„You meet the nicest people on a Honda” – a japánok már 60 évvel ezelőtt is ezzel a szlogennel reklámoztak. A kedves emberek pedig kedves motorokat szeretnek. Márpedig az új középkategóriás scrambler, a CL500 az alapjául szolgáló Rebelhez hasonlóan pontosan ilyen. És hogy mit tud még? Az első randevúnkon a napos Sevillában kiderül.
A félliteres lökettérfogat egykor a japán gyártók számos vadászterületének egyike volt, mára azonban az ennél kisebb motorok, mint a Kawasaki Z400 és a Yamaha MT-03 sorozata maradtak meg a piacon. A félliteres géposztályban igazán sikeres csak a Honda maradt az Európában az utóbbi tíz évben eladott 133 000 példánnyal (CB500 F, CB500 X, CMX500 Rebel és CBR500R – a kedveltségük sorrendjében), így egyedül ő száll szembe az ebbe a szegmensbe egyre inkább benyomuló kínai gyártókkal.
Magyarországon a CB500X áll az eladási listák élén (100 darab), alaposan megelőzve a Rebelt (80), az F-et (78) és az R-t (13). Márpedig az enyhe scramblerbeütéssel bíró CL500 az egyébiránt cseppet sem lázadó szellemű, sokkal inkább jól nevelten szolgálatot teljesítő Rebelen alapul. Erőforrásuk és az erőátvitel a CL egy foggal nagyobb lánckerekét leszámítva megegyezik, a főváz szintúgy. A váznyúlványt azonban újratervezték.
A legalább rövid utakra alkalmas utasülésen kívül a megerősített csöveknek és a belehegesztett menetes perselynek köszönhetően gyerekjáték a csomagtartók (gyári kiegészítő) felszerelése. A scrambler 790 milliméteren lévő nyergében a kezdők számára is barátságos magasságban trónolhatunk, 10 centivel magasabban, mint a Rebelen. Az ülés alatti helyet az új fejlesztésű légszűrőház tölti ki, amely a hatalmas végdobbal együtt tompa basszus, mégis üdülőhely-kompatibilis hangot ad ki, hiszen az alapjárati zajszint mindössze 89 dB(A).
Az egyszerű és napfényben nehezen leolvasható LC-kijelző, valamint a kormánykapcsolók, armatúrák, a fényszóró, a tank, a fékek és a lengővilla megegyezik a két testvérnél. Az abroncsoknál aztán véget érnek a hasonlóságok. A 16 colos ballonos gumik helyett a CL a scramblereken szokásos 19/17 colos abroncsokon gurul, jelen esetben a visszafogottan bütykös Dunlop Trailmax Mixtouron, amelyek öntött alufelniken feszülnek.
A CL felszereltsége egyszerű. Nincs többféle menetprogramja és connectivityje sem. Sem a fék-, sem a kuplungkar nem állítható, a mechanikusan működtethető kuplung könnyen, finom ujjakkal is jól adagolható. A fék hangolása kezdőbarát módon nem túlságosan kihegyezett, szokásos lassításhoz szintén elegendő a két ujj. Ha viszont száraz úton az ABS szabályzási tartományába kerülünk vagy vészfékezni kényszerülünk, ahhoz már a teljes kézre szükség van. A futóművel kapcsolatban sem merül fel túl sok kérdés. A 150 milliméteres rugóúttal ellátott 41-es teleszkópvillának egyetlen porcikája sem állítható, a két sztereó rugóstag 145 milliméternyi teret kínál, a rugóalap öt fokozatban állítható.
A hangolást az elsődleges használati módhoz és a motor árához mérten jól sikerültnek tekinthetjük. Leginkább a villa reagál jól, mégis elegendő tartalékot kínál nagyobb tempóhoz, durvább egyenetlenségekhez és/vagy keményebb fékezésekhez is. Hátul nem ilyen jó a helyzet. Gyors tempónál a kanyarokkal tarkított úton vagy egy rövid terepkiránduláson jobb lenne, ha a hátsó váznyúlvány nyugodtabban viselkedne. Ugyanakkor az ergonómia nem igazán hagy kívánnivalót maga után – legalábbis elöl. A keskeny 12 literes tanknak és az ennek megfelelő térdszögnek köszönhetően nem kell különösen szálfatermetűnek lenni ahhoz, hogy biztosan álljunk a talajon.
A meglehetősen magas és széles kormány a pilóta felé hajlik, és a kellemes magasságban lévő lábtartókkal laza, egyenes, jó kilátást biztosító üléspozíciót kínál. Olyat, amit – ha manapság nem lenne annyira visszatetsző – egy lazán a pilóta szája sarkában lógó, szűrő nélküli cigaretta tökéletesen kihangsúlyozna. Bár meg kell hagyni, gyorsan kialudna, hiszen a 192 kilogrammos menetkész tömeg és a 47 lóerős teljesítmény ellenére a CL igencsak fürgén kanyarog az andalúziai táj legfinomabb aszfalttal borított útjain.
A Honda jól kiegyensúlyozott és mentes olyan idegesítő dolgoktól, mint a fékezéskor, kanyarban tanúsított felállítónyomaték vagy a bizonyos bedöntési foktól jelentkező beesés, így igazán élvezetes vele motorozni. Ráadásul elég későn kezd el szikrákat szórni. Finoman motorozva a fogyasztása messze nem éri el a négy litert. Márpedig ez még egy kedvesnek mondható tulajdonság.
ÖSSZEGZÉS
Annak ellenére, hogy több alkatrésze megegyezik a CMX500-zal, a CL-nek saját karaktere van. Erőforrását, futóművét és fékeit egyaránt jóindulatúra hangolták, így a kezdők is igen barátságosnak találhatják, de a rutinos pilóták is tudják élvezni. Nagyobb tempónál azonban a koncepció eléri határait. Felszereltsége szerény, jó néhány eredeti kiegészítő alkatrésszel azonban egyedivé varázsolható. Ára pedig igen vonzó.
