Szuperlatívuszok nélkül
Az olaszoknak úgy általában a minőségről határozott és erős véleményük van. Ennek pedig lépten-nyomon jelét is adják. Szóhasználatuk tele van túlzásokkal, még akkor is, ha egy teljesen hétköznapi tárgyat írnak körül. Ha valami szép, az ritkán bello, sokkal inkább bellissimo, míg egy egyszerű bravo az ügyesre szinte már sértés, hiszen mondhatjuk azt is, hogy bravissimo!
Az Issimo név még a robogózás aranykorában született. A kétütemű, 50 cm³-es, Babetta-szerű, pedálos mopedet 1978-tól gyártotta a Fantic, és az elkövetkező években számos kivitelben megjelent. A típusnév újbóli visszavezetésével valójában már régebben kísérletezett az olasz gyártó egy formabontó dizájnnal és brutálisan vastag gumikkal szerelt elektromos kerékpár révén. A 2022-es EICMA-n azonban leleplezték az Issimo igazi örökösét, nevezetesen az Issimo Cityt, amely egyben a Fantic első elektromos robogójának tekinthető. Mindjárt két változat készült, az L1-es kategóriájú a segédmotoros kerékpárok közé, az L3-as viszont már a rendszámos, A1 kategóriás jogosítvánnyal vezethető járművek közé tartozik – ez utóbbi tesztünk főszereplője. Az Issimo City egy városi használatra tervezett robogó. Nem klasszikus értelemben vett moped, azaz pedálos robogó, de olyan kompakt méretekkel rendelkezik, hogy szinte annak is tekinthetnénk. Vitathatatlanul eredeti kialakítása mellett néhány technikai megoldásban is eltér kategóriatársaitól, mind közül a legszembetűnőbb a láncos véghajtás, hiszen a piacon domináló ázsiai termékekben rendszerint hátsó kerékbe szerelt agymotort találunk. A villanymotor a vázban középen, a lengővilla forgáspontjánál helyezkedik el, a hátsó felfüggesztést pedig oldalra szerelt rugókkal ellátott alumínium lengőkarral oldották meg. Az egyedi dizájn része a rácsos kialakítású alumíniumváz és a nagy, 16 colos kerekek, amelyek lehetővé teszik, hogy könnyedén megbirkózzon a töredezett városi aszfalttal. Az Issimo ízig-vérig olasz robogó, és nemcsak az összeszerelés révén, mivel a beszállítók is olasz cégek, mint például az elektromos részeket biztosító Dell’Orto. Erre hívja fel finom utalásként a perforált felső résszel ellátott, gondosan szegett nyereg varrásába beillesztett zöld-fehér-piros zászlócska.
MIT KAPUNK A PÉNZÜNKÉRT?
Az elektromos motorok, robogók árát jelenleg az akkumulátorárak határozzák meg (és persze a gyártási darabszám), így még mindig tartja magát a trend, hogy valamivel drágábbak, mint a benzines megfelelőik. Tesztünk tárgyáért 2 215 000 forintot kell a márkakereskedésben hagyni, ami elsőre elég soknak tűnik, néhány részlet ugyanakkor árnyalja a képet. Legfőképpen az, hogy ezért az árért kettő darab, 2,2 kWh-s kivehető akkumulátort kapunk, amely a klasszikus WMTC ciklusú mérés alapján 140 kilométeres hatótávolságot tesz lehetővé. És ez nem nagyzolás! Az ekkora hatótávolságú elektromos motorok ára rendszerint hárommillió forinttól indul, de legközelebbi versenytársa, a szintén két akkumulátors Niu NQi GT is 85 000 Ft-tal drágább. A töltési idő is kezd emberléptékű lenni, egy aksi 0-100%-os feltöltése nem 8, csupán 3 órát vesz igénybe. Itt engedjenek meg annyi személyes megjegyzést, hogy ha Issimo-vásárláson törném a fejem, biztosan vennék hozzá még egy töltőt – megspórolva magamnak néhány felesleges utat a garázsba, hogy leellenőrizzem, feltöltődött-e már az egyik, illetve felrakhatom-e tölteni a másik telepet. A robogóknál egyre inkább terjedő kulcs nélküli indítást itt sem hagyták ki, igaz, kicsit olaszosan oldották meg: a távirányítót ugyanis minden alkalommal ki kell venni a zsebünkből, ha indulni akarunk, mert meg kell rajta nyomni a lakatkioldó gombocskát. A lezárást viszont már intézi maga. Két aksival sok tárolási lehetőségünk nem marad, a pajzsban baloldalon találunk egy kisebb kesztyűtartót, és kapunk egy klasszikus szatyorakasztó kampót is, de persze nem szabad elfeledkezni az igen masszívnak tűnő hátsó csomagtartóról sem. Az 5 hüvelykes LCD-kijelző a szükségeseken túl olyan információkkal is szolgál, hogy éppen hány fok van odakint, és megnyugtató, hogy az akkumulátorok töltöttsége mellett folyamatosan kijelzi a még megtehető távot. A felszereltséget a mobiltelefon töltésére szolgáló USBaljzat teszi teljessé. Én jobban örültem volna egy oldalsztendernek, de az árva középállvánnyal is együtt lehet élni. Három üzemmód áll rendelkezésünkre, a minden wattocskát kihasználó Sport és a 45 km/ h-ig gyorsító Eco mellett van egy hátrameneti üzemmód is. Ezek egymás után következnek a menüben, visszalépés nincs, így menet közben nem tudunk az Eco fokozatból Sportba visszaváltani.
