Másodvélemény: BMW R 18

A 2015-ös Concorso d’Eleganca-án, a Comói-tó partján láthattuk először. Akkor még Concept R 18 néven ámította el a pezsgőző közönséget. Öt év kellett hozzá, hogy a tanulmányból valóság legyen.

PREFACE

„Mondom, hogy muszáj cöveket vernünk a szívébe, különben kiszáll a sírjából, hogy vérrel oltsa átkozott szomját” – emlékszel még erre a Drakula halott és élvezi című Mel Brooks-filmből? Amikor Van Helsing professzor azt bizonygatja Lucy apjának, hogy karót kell lánya szívébe verniük. A jelenet vége felé jön a híres szópárbaj Drakula és Van Helsing között „ősi moldáv nyelven”, amely során elhangzik a legendás mondat − Nostoj vlekija, nemoj pustá! −, majd a végén Drakula riposztja, a „Cservánjá”, végül Van Helsing következtetése, hogy: „Ez az ember soha nem adja föl!” Először moziban láttam a filmet, mindenki kacagott, röhögött-sírt körülöttem, a nevetés ragályos volt, szó szerint megfájdult a hasam tőle.

Életem során sajnos elég ritkán fordult elő velem, hogy a kacagástól a könnyem is kicsordult, de ez olyan este volt. És hogy jön ez ide… hát úgy, hogy amikor leírtam a cikk kezdő mondatát, miszerint: „A BMW nem adta fel, hogy építsen egy igazi cruisert” – Van Helsing és Drakula jutott szembe, és már röhögnöm is kellett. Soha ne kelljen rosszabb hangulatban cikket írnom. A BMW tényleg nem adta fel. Mármint a tervét, hogy építsen egy igazi cruisert.

Talán emlékeztek még rá, hogy az évezred vége felé (1997) már nekifutottak egyszer a feladatnak az R850C/1200C-vel, de hát egyik sem lett egy sikergép, az már biztos. Lehet, hogy ájuldoztak tőle a dizájnerek, lehet, hogy kiállították a New York-i Guggenheim Múzeumban, és lehet, hogy James Bond azon száguldozott a Tomorrow never dies-ban, a motorosok közül azonban a kutyának sem kellett. Talán túlságosan korai volt az a dizájn. Talán tökéletesen az ellentéte volt annak, amit a chopperes, cruiseres közönség akkoriban keresett egy motorban. Talán elképzelhetetlennek tűnt, hogy Peter Fonda egy R1200C nyergében vágjon neki Amerika végtelen egyeneseinek.

MÁSODIK NEKIFUTÁS

Már 2015 körül kezdtek szivárogni a hírek, hogy a BMW egy giga cruisert akar építeni. Elsőként a Comói-tó partján, a Concorso d’Eleganza Villa d’Estée rendezvényen mutatták be a Concept R 18 nevet viselő, letisztult külsejű retró bike-ot egy elképesztő méretű, 1800- as bokszerblokkal, 21/18-as, drótküllős kerekekkel, egyszemélyes tányérnyereggel, merev megvezetésűnek látszó, de rugózott hátsó kerékkel, szabadon futó kardántengellyel. Optikai és mindenféle más szempontból is a hatalmas bokszer állott a középpontban. Szemrevaló darab volt, na. Illett hozzá a felszolgált Bollinger pezsgő.

Eltelt öt év, és az R 18 a Concept névtől megfosztva megjelent a BMW-kereskedésekben. Bár némiképp megváltozott a tanulmányhoz képest, még mindig szemrevaló darab. És még mindig illik a Bollingerhez. Persze motorozás után, miután a boy lemosta, kivikszelte és beállította a nappaliba. Tulajdonképpen nem sokat változott, kisebb átmérőjűek lettek a kerekei – ettől zömökebbnek tűnik –, kapott egy kétszemélyes ülést, amelynek az utasrésze ugyan eltávolítható – de ettől meg valahogy kevésbé légies a szerkezete.

A Concept lapított végű kipufogódobjait játékosabbra, kövérkésebbre vették, más lett a telószár burkolata, és a fekete kormányt sajnos krómozottra cserélték – nagyjából ennyi a különbség, a szabadon futó kardán szerencsére maradt. És maradt a csodáló pillantásoknak szabadon kitett, gigantikus 1800-as bokszerblokk- váltó kombó is. Amikor jobban megnézed, elhűlsz a méreteitől, nagyon komoly tömeget képez az egység. 690 mm-es ülésmagassága alig több egy sámliénál, szó szerint leülsz rá, a kormányt lazán előrenyúlva éred el – eddig kényelmes.

