Magyarok a FIM Ralikon

1974-ben Ausztria rendezte a találkozót. Idehaza mindenütt hangoztattam a FIM Rallye és a FIM-mel való kapcsolattartás fontosságát, ezért olyan embereket kellett megnyerni és kiküldeni, akik elég „hangosan” és szí­nesen képesek továbbadni a gondolatot.

Ezért esett a választás Szőke Pálra, Hera Jenőre és további hat résztvevőre. Közülük három fő, bár kiutazott, nem vett részt a találkozón. Családunkat a lányom képviselte a FIM Rallyen.

Számí­tásunk bevált! Az igen jól sikerült találkozó és utána a szí­vből jövő propaganda megtette hatását. Az 1975. évi lengyelországi találkozón, Lublinban már 52 fős delegációval vett részt a magyar túramotoros tábor.

Még a lublini találkozó előtt felvetettem egy HUNGíRIA-TRí“FEA vándordí­j alapí­tását és felajánlását a FIM Rallyen, amihez az engedélyt és az anyagi segí­tséget is megkaptuk. Ezt a trófeát örömmel vittük a lublini találkozóra, de protokolláris okok miatt csak a következő évben, a romániai találkozón adták ki, mégpedig első í­zben a svédeknek.

Francavilla la Mareban kapott relikviák	A kremsi Rallyen még csak a résztvevőknek járórekvizitumok voltak

Nagy élmény volt a lublini stadion vörössalakos futópályáján rendben elhelyezett, közel 1000 motorkerékpár látványa. Csodálatosan szép és ní­vós folklórműsort mutattak be a lengyel egyetemek néptánc együttesei. A táncosokat alig akarták leengedni a szí­npadról! A résztvevők nem vették ugyan észre, de a delegátusoknak sok gondot és bosszúságot okozott a kiértékelés szervezetlen lebonyolí­tása. Az eredményhirdetést a jogos óvások és utólagos vizsgálatok, helyesbí­tések miatt csak jó két órával később lehetett megtartani. Erre a találkozóra még viszonylag zárt rendben vonult a magyar csoport, utána pedig baráti és egyesületi csoportok tértek haza.

A lubluni találkozón már a magyarok is saját emblémával felszerelve vettek részt, í­gy itt már volt mit cserélni	A romániai Rallyen már a svéd és francia emblémákból kezdett a sorozat kialakulni

1976-ban Románia kapta meg a FIM Rallye rendezésének jogát, ami tökéletesen érthetetlen volt. Motoros életük mit sem hallatott magáról, sőt kifejezetten rossz szemmel nézték a motorosokat. Mi sem bizonyí­tja jobban, minthogy a városok, de még a kisebb települések központjában is tilos volt a motorozás, sőt, az autópályán sem volt szabad motorkerékpárral közlekedni. A találkozót a tengerparti üdülővároskák egyikében, Neptunban rendezték, ahová az 5-6 kilométerre lévő főúvonalról „MOTORKERÉKPíRRAL BEHAJTANI ÉS KÖZLEKEDNI TILOS” volt! Mindez meglátszott a rendezvényen is. Ilyen okok miatt az eredményhirdetés kifejezetten botrányba fulladt. Különösen rossz szájí­zt adott a dolognak, hogy a Rallye jelvényt, amely bizonyos eszmei értéket képvisel, a találkozó idején üzletekben is árusí­tották. Nem volt sikeres találkozó, még akkor sem, ha elmondjuk, hogy 100 fővel vettünk részt és nem is eredménytelenül.

Kedves amlék a nemzetközi zsűri tagjaival aláiratott fali kendő Pau-ból	FIM MERITUM érdemérem az oklevéllel és igazolvánnyal

A FIM Rallyek sorában a francia találkozó következett 1977-ben, a spanyol-francia határon húzódó Pireneusok hegyei között megbúvó Pau városában. A mai napig is ez volt a legtávolabbi Rallye, amelyen részt vettünk. Az oda-vissza összesen 5000 kilométeres ú szervezése és a túra lebonyolí­tása nem volt könnyű feladat. í résztvevők száma 35 főre csökkent, ami a viszonylag nagy költségre, a hosszú távra és időtartamra vezethető vissza.

Az időtartam meghatározásánál komoly problémák vetődtek fel. Nehéz volt megvétózni azt az álláspontot, hogy napi 450-500 kilométeres tempóban öt nap alatt oda lehet érni. A véleményt arra alapozták, hogy hosszú utat lehet autópályán megtenni és í­gy összesen 14-15 napra kell tervezni az utat.

De akkor mit fognak látni a résztvevők? Az esetleges rossz időre mennyi időtartalékot számí­tunk? Egyáltalán mi az értelme az ilyen rohanásnak? Hol található benne a turizmus eszméje és célja? Tettem fel a kérdéseket. Csak maga a Rallye lenne a cél? Ez kevés a ráfordí­tott anyagi és fizikai energiáért.

Nem kis harcba került, amí­g napi mintegy 200-250 kilométeres ütemű és a határtól-határig 24 naposra tervezett túraverseny összeállt.