CITY, NEM CITY
Az üléspozíció összességében kényelmes, még ha a lapos lábtartó nem is túl nagy, 42-es méret felett már igényel egy kis kompromisszumot – de ne feledjük, hogy alapvetően ez egy rövid távok megtételére tervezett jármű. Egy nyomás a távirányítón, egy tekerés a gyújtáskapcsolón, fékkar plusz egy gomb a bal kormánykapcsolón, és már világít is a zöld Ready felirat, vagyis az e-Power motor (a Dell’Orto és az Energica Inside gyártmánya) készen áll. A markolat mozdulataira szépen, késés nélkül reagál, ugyanakkor nagyon jól szabályozott a nyomatéka. Nem akar szemfényvesztően elrugaszkodni induláskor, ahogy azt sok ázsiai társ teszi, viszont nagyon egyenletesen gyorsítja fel végsebességre a könnyű (két aksival is alig 100 kg) testet. A motorelhelyezésnek köszönhetően az Issimo sokkal természetesebben vezethető, harmonikusabban viselkedik a kanyarokban, mint az agymotoros társak. Az elöl és hátul is tárcsás, fémhálós fékcsövekkel szerelt fékrendszer integrált, vagyis húzzuk bármelyik kart külön-külön vagy együtt, automatikusan elosztja a fékhatást a kerekek között. Rekuperáció nincs, és ez nem feltétlen baj. A regeneratív fék ugyan tölti az aksit, és a fékbetéteket is kíméli, ugyanakkor gátolja a kigurulást, ami az e-robogós tapasztalatok szerint sokszor hasznosabb a fogyasztás szempontjából.
JÖJJÖN A MÉRÉS!
A teszt második napján 62 km-t tettem meg kellemes 20-25 fokos melegben. Induláskor Sport fokozatban 101 km hatótávot mutatott a kijelző két, 100%-ra feltöltött akkumulátor mellett. A használhatóság és a dinamikus haladás érdekében ebben is maradt. A robogó végig maximális terhelést kapott, ami egyrészt végsebességgel haladást jelentett országúton (az út kétharmadán ez 72 km/h a kijelző szerint), illetve a várostáblákon belül dinamikus indulásokat, lendületes haladást. Az akkumulátorpár töltöttsége 61%-ra esett vissza, a kijelzett maradék hatótáv pedig még további 67 kilométer volt (vagyis 62 helyett csupán 34 kilométernyi áramot fogyasztottam). A gyártó által megadott 140 km-es hatótáv valószínűleg még Sport módban is teljesíthető, persze ezt befolyásolhatja, ha 20 fokkal hidegebb van, vagy nálam kétszer nehezebb pilóta ül a nyeregben.
ÖSSZEGZÉS:
Az Issimo City egy masszív és jól megépített, ugyanakkor játékosan kompakt robogó. Nem egy luxuskétkerekűről van szó, és a felszereltsége sem mondható teljesnek, de használhatóság szempontjából az elektromos városi robogók között kevés vetélytársa akad. Lavoro bravISSIMO!
