Menetpróba: DUCATI STREETFIGHTER V2

Mind a monteblancói versenypályán, mind kanyargós országúton módunkban állt kipróbálni az új Streetfighter V2-t. E kétfajta „tereppel” akarta szemléltetni a Ducati, milyen széleskörűen használható az újdonsága. Már most, az elején elárulhatjuk, hogy minket teljesen meggyőzött!

Semmi kétség nem fér hozzá, hogy a Panigale V2-től örökölte versenypályára való alkalmasságát a Streetfighter V2, elvégre annak 955-ös superquadro-V2-es motorjával és emezt teherviselő elemként magába olvasztó, egyúttal airboxként is működő monocoque-jával készül. A teleszkópvilla, a felnik, a fékek és az elektronikai csomag elemei is a kisebbik Panigaléról kerültek át rá. Mivel nem feltétlenül vezet elfogadható eredményre, ha pusztán az idom elhagyásával és a kormánycsutkák csőkormányra való lecserélésével alakítanak ki naked bike-ot egy sportmodellből, nem sajnálta rá a fáradságot a Ducati, hogy külön-külön új rendeltetésükhöz hangolja hozzá a különféle részegységeket.

Abból kiindulva, hogy jobban felegyenesedve ül az ember a Streetfighter V2 hátán, és ezáltal kevésbé terhel előre, hosszabbra vette a lengővillát, és előrébb helyezte a lábtartókat. Egyúttal lejjebb engedte a hátsó vázat, ami előnyére vált az ülőkényelemnek, mert úgy tette lehetővé vastagabb párnázatú, szélesebb ülés használatát, hogy közben nem változott az ülésmagasság. Mint az a monteblancói versenypályán kiderült, cseppet sem baj, hogy még így is 845 milliméter magasan ül az ember.

Önkéntelenül is ráhasal a tankra: a kanyarok bejáratában azért, mert szeretné jobban rányomni az aszfaltra az első kereket, az ívekről lefelé jövet pedig azért, mert nagy fordulaton – már csak a Panigaléénál rövidebb szekunder áttétel miatt is – nagyon elszántan húz a superquadro-motor.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2022/02 számában és a Laptapir.hu oldalán is olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.