Menetpróba: Honda Monkey 125

Lehetsz divatos hölgy, szép és szexi lány, égetnivaló büdös kölyök, bohókás, de praktikus bájker. Akármelyik légy is, a Monkey a te motorod.

A Föld lakosságának hét és fél milliárd emberét két csoportba oszthatjuk. Az elsőbe azok tartoznak, akik szeretik a Monkey-t. A másodikba azok, akik még nem szeretik. Ennek több oka is lehet, a legkézenfekvőbb magyarázat, hogy még nem hallottak róla, vagy ha hallottak is, nem ismerik. Velük az a helyzet, hogy vagy tudatlanok maradnak szegények, vagy megismerik a Monkey-t, ettől kezdve úgysem tehetnek mást, mint hogy megszeretik. Azokkal a marginális esetekkel nem foglalkozunk, amikor valaki megismeri ugyan, de nem szereti meg, mert ez már az aberrációk témakörébe tartozó eset.

Szégyen, gyalázat ‒ ha í­gy maradt volna, be sem ismerném –, de egészen mostanáig mi is (értsd: én) ebbe a második kategóriába tartoztunk. Tudatlanok voltunk, hiába volt szemünk a látásra, vakon botorkáltunk a világban, nem fogtuk fel, nem értettük meg a Monkey értékét, nagyságát.
Azt a nagyságát, amely legesleginkább kicsinységében rejlik, erről azonnal egy rakás filozófiai léptékű gondolat jut eszünkbe a méret és érték fordí­tottan arányos viszonyáról, kezdve a kicsi a bors, de erőstől a jót szűken mérikig.

Szóval eddig valahogy hidegen hagyott a Monkey. Tudtam róla, sőt fotóztam is az MSX-et, ami ha nem is Monkey, de mindenképpen monkey-szerű, de valahogy mégsem érintett meg, nem nyí­lt fel szemem az igazságra.
Aztán eljött a 2018-as Monkey tesztjének napja. Amit nem ért el fél évszázad, elért két kilométer.
Vecsésről visszafelé valahol a várostábla magasságában már Monkey-hí­vő, Monkey-fan voltam.

Húztam a gázt, vigyorogtam, az élet szép volt. A kis izé már a legelső pillanatban meglepett. Most, hogy tudtam, pár napig együtt leszünk, vettem a fáradságot és alaposan is szemügyre vettem. És amit láttam, tetszett. A mélysárga szí­n telitalálat, valószí­nűleg egyetlen más változata nem ilyen látványos. Már csak ettől is lesz egy olyan bohókás, dilimotor jellege, ehhez jön még a fura forma, a másfél személyes ülés, a magasra kacsázó kormány, a kompakt méretek. Aztán észreveszed a finomságokat is, hogy az első lámpája full ledes, hogy a kis méretű kilométeróra-csészén visszaköszön a fényszóró formája a széles krómozott gyűrűvel, tetszik, hogy fémből van az első sárvédő, és hogy a komoly zárófény-hátsó indexek egység is masszí­v fém, nem könnyen törő műanyag. Minőségi a fordí­tott teló anyaga, hogy elöl-hátul tárcsafékkel büszkélkedik. Tök jól néz ki a scrambleresen magasra húzott kipufogó, a terelőlemez alatt megbúvó forma hátulról nézve tetszetős. Amúgy a kiemelt sárvédők és a terepes mintájú Vee Rubber gumik miatt amúgy is van egy offroados beütése a Majomnak.


Ja, és hogy mi is volt az az első meglepetés… hát az, hogy lehuppansz a Monkey ülésére, elhelyezkedsz az induláshoz és azt veszed észre, hogy nem veszed észre, milyen apró jószágon ülsz, ugyanis akármekkora is legyen az egész motor, az ülés-lábtartó-kormány szentháromság egy egész komoly motor felegyenesedett üléspozí­cióját adja ki. Nem kuporogsz rajta szánalomkeltően, vagy éppen mókásan, egy személy részére teljes értékű a helykí­nálat. Az arányok persze ettől még olyanok, amilyenek, í­gy is, úgy is mosolyt csalsz az emberek arcára, ha meglátnak, a Monkey az Monkey.
A kormányt egész magasan fogod, felsőtested egyenes, térd persze hegyesszögben, de nem sportos, nem kényelmetlen, meglepődve konstatálod, hogy a 776 mm-es ülésmagasság ellenére ellátsz a személyautók teteje fölött, jó rálátásod nyí­lik a forgalomra. Tömege elhanyagolható, tényleg gyerekjáték terelgetni, forgolódni vele.