A lábtartót egy cruiserekhez szokott biker – ha van még olyan – némi keresgélés után leli meg, mert eléggé középen van egy cruiserhez képest, az is igaz, hogy máshová egyszerűen nem is tehették, a szélesen kimeredő henger ezt adja ki és kész. Ráadásul még itt sincs túl sok hely a lábfejnek, különösen a fék oldalon, ahol egy 48-as jeti talpméret talán el sem férne. Szerencsére ez a helyszűke csak a lábfejekre vonatkozik, a hengerek viszont 190-es magasság körül sincsenek zavaró közelségben az alszárhoz.

PROGRAMOZOTT TÖKÉLETLENSÉG

Kulccsal nem kell vesződnöd, indításhoz elég, ha a transzponder a zsebedben lapul. Kuplung kell neki, mint egy Suzukinak, megnyomod az indítógombot, amire kis híján kitépi a kezedből a kor mányt a balra-, majd visszabillenő motor, ennek intenzitása még úgy is meglepett, hogy készültem rá. Hja… a hosszában beépített főtengely, meg a komoly lendtömeg. Amúgy az egész veszélytelen, talán akkor sem borulna fel az R 18, ha nem tartanád, mert ugyan közel három és fél mázsa, de tömegközéppontja nagyon alacsonyan van.

Kipufogóhang szinte semmi, mindössze mechanikus működési zajokat hallasz, ahogy alapjáraton ketyeg. Apropos, alapjárat… úgy érzed, hogy túl alacsony, annyira, hogy néha ki-kihagy a gyújtás, így azt várod, mindjárt leáll – de nem áll le. Ez kérem szépen a BMW vadiúj, 60 000 forintos szakadt farmerja, a digitálisan programozott esetlegesség érzete. Hogy az R 18-nak igazán autentikus feelingje legyen, egy algoritmus szerint egy-egy befecskendezési és gyújtási ciklust random kihagy a rendszer, olyan hatást keltve, mintha egy régi karbis motoron ülnél.

Hát itt tartunk, a BMW-nél már tervezni-programozni kell a tökéletlenséget. Mielőtt a német Vollkommenheit híve csalódottan sóhajtana, eláruljuk, ez csakis addig tart, míg a gázmarkolatot megmozdítod, akkor azonnal megszűnik, és átadja a helyét egy selymes járású, hihetetlenül mélyről jövő, elementáris, mégis messzemenően jóindulatú erőfolyamnak. 158 Nm, és ebből 2000 és 4000 között 150 folyamatosan jelen van. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy 100 km/h-s sebességnél hatodikban 2200-at, 140-nél 3150-et forog a főtengely, az alapjárat 800 körül van. Rezgéseket végig érezni az egész motoron, különösen magasabb fordulatszámon, ezek azonban bőven a good vibration határokon belül maradnak.

Ugye, milyen jól jön néha, ha az ember Harley-n szocializálódik? A gázreakciók azonnaliak ugyan, de sehol semmi rántás, bólintás, a hajtásláncban sincs holtjáték, úgy érzed, hogy a gázmarkolat direkt összeköttetésben áll a hátsó kerékkel, mindemellett csodálatosan pontosan, könnyedén adagolható az erő. Meg is lepett, hogy német tesztelő kollégánk zavaró gázreakciókat említett a Motorrevü 2020/12-es számában megjelent cikkében.

Lehet, hogy ez forszírozott tempónál zavaró, normál közúti használatnál azonban nem. Hogy melyik menetprogramban? Ja, hát mert abból három is van neki, úgymint Rain és − kapaszkodjanak meg, lazaság következik − Roll és Rock üzem. Oké, oké… azért, mert valami német, lehet laza is, nem? Ha nem is Steve Ray Vaughan, de(r) Scorpions legalább. Szóval álmoskás, biztonságos jóindulat a Roll beállításban, visszafogottság a Rain módban és… és… húúwazze a Rock hangolásban! Na, ez egy élmény, az biztos.

