Menetpórba: Harley-Davidson Street Bob 114

Német kollégáink ritkán tesztelnek Harley–Davidsonokat, mert műszakilag nem sok minden változik rajtuk évtizedek alatt sem. Tavaly befogtak egy Heritage Classic 114-et 50 000 km-es tartóstesztre. Amikor szétszedték, felrobbant a világképük…

VALAMI HIÁNYZIK

Van egy barátom, aki rossz társaságba keveredve nem túl régen kezdett el motorozni, és mivel ez a rossz társaság africa twinesekből és GS-esekből áll, ő maga is egy F 850 GS-t vett. Ezt a barátomat rávettem, hogy próbálja ki a Street Bobot. Kipróbálta. Mindenféle megilletődöttség nélkül ült rá a Street Bobra. Pont úgy tűnt, hogy kizárólag az én kérésemre teszi. Egészen egyszerűen nem érdekelte sem a márka, sem pedig maga a motor. Alig tudott róla valamit. Amikor mégis megnézte, azt mondta: – Olyan, mint a zsiráf. Szépszép, de otthonra nem kellene. Amikor visszahozta, akkor meg ezt: – Hmmm, nem is olyan rossz. Sőt, sokkal jobb, mint gondoltam volna. Tetszik a nyugalma, ereje, nyomatéka.

EGY KIS STREET BOB-TÖRTÉNELEM

Bár a Harley–Davidson termékpalettáján a 2021-es újdonságok között szerepel, a modell megvan már vagy tizenöt éves. Az első Street Bob a maga kurta sárvédőivel, keskeny, 19 colos első kerekével 2006-ban mutatkozott be, akkor még a Dyna család tagjaként, 88 köbinches – 1449 cm3-es –Evolution erőforrással. (2017-ig a Harley bigtwinjei három családba tartoztak, úgymint Dynák, Softailek és Touringok.

A Dynák és a Touring modellek kétoldalra szerelt rugóstagot kaptak, a Softailek merev felfüggesztést imitáló fektetett központi rugóstagot.) Pár év múlva 96, majd 103 köbinchre nőtt az immáron TwinCam erőforrás, 2016-ban pedig a Harley törölte az egész Dyna családot a kínálatból. De az elpusztíthatatlan Street Bob a következő évben, immáron softail verzióban, a vadonatúj Milwaukee Eight blokkal újra a modellpaletta része lett. Máig utolsó változásként 2021-re Euro5-öt teljesítő 114 köbinches (1868 cm3) blokkot kapott, a perifériák változatlanok maradtak.

Maradt tehát a viszonylag filigrán megjelenés, a 19 colos első és 16 colos hátsó kerék, maradt a típus védjegyének számító mini apehanger kormány, a kormányleszorítóba integrált zseniálisan minimalista műszerfal és a középre helyezett lábtartók. A Street Bob megjelenése birtoklási vágyat keltő, fényezése, grafikája és jéghidegen csillogó krómrészei olyan szépek, hogy az már műtárgy szintre emeli.

Még mielőtt valaki lecsoppperezné, hadd áruljuk el, hogy inkább bobber, erről tanúskodnak rövidre vágott sárvédői és középre helyezett lábtartói, amelytől a hosszú lábú, termetes fazonok kissé kuporgó testtartást vesznek fel rajta. Kormánya a már említett apehanger, vagyis majomkapaszkodó kormány, a látszat ellenére egyáltalán nem kényelmetlen és megelőzi a kellemetlen hónalj odor kialakulását – legalábbis motorozás közben. Ez amúgy egy mini apehanger, tehát nagyjából vállmagasságban fogja az átlagos termetű vezető, míg egy igazi majomkapaszkodó felér egy tornásznyújtóval.

A Street Bob rendelkezik egy nagyon jó tulajdonsággal, nevezetesen tavaly még ő volt a Harley bigtwinjeinek legolcsóbbja, belépőmodellje, bár 2021-re a Softail Standard megfosztotta e címétől. Egyetlen nagyobb változtatásként a Street Bob 2021-re megkapta a nagyobbik széria erőforrást, a Milwaukee-Eight 114-et (1868 cm3), ez a plusz 115 cm3-es növekedés 161 Nm-es forgatónyomatékot eredményez ugyanannál a 3000-es fordulatszámnál. Az optikai élmény mellett a Street Bob másik giga élménye ez a bődületes nyomaték, na meg, ahogy azt leadja. A kiegyensúlyozótengelyekkel csillapított rezgésű blokk amúgy is nagyon barátságos, a gázreakciói ha lehet, méginkább azzá teszik.

