Kanyargós szerpentin vezet a katalán hegyek egyik kimagasló sziklájára épült híres monserrati kolostorhoz. Minden évben itt rendezték meg a spanyol bajnokság legnehezebb hegyi versenyét, és hétvégeken még mindig nézí´k tízezrei állnak az ú mentén, miközben motorosok százai élvezik ennek a pályának örömeit. Hajtûkanyar követ hajtûkanyart, s csak néhány rövid egyenes és hosszabb kanyar választja el í´ket egymástól. Ez a Duke igazi vadászterülete!
Hirtelen feledésbe merülnek azok a problémák, amelyek a Bridgestone 56-os gumikkal a versenypályán elí´jöttek. Igaz, a japán gumi tapadása tökéletes volt a hátsó keréken, elöl viszont meglehetí´sen alattomosan viselkedett. Mintha a Duke be akart volna esni a kanyarba, olyan pontatlan volt a kormányzása. Forszírozott tempónál mindig az elsí´ kerék kezdett csúszni. Nem igazán harmonizál ez az abroncs a Duke-kal, hiszen eredetileg nehezebb, és fí´leg orrnehéz sportmotorokhoz fejlesztették. Az elí´írt 1,7 barnyi nyomást a szerpentineken ezért 2,1 barra növeltük, így a motor billegí´s jellege semlegessé vált, és a közúon eleve lehetetlen a csúszáshatárig motorozni. Ami megmaradt, az a tiszta élvezet. Úgy dönthetí´ a Duke egyik kanyarból a másikba, akár egy gyerekbicikli. A négydugattyús Brembo-nyereg már egyujjnyi erí´ hatására is hatalmasat harap a 320-as féktárcsába, könnyedén elbánva a gép 150 kilójával. A 625 cm3-es négyütemû keményen tol a középsí´ tartománytól kezdve, és a hajtûkbí´l a hátsó gumi fekete csíkokat ken az aszfalra. Mindezt oly könnyedén, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. A gyorsabb szakaszokon is teljesen nyugodt marad a futómû, és a végsebességig nem tapasztalható szitálás vagy kormánycsapkodás.
Útban vissza a versenypályához a hosszabb fullgázos szakaszokon azért kiderül, hogy ez már megint nem a Duke világa. Az egyhengeres érezhetí´ vibrációkat továbbít a kézhez és a lábhoz, és a pilóta egyfolytában a következí´ szûk kanyar után áhítozik. Vissza a hegyekbe, mert a nemes Duke itt viselkedik igazán uralkodóhoz méltóan!