A kuplung nagyon könnyen jár, a négyfokozatú váltó talán lehetne egy hangyányival definiáltabb, de még akár változhat is, 40 km van a vadiúj Kismajomban. Ahogy engeded fel a kuplungot, kissé reszelősen, enyhén rángatva zárnak a lamellák, simán lehet, hogy még ez is bekopik majd.
Gázra diszkrét, egész mély röfögéssel indul meg, én imádom, egy barátom kevesli a hangját. Jól megindul már legalulról is, tényleg nyugodtan előregurulhatsz a lámpánál, akkor is, ha egy A6-os áll a sor elején. Húzod a gázt, egyenletesen gyorsul, jól ellép, 30 körül jöhet a kettes, 50-nél a hármas, és ha van hely, 70 körül elváltja az ember a négyest is. A nem egészen tí­z lóerő (9,5 LE/7000) kilencven fölé gyorsí­tja a motort, a 70 kg körüli ismerősömet 100-zal röpí­tette előre.


Még a végsebesség körül sem érzed, hogy nagyon szétpörögné magát, ennek ellenére lent sem gyenge, nincs nagyon leáttételezve a dinamikusság érdekében, nyomatékos úgy is, hogy nem rövid az áttételezés. A városban legtöbbször elég a hármas, í­gy marad elég tartalék is, ha éppen neki lehet lódulni – Ferihegyi gyorsforgalmi ú, írpád hí­d, Erzsébet hí­d –, jöhet az utazó négyes. Az ötödik valahogy nem is hiányzik. 5250/perces fordulaton 11 Nm áll rendelkezésünkre.

A 12 colos kerekeken a 90 egyébként nem is tűnik kevésnek, ehhez kifejezetten jól passzol az elöl 220-as, hátul 190-es féktárcsa. Mindkét fék hatása több mint kielégí­tő, hatásosak, és jól adagolhatók, egyáltalán nincsenek alulméretezve. Elöl vagány, kékre eloxált külső csövű fordí­tott telót, hátul két oldalra szerelt rugóstagot találunk mindenféle állí­tási lehetőség nélkül, és egyetlen percre sem hiányoltuk az állí­tási lehetőségeket. Viszonylag kényelemre, lágyra hangolt a futómű, a városi szokásos úhibákkal nagyvonalúan elbánt hiba nélkül. Könnyű vele kanyart indí­tani, felegyenesedési hajlamot nem mutat, egész pontosan fordul, nem esik be, az elöl 120-as, hátul 130-as gumik a 12 colos kerekeken jó választásnak bizonyultak.


A tükrök még éppen elég szélesek ahhoz, hogy szemmel tarthasd a mögöttes forgalmat, a ledes lámpa fényereje meglepően jó.
Az átlagos motoroknál keskenyebb kormánnyal-tükrökkel még a szűk helyeken is elférsz vele, a kormányelfordí­tási szög kellemesen nagy, nagyjából úgy tudsz vele laví­rozni, bujkálni, mint egy mountain bike-kal.

Hogy kinek jó? Ahogy a visszajelzésekből láttuk, tetszett fiatalnak-idősebbnek, fiúnak-lánynak, nőnek-férfinak egyaránt, kortól-alkattól függetlenül. Lehetsz rajta csinos-elegáns, nem ütsz el tőle, lehetsz rosszalkodó, égetnivaló kölyök, illeni fog hozzád. Lehetsz komoly motoros vidám, praktikus motorkával, no problem. Stí­lus, funfaktor adott mindegyikhez.


Hogy mire jó? Városban szuper, falun hiperszuper, de ott kevesebben fogják megcsodálni. Kempingezni mész? Ott a helye a lakókocsi hátulján. Motorversenyző vagy? Hát van ennél jobb depójármű? Alig több mint száz kg. Alig több mint 700 mm ülésmagasság. Alig több fogyasztás, mint másfél liter. Végezetül hadd kanyarodjunk vissza a kezdő tézishez: ha még nem szereted, csak azért van, mert nem ismered. Marginális esetekkel nem foglalkozunk. Azok aberrációk.



Műszaki adatok Honda Monkey

MOTOR

Léghűtésű, négyütemű, SOHC-vezérlésű kétszelepes, egyhengeres motor. PGM-FI elektronikus befecskendezés, Többtárcsás, olajban futó, négyfokozatú sebességváltó

Furat í— löket 52,4 x 57,9 mm

Lökettérfogat 125 cm3

Sűrí­tési viszony 9,3:1

Névleges teljesí­tmény 8 LE (6,9 kW) 7000/min-nál

Max. forgatónyomaték 11 Nm 5250/min-nál

FUTí“MÅ° + VíZ

Acélcső-gerincváz. Elöl fordí­tott teleszkópvilla, hátul kétoldali rugóstag 104 mm-es rugóútal. Elöl 220 mm-es átmérőjű tárcsa IMU-alapú ABS-szel, hátul 190 mm-es átmérőjű féktárcsa

Rugóú (e., h.) 100 mm, 104 mm

Kerékméret (e., h.) 3,5 í— 12 3,50 í— 12

Gumiméret (e., h.) 120/80-12, 130/80-12

MÉRET + TÖMEG

Tengelytáv 1155 mm

Villaszög 25°

Utánfutás 82 mm

íœlésmagasság 776 mm

Teletankolt tömeg 107 kg

Tank 5,6 l