Menetpróba: Honda Forza 125

Ritka, hogy egy 125-ös kisgépet ilyen komolyan vesz egy gyártó. A Honda ezt tette, az eredmény pedig magáért beszél.

A 2015-ben bemutatott Forza 125-öt kifejezetten az európai robogósok igényeit szem előtt tartva tervezték méretét és stílusát tekintve is. A koncepció rendkívül egyszerű: már nem kis kerekű, elöl 15, hátul 14 colos felniken gurul, kényelmes, és igazán divatos, extrákkal megszórt jószág. Tárolóhely is van, nem kevés, így a stílus és a praktikum valahol félúton találkozik. A lekerekített élek valamicskét zömökebbnek láttatják az orrrészt, a kevésbé hangsúlyos vonalak pedig elegánsabbá varázsolták az összhatást. Mindezt kisebb-nagyobb fekete díszítőelemekkel spékelték meg a tervezők.

A tesztmotor nagyot mutat a matt Carnellian Red Metalic fényezéssel. Dimenziói majdnem teljesen megegyeznek a 300-as testvérével, de szerencsére a nyolcadliteres 20 kilóval kevesebbet nyom, a tengelytáv is két centivel rövidebb. Ez még a pont jó méretosztály a városi csúcsforgalomhoz, fordulékony és fürge mivoltából fakadóan igazán lazán cselezi ki a dugókat. A nagyobb túrarobogók komfortját szépen átmentették bele, remek időjárás-védelme és pazar kényelme igazán alkalmassá teszi már agglomerációból való napi ingázásra is. A motoron igazán fejedelmi kényelem fogad, az ülés kellően széles és puha, ráadásul igazán pazar látványt is nyújt a kétféle kárpit használata, és a fehér cérnával készített varrás.

A lábtér bőséges, klasszikusan telitalppal és előretolt lábbal is utazhatunk. A nyeregben szinte egyenes háttal foglalhatunk helyet, a jól elszeparált emelt utasülésnek a derekunkat komfortosan neki tudjuk nyomni. A széles nyereg miatt a 170 centi körülieknek csak lábujjhegyen ér le a lábuk. A kormány kényelmesen kézre áll, a tükrökben jó a kilátás. Az igazán szűk lavírozásoknál érdemes odafigyelni a visszapillantóra, mert majd olyan magasságban van, mint az autóké. Ha összeérünk valamivel, nem ússzuk meg olcsón, mivel az index a tükörházba van beépítve. Az indítás kulcs nélkül történik, elég, ha csak a zsebünkben van a Smart Key.

A színre fújt 45 literes túradobozt egy mikrokapcsoló nyitja-zárja. Nem vagyok ezeknek a megoldásoknak igazán a híve, de tény, hogy baromi kényelmes. A kormány alatt baloldalon egy viszonylag mély kesztyűtartó van, szivargyújtó-csatlakozóval, amibe akár egy féliteres üdítő is befér. A széles ülés értelmét akkor értjük meg igazán, ha a gyújtásvezérlő elfordításával pattan a zár, és felhajtjuk a nyerget. Igazán nagy tér fogad a kanapé alatt, kicsit variálva a két sisak mellett akár még esőruha és pár apróság is elfér bent. Nagyon menő, hogy igazi motoros, kihajtható alumínium lábtartója van az utasnak, nem pedig egy fura műanyag betüremkedés. A műszerfal kifejezetten szép, szinte már személyautós, a kerek kilométeróra és fordulatszámmérő között inverz folyadékkristályos kijelző szolgáltatja a legfontosabb adatokat.

A megtehető távolság nagyon hasznos, a külső levegőhőmérséklet kijelző szintén tök jó. A prémiumság érzete mindenhol jelen van, a műanyagoknál és a kezelőszerveknél egyaránt. Az i-re a pontot az elektromos állítható szélvédő teszi fel, ami a legmagasabb állásban kiváló szélvédelmet nyújt. Bevallom, nem gondoltam a teszt előtt, hogy ilyen remek bulivá teszi a napi közlekedést a Forza. A tömege ellenére egészen szépen gyorsul, mivel az erőforrás szerencsére kimaxolja az A1-es jogsi határait. A 125-ös befecskendezéses egyhengeres igazán kellemes karakter. Vibrációja tompított, szinte semmit nem érzünk belőle. 80 km/h tempóig igazán fürge, utána kicsit veszít a lendületéből, de 110 kilométeres óránkénti sebességig teljesen vállalhatóan gyorsul.

A kényelmes utazója is szintén ez, így az autóúton sem fog zavarba jönni, sőt még van benne annyi tartalék, hogy egy-egy előzést különösebb rákészülés nélkül végre tudjunk hajtani. A végsebesség 120 felett van, de itt már sokat forog az egyhengeres motor. A fogyasztási adat igazán szimpatikus: 2,6 liter százon. Ez egy elég jó adat egy nagy testű, sokat nyelezett masinától. Megnéztem, állandó nyolcvannál 1,8-1,9 környékén eszik. Persze városban a start-stop rendszer biztosan hozzátesz a tetszetős adat eléréséhez. A rendszer már ismert, aki nem tudná, pár másodperces alapjárati döcögés után megáll, majd gázadásra újraindul a motor. Ha zavar, vagy nem vagy híve az ilyesminek, a jobb oldali billenőkapcsolóval egyszerűen kikapcsolható.

A futómű komfortos, de inkább feszesebb, a kisebb úthibákkal egészen jól elboldogul. Megpakolva sem lesz pattogós érzésem a hátsó, kétoldali rugóstagnak köszönhetően. A fékek nyomáspontja jól érezhető, az adagolhatóságuk gyerekjáték, a hatásfokuk kifejezetten jó. Az ABS nem tolakodó, szinte észrevétlenül teszi a dolgát. A Forza bebizonyította, hogy egy 15 lovas géppel is lehet jókat kirándulni. Kétszemélyes használat esetén az utas is kényelmesen foglalhat helyet, hála a széles ülésnek és a hátsó dobozba integrált háttámlának. A barátnőm elmondása szerint a kapaszkodó is megfelelő pozícióban volt, egyetlen hiba, hogy a lábát kissé nyomta a széles oldalidom. A kis 125-ös két személlyel is szépen helytállt, kisebb túrára simán használható, mi egy spontán Budapest– Velence-úton sem fáradtunk el rajta.

 

ÖSSZEGZÉS

Stílusos, remek fogyasztással és helykínálattal rendelkezik a Honda Forza 125. Képes elég jól ellépni a piros lámpától, és teljesítménye miatt már bátran felmerészkedhetünk vele autóútra, és pályára egyaránt. A jó teljesítményt és alacsony üzemanyag-fogyasztást ötvözni nem olyan egyszerű, de szerencsére a Honda mérnökeinek sikerült. Teletankolva a hatótávolság kis híján 500 km. Sajnos az ára inkább a nyugat-európai fizetésekhez van belőve, mivel az 1 829 000 Ft nem kevés. Cserébe egy igazán prémium megjelenésű és minőségű robogót kapunk elektromos szélvédővel, nagy hátsó dobozzal, kulcs nélküli indítással. Legnagyobb kihívója a Yamaha XMAX 125, ami hasonló paraméterekkel rendelkezik, azért dobozzal 1 814 675 Ft-ot kérnek.

 

Fotó: Mező János