat. A gyorsulásról akkor sem változik a véleményünk, ha elhagyjuk a várostáblát. Rendszeres ingázóként az autópálya- szakasz nekem is benne van a napi rutinomban.

A gázmarkolatot koppig húzva ráfekszem a kormányra, miközben az LCD-n szépen növekszik a sebesség. Nem kell hozzá hosszú táv, már 140 feletti érték olvasható a kijelzőn. Igazán értékelem az SH350i ragyogó stabilitását, amivel gond nélkül képes tartani az autópálya-tempót. Kényelemről itt nehéz beszélni, hiszen a szélvédelem teljes hiánya miatt a csípős időben könyöktől felfelé élvezem a menetszél ostromát, csak deréktól lefelé véd a pajzs. Ugyan nem az alapfunkciója, de minden bizonnyal olyanok is lesznek bőven, akik időnként nemcsak a célszerű közlekedés, de az önfeledt szórakozás játékszerét is keresik az SH-ban. Ezúttal a környező dombokon tettem kisebb kirándulást.

Amit kifejezetten élveztem, hogy milyen lendületesen kapaszkodik felfelé, az emelkedők egy pillanatra sem torpantják meg a nyomatékos motort. A rugózás már kevésbé győzött meg. Amíg elfogadható az út minősége, nincs gond, de a töredezett aszfalt, a kátyúk, foltozások, megsüllyedt csatornafedelek kifognak a hátsó lengéscsillapítókon. Ugyanakkor az első teló inkább dicséretet érdemel, lendületes kanyarodáskor pontosan veszi az ívet, éppen az elképzelésem szerint, és nem elhanyagolható a tény, hogy a fék is igazán bizalomgerjesztő. Progresszív, ugyanakkor kellően hatékony, és megérdemli a tapsot az ABS és a kipörgésgátló is. Fellépésük soha nem tolakodó, a kipörgésgátlót csak provokálással sikerült működésbe hozni. A visszavétel előtt még hátra volt a tankolás. A Honda 3,3 l/100 km-es fogyasztást ad meg gyárilag az SH-hoz, a teszten – abszolút vegyes használatban – 3,95-öt mértem.

ÖSSZEGZÉS

A városban az SH350i mozgékonysága, irányíthatósága feladja a leckét a konkurenciának. Legfontosabb ütőkártyája továbbra is, hogy filigrán, nem túlméretezett teste ellenére stabilitása még nagy sebességnél is meggyőző. Az új motor kifejezetten erősnek érződik. A forma a hagyományokat tiszteletben tartva inkább visszafogott, de azért van benne némi kacsintás a jövő felé, ami nem is árt neki. Van, hogy valami annyira jó, hogy azt vétek drasztikusan átalakítani. A Honda ezzel nagyon is tisztában lehet, és bár folyamatosan csiszolgatja az SH-t, egy új modell sohasem okoz forradalmi változást.

Mi az új?

  • 51 cm3-rel nagyobb hengerűrtartalom
  • Euro5-re alakított eSP + egyhengeres blokk
  • 16%-kal (4 LE-vel) nagyobb teljesítmény
  • módosított kipufogórendszer
  • átalakított burkolat
  • új LED-es fényszórók
  • 1 kg-mal könnyebb, átalakított váz
  • új alumínium utaskapaszkodó
  • új LCD-műszerfal
  • USB-C aljzat az ülés alatt
  • automatikus vészvillogó
  • 5 kg-mal nagyobb tömeg
  • 60 000 Ft-tal magasabb ár
Fotó: Mező János