KTM Freeride 350 – Ha a triállal kacérkodik

Eleve a név után áll a hengerűrtartalmat jelölő számadat, holott eddig pont fordí­tva volt a KTM-nél. Ezzel is jelzik, eltértek a megszokott iránytól: köridők helyett a szabad és kötetlen motorozás fontos, versenyzők helyett hobbimotorosok szí­ve a célpont.

Se nem triál, se nem enduró, de még csak nem is utcai jármű. Ez igazából egy valódi szabadidőmotor. Képes terepet járni, játszi könnyedséggel kel át triálos akadályokon, és még csak nem is kényelmetlen, mondjuk napi szinten rohangálhatunk vele ügyeket intézni. A blokk 350 köbcentije félrevezetheti a felületes szemlélőt, és az első gondolatait a 350 SX-F és EXC-F irányába tereli – a rokonság tényleg létezik, de az üzemórás testvérekhez képest átalakí­tották a hengerfejet és főtengelyt. így a ménes fele szétszaladt, cserébe a Freeride csendes, kiszámí­tható, ráadásul elég 5000 kilométerenként szervizelni.

Mielőtt kipróbáljuk, érdemes megismerni az adatokat, nehogy csalódást okozzon. Erőművünk 349,7 cm3-es négyütemű, amelyet befecskendező-rendszer lát el üzemanyaggal az 5,5 literes tankból. A viszonylag kis ví­zhűtő tökéletesen ellátja az üzemi hőmérséklet szinten tartását, bár ha baj lenne, rögtön a segí­tségünkre siet egy kis ventilátor is. A motorblokk két olajpumpával van ellátva, í­gy bármely helyzetben biztosí­tva van a tökéletes olajozás. Azonnal feltűnő érdekesség, hogy két kipufogódob van a zajszint és az emissziós értékek szigorú határainak betartása érdekében. Természetesen nem elfelejtendő, hogy a motor egyensúlyozásában is szerepet vállal a plusz dob – ráadásul a sportenduróknál lényegesen halkabb. A kuplung a KTM-től természetesen elvárhatóan hidraulikus vezérlésű. A többtárcsás erőátviteli elem pontos és megbí­zható. A 11:48-as végáttétel igen rövid, és egyértelművé is teszi, hogy nem egy superbike-on ülünk. A négyszelepes DOHC blokkot akár 10 000/min-ig is lehet forgatni, de a 27 lóerőt 7500 körüli fordulaton adja le. A Freeride élvezeti értékét mégsem ez adja.

A villaszög triálosan meredek, 67 fokos. A lengéscsillapí­tókat szokás szerint a WP szállí­tja elöl 250, mí­g hátul 260 mm rúgóútal. Miután kiderült, hogy a száraz tömeg alulról érinti a mázsát, már nagyon ki akartam próbálni. Ahogy ráültem, szembesültem a cseppet sem eltúlzott 895 mm-es ülésmagassággal. Ráadásul a nyereg még a versenyendurókhoz képest is keskeny, ennek ellenére még egy órányi motorozás után sem volt kényelmetlen. A tankot az ülés alá rejtették, í­gy bőséges mozgástere maradt a pilótának, a Freeride-on egészen a kormányig előre lehet csúszni. Terepakadályok között biztosan jó lesz. A széles alumí­niumkormány és a keskeny vázkompozí­ció jó irányí­thatóságot í­gér.

Indí­tógombra indul a kis egyhengeres, és halkan duruzsolva reagál a gázadásokra. Betonon jutottam el a triálpályára, és már ez az ú igazolta a gyanúmat: rövidek az áttételek. Hamar leforgott mind a hat sebességi fokozat. A Freeride 350-et végsebességhez közel is határozottan megzabolázza a nagyon jól adagolható fékrendszer –  az elöl 260 milliméteres féktárcsába maró négydugattyús féknyereg bőven elég a motor mázsa alatti tömegéhez.

Az enduróval is teljesí­thető triálpályára érve végre elemében érezte magát a Freeride. A 43 mm-es átmérőjű első rugóstag még offroad-viszonylatban is nagyon lágy, ugyanakkor a motor irányí­tását egy helyben vagy nagyon lassú menetben a berugóztatásból adódó lendületszerzéssel segí­ti. Az akadályokat egyesével, kis gázadásokkal küzdöm le. Nem kell lendület, nem kéri a sebességet. A 325 milliméteres hasmagasság jól jön, ha köveken, gerendákon kelünk át. Kicsit keményebb igénybevételnél – mondjuk, ugratásnál – a lágy rugóstagok hamar határaikhoz értek, intenzí­v lekoppanásokkal adták tudtomra, hogy nem erre tervezték őket. Az arénát elhagyva az erdei ösvények következtek. A meredek emelkedőkön éppen elég volt a háromötvenes ereje, de a lefelékben olyan élvezetet nyújtott a könnyű épí­tés, az alacsony súlypont és a jó fékek, hogy többször is nekiszaladtam ezeknek a szakaszoknak.

Szériában lágy triálgumikkal szerelik, amik aszfalton akár 50-60 kilométer alatt is elkophatnak, cserébe minden felületen tökéletesen tapadnak –  mindegy, hogy kő vagy por van alatta, sehonnan sem csúszik le, mintha ragasztós lenne. Tapintásra is inkább olyan, mintha szivacsot nyomkodna az ember. A Freeride tagadhatatlanul hobbienduró, ennek ellenére földúon kényelmesen, fél kézzel lehet vele százzal menni. A példás egyenesfutás mellett bitangul fordul, nagyon szűken lehet vele fák között menni. A lábtartók és a kormány elhelyezése miatt a Freeride-on nem igazán adta ki az álló testhelyzet, de igazából nem is nagyon volt rá szükség, mert a finom csillapí­tás mindent elnyelt.

Motorok KTM Freeride 350 és KTM 690 Duke