A hatalmas lendtömegnek, a jól megírt befecskendezési algoritmusnak, a jól hangolt e-gáznak és a szíjhajtásnak is köszönhetően az erő nagyon finoman, lágyan jelentkezik, de ha valaki azt gondolná, hogy ez tunyaságot jelent, az nagyot téved. Mindenféle visszaváltások nélkül kifejezetten robbanékonyan lehet vele előzni, gyorsulni, csak éppenséggel ez az erő mindenféle zavaró terhelésváltási reakció nélkül érkezik. A Street Bob korántsem csak békés csordogálásra való – bár abban is remekel, hiszen szinte alapjáraton elketyeg 80 körül hatodikban –, nagyon élvezetes vele váltás nélkül, csak úgy csuklóból, nyomatékból kirobbanni egy-egy előzéshez, vagy egy-egy öncélú gyorsuláshoz. Visszaváltani az esetek többségében teljesen felesleges, egyrészt mert korán jön a csúcsnyomaték, másrészt az tényleg fantasztikus érzés, ahogy alacsony fordulatról kalapálva, szinte minden munkaütemet külön éreztetve gyorsul a motor.

Tehát valahogy így kell motorozni a Street Bobbal…. lehuppansz a mindössze 68 cm magas ülésre. Ülsz a motoron, olyan komisz kölyök testtartásban, csordogálsz 90-nel, élvezed a tájat és a mélyfrekvenciás rezgéseket – ezek nem a stresszelő, állandóan stimuláló rezgések, sokkal inkább valami nyugtató masszázs –, meg azt, hogy a futómű szépen elnyeli, feldolgozza a talajegyenetlenségeket.

És utolérsz egy szegény autóst, akinek fogalma sincs arról, hogy a két közlekedési mód között mekkora élvezeti különbség van, belepillantasz a tükörbe, index ki, fenékkel billentesz egyet a motoron, és gáááz. Mintha valami gigászi gumiszalagon rántanának előre, olyan finomat és olyat gyorsulsz, egy billentés a fenékkel vissza, jöhet az újabb nézelődés, élvezkedés. Egy ilyen motorozás felér egy komplett jogakurzussal – Ohhhmmm. Vagy vegyük azt, hogy sietsz, néha fel kell menned az autópályára is.

A 140-es utazó nem ügy, szintén zéró stressz, még mindig nem forgatod szét a blokkot és még mindig csak csuklóból előzgetsz. Ami egy kicsit bezavarhat, az a menetszél lesz. Ha gyorsan kell menni, válassz inkább zárt bukót, és rájössz, hogy a Street Bobbal gyorsan is mehetsz, ráadásul ezzel megspórolsz egy has-nyak napot a konditeremben. A fékek amolyan harley-sok, vagyis fognak azok, de nem harapnak, én a hátsót egy kicsit gyengének is éreztem, illetve azt jobban kell taposni, hogy határozottan fogjon. Vagy a hétvégén a haverokkal kanyarognátok egyet? A visszafordítók ugyan nem lesznek a kedvenceid, mert a tengelytáv az tengelytáv, és a futómű-geometria sem extrém fordulékonyságra lett hangolva, de a nyújtott kanyarokból való kigyorsítást vagy a tartott gázon való kanyargós folyatást nagyon fogod élvezni.

Ha határozottabban indítanád a kanyart, nem elég a fenékbillentés, egy kicsit told meg a kormányvéget, a mini apehangernél ez még működik, de a lábtartóra nem nagyon tudsz nyomást gyakorolni, ahhoz egy kicsit magasan és elöl van. Ezt azoknak mondom csak, akik nem harley-ztak még. Bobber, na… nem kell ragozni. És hát a város… nem kis motor a Street Bob, de nem is extrém mód testes. Alapesetben be lehet vele merészkedni a kocsisorok közé, és bár a hangja messze van már a korábbi évekHarley-aiétól, mert inkább kulturált, mint hangos, a mély tónusokat jobban meghallják az autósok, és ha másért nem, már csak azért is előreengednek, hogy megnézzék.

ÖSSZEGZÉS

Egészen biztosan van hasznosabb, praktikusabb és jelenleg talán divatosabb motor is egy Street Bobnál, de hogy élvezetesebb motor sok van-e… na, az már nem biztos. Ha valaki egy kicsit is fogékony az úgynevezett klasszikusabb custom irányzat iránt, akinek bejönnek a régi értékek, mint a tartósság, megbízhatóság, egyszerűség, annak jó választás lehet a kortalan kinézetű, örökkévalóságnak készült Street Bob. Hogy mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a német Motorrad évtizedek óta futó (!) tartóstesztjeinek élén ma megbízhatósági szempontból egy ugyancsak Milwaukee- Eight blokkos Harley–Davidson áll. Érted? Egy tolórudas Harley–Davidson..

Fotó: Mező János