Olyat, de olyat tol, hogy visítasz a sisak alatt elragadtatottságod ban. És itt aztán előjön az a fensőbbségtudattal teli érzés, aminek a megteremtésében akkora mester a BMW, az, hogy az úton te vagy a király, az alattad lévő technika verhetetlen, mindent megoldasz – de mérhetetlen jóindulatodban életben hagyod a többi közlekedőt is, hadd közlekedjenek csak szegények. Egyvalami kezdi ki ezt a tökéletesség érzetet, az pedig, hogy ehhez a nyomatékhoz, sebességhez, tömeghez elsőre kissé kevésnek tűnik a fék – már ha csak az elsőt használja az ember. A kettő együtt aztán helyrebillenti a bizalmat. Igazság szerint a legtöbb helyzetben elegendő lenne az első is, csupán az csapja be az embert, hogy bár megfelelő kézerővel hatékony, de nem egy harapós fajta.

 

ÜSD, VÁGD, NEM APÁD!

Egyenesen iszonyatosan jól megy az R 18, 170 fölött még tök stabil, kanyarban azonban érződik a tömeg és giga tengelytáv. Nem a hajtűkanyarok, szűk visszafordítók lesznek a kedvencei, ehhez a lábtartók is kissé alacsonyan vannak, de azért az átlagos motoros nem fogja az aszfaltot karistolni velük. A sarokszámok rögtön magyarázatot is adnak a jelenség okaira. Míg például egy Honda CB1000R Neo Sports Cafe utánfutása kereken 100 mm, tengelytávja 1455 mm, addig az R 18 utánfutása 150 mm (!), tengelytávja pedig 1731 mm. The big is beautyful – akarom mondani, Das Groβe ist Wunderschön! Nicht war? Hanem amivel biztos baja lesz az R 18-as tulajnak, az a futómű kényelme. A három és fél mázsás tömeggel ugyan jól megbirkózik, normális útfelszínen a csillapítás és az elöl 120, hátul 90 mm-es rugóút normális menetkultúrát biztosít mindenféle lengedezés, bizonytalankodás nélkül.

A hátsó rugóstag ellenben már a kisebb keresztbefutó bordákon is kemény ütéseket mér a vezető derekára. Ez elég sokat ront az amúgy szuper összképen. A már említett szűk lábfejtér pedig azt eredményezi, hogy csakis egyfajta módon lehet a lábad a lábtartón, csakis egyfajta pózban ülhetsz az ülésben. Itt nincs olyan, hogy előretolod lábaidat és hátradőlsz, vagy éppen fordítva, ülsz, ahogyan tudsz és kész.

Éppen egy parkolóban álldogáltam, amikor egy Mercedesből kiszállt egy elegáns úr öltönyben, nyakkendőben és odajött tanulmányozni a motort. Eldiskuráltunk és rögtön azt nézegette, hogy vajon előrébb lehet-e tenni, vagy legalább fel lehet-e szerelni pihentető lábtartót a henger elé, ha éppen lazulni lenne kedve. A henger elé szerelt lábtartónak semmi akadálya, ha az ember tud például spárgázni és nem bánja, ha másfél méter széles lesz a motor. Máskülönben bele se kezdjen.

ÖSSZEGZÉS

A BMW második nekifutása a cruiser szegmensbe való betörésnek, elsőre úgy tűnik, sikerült. Az R5-nek emléket állító R 18 a klasszikus vonalat hozza giga méretekben, lenyűgöző jelenség az utakon és a parkolóban is, maga köré csődíti az embereket. Az eddigi legnagyobb BMW-bokszert hordozza vázában, egyben ez az eddig legnagyobb beemer, egyszerűen lenyűgöző méretekkel, még akkor is, ha a Harley CVO 117-ese 114 cm3-rel túlszárnyalja.

A múltat megidéző forma alatt persze a XXI. század technikája lapul, választható menetprogramokkal, ABS-szel és kipörgésgátlóval, és valami idegeket borzoló nyomatékkal. Azért ne feledjük, bármekkorát tol is a nyomatékgyár, egy cirkálóval van dolgunk, aminek az igazi lételeme a nyugodt, méltóságteljes cirkálás, a szépség, a gazdagság, a presztízs demonstrációja. Valószínűleg sikeresebb lesz, mint az R 1200 C, ha valaki a presztízsértéket tartja szem előtt, biztos lehet bene, hogy jóval kevesebb fog belőle szembejönni, mint Harley–Davidsonból.

Fotó: Mező János