Menetpróba: Yamaha Tracer 700

Tracer, Tracer 700. Töprengtem magamban a legelejétől, miért is ez a név? Utána is néztem, lévén emlékeimben is elég sok jelentés társult ehhez a szóhoz. Nyomozó, kikutató netán felfedező? Igen, gondoltam magamban, ez lesz az: felfedező.

Minden bizonnyal erre gondolhatott a költő, legalábbis az előző széria PR-maszlaga emlí­tette, hogy nyomokban túraendurót tartalmazhat. Na, ez az endurós fordulat erre a 2020-as kiadású Tracer 700-ra végérvényesen kimúlt. Na, nem azért, mert alapjaiban változott volna meg a motor az elődjéhez képest, szó sincs róla. Történt ugyanis, hogy a Yamaha dedikáltan elszeparálta a két felhasználási területet, í­gy lett a Ténéré a hivatalos koszolós, és a vele azonos motorplatformon osztozó Tracer a sleeper huligán, amelyen az ügyeletes multikatona a meeting után tempósan hazamasí­rozhat este az agglomerációba. Ennek megfelelően a teszt is ezt hivatott reprezentálni, lévén Tenerife vulkanikus domborzatai is csak egyfajta marsbéli hátteret szolgáltattak a szerpentineken való kanyargáshoz.

Ehhez az űrbéli tájhoz kifejezetten smakkolt az idei verzió futurisztikus megjelenése, amely kevésbé „transformerses”, mint az MT széria egyéb űrdongói, mégis elég harcos-karcos kinézetű, hogy az ember gyermeke érezze, nem a fater nagy becsben tartott Fazerét kérte kölcsön. A fejidomon és környékén lehet leginkább tetten érni a fejlesztést, itt szerintem a tervezők maguk elé húzták az R1-es aktuális modelljének egykori gipsz makettjét, egy csipetnyi TDM850-nel megfűszerezték, és tádáá, kész is a facelift.

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2020/04 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.