A DKW RT 125 több gyártót is megihletett, az ötvenes években sorra születtek a klónok. Nem az orosz verzió volt a legkifinomultabb…
A Békesség Háza előtt állok Taksonyban. Szemre valami templomféle, bár a neve szerint szektaközpont is lehetne. Alig húzódom fehérre meszelt falainak hűst adó árnyékába, már érzem is, hogy hat rám a spirituális környezet. Kovrovec… visszhangzik a szó lelkemben. Kovrovec… a tükör, amelyben az ember megpillantja halandó, kérészéletű mivoltát… Kovrovec… védtelen, sérülékeny teremtménynek érzem magam.
Az érzések, gondolatfoszlányok úgy csaponganak fejemben, mint kósza lepkeraj. Kovrovec, az Úr báránya… pardon, kecskéje… megkörnyékez, elcsábít. Hmmm… de ha már kecske, és elcsábít, vajon nem az ördögtől való-e inkább? Véletlen tán, hogy a Sátánt nemegyszer kecskelábú, kecskeszarvú lényként ábrázolják? Őt, a Kovrovecet gyakran emlegetik grúz, máskor üzbég kecskeként… Kovrovec, a szikrázó patájú táltos, amely kísértésbe visz, a kárhozatba repít, száguldásra csábít, megállíthatatlanul magával ragad…
A teljes cikk a Motorrevü legfrissebb, 2020/06 számában olvasható! A lap megtalálható az újságárusoknál, illetve megrendelhető előfizetéssel! Utóbbival kapcsolatban további információ ezen a linken található.
