Kovrovec, a grúz kecske

A DKW RT 125 több gyártót is megihletett, az ötvenes években sorra születtek a klónok. Nem az orosz verzió volt a legkifinomultabb…

A Békesség Háza előtt ál­lok Taksonyban. Szem­re valami templomféle, bár a neve szerint szektaközpont is lehetne. Alig húzódom fehérre meszelt falainak hűst adó árnyé­kába, már érzem is, hogy hat rám a spirituális környezet. Kovrovec… visszhangzik a szó lelkemben. Kovrovec… a tükör, amelyben az ember megpillant­ja halandó, kérészéletű mivoltát… Kovrovec… védtelen, sérülékeny teremtménynek érzem magam.

Az érzések, gondolatfoszlányok úgy csaponganak fejemben, mint kósza lepkeraj. Kovrovec, az Úr bá­ránya… pardon, kecskéje… meg­környékez, elcsábít. Hmmm… de ha már kecske, és elcsábít, vajon nem az ördögtől való-e inkább? Véletlen tán, hogy a Sátánt nem­egyszer kecskelábú, kecskeszar­vú lényként ábrázolják? Őt, a Kov­rovecet gyakran emlegetik grúz, máskor üzbég kecskeként… Kovro­vec, a szikrázó patájú táltos, amely kísértésbe visz, a kárhozatba repít, száguldásra csábít, megállíthatat­lanul magával ragad…

A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2020/06 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.