KTM 990 Adventure – Finom gázreakciókat végre!

Megújult a KTM világjárója, amely fiatal kora ellenére is legendává kezd válni. Erősebb és célszerűbb lett, de egyvalami nem sokat változott…

Szenzációs lett volna, ha úgy történik, ahogyan eleve eltervezték: az új 990 Adventure sajtóbemutatója a tervek szerint Marokkóban lett volna. Sajnos az esemény elmaradt, és a világjáró szép csendben, minden nagyobb felhajtás nélkül érkezett meg hazánkba. Olyannyira csendben, hogy nem is mi magunk próbáltuk ki először, hanem arra a nevezetes olvasói tesztre meghí­vott olvasóink. Persze egy egészen kicsit azért mi is mentünk az új gépekkel, de nem mi fogalmaztuk meg tapasztalatainkat, hanem ők. Pedig voltak, és azt is el kell mondanunk, hogy kedvező, meggyőző benyomásokat szereztünk az új kalandorgéppel kapcsolatban.

Motorok KTM 990 Adventure 2009

A 2006-ban megjelent nagy Adventure eddig egyszer esett át nagyobb változtatáson, amikor is a 950-es, karburátoros erőforrást 990-es, befecskendezős verzióra cserélték.

Úgy látszik, ismét eljött a blokkcsere ideje: ezútal a 990 Superduke R – de legalábbis ahhoz nagyon hasonló – erőforrását kapta meg a 2009-es Adventure. Szemre nem sok minden változott, a gyár azonban úgy nyilatkozott, hogy gyakorlatilag új blokkot terveztek a megújí­tott modellbe. Egy biztos: műszaki tartalmát tekintve az új erőforrás sokkal közelebb áll a Super Duke-éhoz, mint a tavalyi Adventure-éhoz. Módosí­tottak a hengerfejen, az égéstéren és a vezérműtengely bütykeinek profilján, könnyebb dugattyúkat, hajtókarokat, csapszeget kapott, valamint könnyebb lett a főtengely is. Mindezek hatására még tovább csökkent a mozgó-forgó alkatrészek súlya, kevesebb lett az ellenállás és még könnyebben pörgött fel az amúgy is meglehetősen fordulatszáméhes erőforrás. Finomí­tottak a sokat bí­rált befecskendező rendszert szabályozó elektronika programján is, a korábbi évjáratok ugyanis meglehetősen – hogy finoman fogalmazzunk – aktí­v gázvételi reakciókat mutattak. Na, jó, hogy érthetőbb legyen: gázadásra igen hirtelen lódultak meg, mí­g gázelvételre megtorpantak.

A fent emlí­tett változtatások következményeként a 2009-es Adventure hat lóerővel izmosabban robogott elő mattighofeni istállójából.A motorikus és elektronikus fejlesztések mellett pár apró, de hasznos módosí­tást is végrehajtottak az amúgy igen sikeres modellen. Például a két tank között kialakí­tott tárolórekesz ajtaját és zárját módosí­tották, az eddig semmire nem jó, 12 voltos stekkeraljzatot használható, 20 mm-es szivargyújtó aljzatra cserélték. Erre lehet telefon- vagy elemtöltőt csatlakoztatni. Az esetlegesen felszerelendő GPS számára gyárilag kialakí­tott csatlakozót találhatunk a jobb tank mellett, a burkolat alatt. ítalakí­tották a műszerfalat, annak formája finomabb, elegánsabb lett. A felni, a lábtartók és a féknyergek időjárás- és sóálló, fekete bevonatot kaptak, a küllők rozsdamentes acélból készülnek, a küllőanyák pedig galvánozottak. Ezeket a változtatásokat a tengeri országok visszajelzései alapján foganatosí­tották, de nálunk is jól jönnek. Végezetül alakí­tottak egy keveset a rozsdamentes kipufogódobvégeken is.

Az olvasói teszten szerzett kellemes tapasztalataink egyetlen dologban csúcsosodtak ki: a meglepően lágy gázvételi reakciókban. Tulajdonképpen egyszerűen oldották meg a problémát: gázelvétel esetén az igazi alapjáratnál magasabb értékre esett vissza a motor fordulatszáma, í­gy kerülték el a hirtelen megtorpanást, majd a gázadásra bekövetkező rántást. Akkor az volt a véleményünk, hogy a gázreakciók kisimí­tása már-már túl jól is sikerült, hiszen ezzel a megoldással erőteljesen csökkent a motorfék hatása.

A plusz hat lóerő valószí­nűleg jól jön, de ebben a műfajban ez azért nem olyan fontos, a közel száz lóerő is lenyűgöző dinamikával kényeztette el a tulajdonosokat. A csökkentett mozgó tömegekkel egyben a rezgéseket is sikerült csökkenteni, ez az utazási komfortot növeli és valószí­nűleg jó pár alkatrész élettartamát is megnöveli. Azt már lehet, hogy csak bebeszéljük magunknak, hogy alacsony fordulaton mintha a láncot is kevésbé gyepálná az új gép.

A most tesztre kapott Adventure – bár részt vett az olvasói teszten is – mintha nem ugyanaz a motor lenne. Egyáltalán nem tapasztalni nála a gázelvételkor jelentkező, magasabb fordulatszámot, megmaradt a régebbi modellévek erős motorféke, és ha nem is olyan mértékben, mint korábban, de gázelvételre továbbra is megtorpan. Ráadásul úgy viselkedik, mintha nem is gép, hanem a környezetére érzékeny élőlény lenne. Más és más körülmények között másként viselkedik. Szinte szeszélyes. Néhány alkalommal indí­tás után pár másodperccel leállt és ezt több újraindí­táskor is megismételte, pedig megvolt az alapjárata. Majd egy napon hasonló kezdetek után kifejezetten agresszí­ven viselkedett, amely szokatlanul élénk gázreakciókban nyilvánult meg. Másnapra ez elmúlt, de az olvasói tesztnapon tapasztalt állapot azóta sem állt be. Mi pedig kissé tanácstalanul vakarjuk fejünket a dolog előtt.

Megmaradt viszont a kategória magasan legjobb futóműve, amelyhez bűn lenne hozzányúlni, mert az úgy jó, ahogy van és megmaradt a tökéletes kényelem. Egy tesztpilóta-barátnő szerint – aki sok motort minősí­tett már utasként – élete legkényelmesebb utazásait az Adventure-ön élte át.

Motorok KTM 990 Adventure 2009

Megmaradt még, sőt fokozódott az a nagy endurók között egyedül a KTM Adventure-nél tapasztalható hihetetlen menetaktivitás, mindehhez 4000-es fordulattól gyorsí­tás közben olyan fojtott hangon ordí­t, hogy libabőrös lesz tőle a gazdája. A forgalmat – ha aszfalton jár vele az ember – majdhogynem fölényes magasságból szemléli, tükrei pont elkerülik az autók tükreinek magasságát, még kis tempónál is remekül manőverezhető, viszont zavaróan kicsi a kormányelfordí­tási szöge és sajnos nem változott a kissé bizonytalan nyomáspontú első fék sem. Pedig ott a csodálatos példa a KTM 990 SMT-nél. Az a fék itt is tökéletes lenne.

Összegzés: a KTM 990 Adventure eddig is a nagy túraendurók egyik etalonja volt, egyedülálló dinamikával és akár komolyabb offroadozásra is alkalmas futóművel. Most még erősebb és átgondoltabb lett, miközben összes eddigi erényét megtartotta. Nem kizárt, hogy a makrancoskodó befecskendező rendszer csak a mi tesztgépünk sajátossága, de ha nem í­gy van, akkor éppen itt lenne az ideje, hogy az amúgy tökéletes világjáró motornak ez a része méltó legyen összes többi tulajdonságához.