Kawasaki W800 – Hullámlovaglás

A felkelő nap országából a Kawasaki egy olyan motorkerékpárt küldött
hozzánk, amely ügyesen ötvözi a tetszetősséget és a stí­lust. A
királytengelyes, hamisí­tatlanul a 60-as évek szellemében készült W800
igazán szemet gyönyörködtető.

A vakí­tóan kék ég kupolaként feszül a dombok és völgyek fölé, langyos napsugarak melengetnek jólesően. Mi heví­ti lelkünket? Talán a tetszetősség és a stí­lus ötvözésének eme legtisztább formája. A megboldogult 650-es utódja, a Kawasaki W800 ugyanis autentikus, í­zléses és vonzó. Klasszikus királytengellyel, hűtőbordákkal – hiszen levegőhűtéses – és küllős kerekekkel. Különleges aurája kabátként borí­tja be a motort. Az élmény a szí­vet is megdobogtatja.

British Racing Green, ezüst és króm

A szí­ne mély, telt zöld, British Racing Green, mi is lehetne más, kontrasztként világos ezüsttel a 14 literes tank két oldalán. Masszí­v króm sárvédők hagyományos, acél dupla bölcsővázzal és sztereó rugóstagokkal. Még a kerékagyak is gyönyörűek. A porfogók és a 39-es teleszkópszárak polí­rozott alumí­niumfelülete teszi fel az i-re a pontot. Minden arány és vonalvezetés tökéletes, a felhasznált anyagok (egész kevés rajta a műanyag) és a kisugárzás szintén. Mindez nem a tesztelő túlzása, bárki kézzelfoghatóan átélheti. Gurulj csak a motorral – amely úgy néz ki, mintha 1965-ben gyártották volna – egy olyan helyre, amelyet nem szabad motoros járművel megközelí­teni. Az utca emberének szí­ve garantáltan megnyí­lik, ami nem igazán gyakori mostanában, pláne vadidegenek között: „hű, de szép!” Mindenki ösztönösen í­gy látja. Kocogók esnek ki a ritmusból, kutyasétáltatók felejtik ott a jobb sorsra érdemes négylábú a kereszteződés előtt, a kerékpárosok csaknem leszállnak a nyeregből. A W800 rendkí­vül kommunikatí­vnak tűnik, ennél nyitottabb járókelők körében pedig valószí­nűleg spontán csődületet fog okozni. Mindig ugyanazokat a kérdéseket teszik fel: milyen márka, milyen régi, mikor restaurálták? Hát igen, a Kawasakit nem lehet olyan könnyen felismerni, mivel csak egy széles W betű áll a jókora krómozott tankemblémán. Azt viszont senki nem akarja elhinni, hogy a motor vadonatúj, még 1000 kilométer sincs az órájában. Csak amikor a gyújtáskulcs elfordí­tásával a benzinpumpa zümmögni kezd – ilyen régen még nem volt.

Királytengely: rég látott megoldás

A 800-as befecskendezéses, ezért az alapjául szolgáló, 1999-ben bemutatott karburátoros W 650 modellel ellentétben berúgókarja sincs. Csak a gombot kell tehát megnyomni. A szí­vató is a múlté. A 773 cm³-es, soros kéthengeres susogva kel életre, a lelkes, meghatóan szép hangtompí­tóiból halk, feltűnésmentes bluggyogás hallatszik. Ilyen szempontból egyáltalán nem hasonlí­t a hangos hatvanas évekre. Az immár 77 milliméteres dugattyúk szinkronban járják 83 milliméteres újukat a holtpontok között. Ezért a 800-as motornak a mély hangon dohogó 650-essel szemben változatlan löket mellett öt milliméterrel nagyobb a furata, és „csak” 97 cm³-rel több a lökettérfogata. Ebből adódik egy kézzelfogható jellembeli különbség: a régi erőforrás a furathoz viszonyí­tva még hosszabb löketű volt. És pontosan ilyennek is hatott, még egy hajszálnyival lazábbnak. A legalacsonyabb üresjárati fordulatról a 650-es lenyűgözően pörgött fel. A 800-as sem erőlködik, mégsem tűnik úgy, hogy a pörgés lenne a lételeme. Objektí­ven nézve viszont több erő van benne, mint a régiben. Névleges teljesí­tménye viszont már csak 48 lóerő – a réginek 50 volt. A valóságban 49 lóerőt mértünk, és soványka, 62 newtonméteres maximális nyomatékot. A teljesí­tmény itt viszont relatí­v. Hiszen mégiscsak megy! Sőt, hogyan!

Klasszikus vonalak gyönyörködtetik a szemet

A pilóta egyenes tartásának köszönhetően pedig még a bevett úvonalakon is számtalan újdonságot fedezhetünk fel.

A motoros térde régi jó szokás szerint a kissé kemény térdpárnához simul, a kormány magasságát és szélességét mintha rá öntötték volna. Az enyhén lépcsős, bordázott ülés kényelmes, és az elejét szépen keskenyre szabták. Ellazulhatunk rajta, és úgy tűnik, az idő is lassabban halad. Hadd rohanjanak az öltönyösök a TDI-ken. Nem, a W800-zal kikapcsolhatsz, nemet mondhatsz a teljesí­tménykényszerre és a lóerők hajhászására. Lágyan, nagyon lágyan érzed az elasztikus soros kéthengeres pulzálását. Fantasztikus! A jobb oldalon lévő királytengely hajtja a felül fekvő vezérműtengelyt, ez pedig a hengerenkénti négy szelepet. A Kawa csiklandozása a fordulatszám-tartomány felső részén, 4000/min-től elsősorban az autópályán már idegesí­tővé is válhat, az pedig már tényleg a vezető baja, ha kevéssel a piros tartomány alatt, 7000/min körül pörgeti a motort.

Kanyarban is jól érzi magát

A W futóműve jóindulatúan teszi a dolgát. Aki gyerekkorában egy háromkerekűt uralma alá tudott hajtani, az tökéletesen elboldogul a 217 kilogrammos Kawasakival is. Azonnal bizalmat ébreszt. 19 colos első és 18-as hátsó felnijén keskeny abroncsok feszülnek, mindössze 100, illetve 130 milliméter szélesek. Ezekkel könnyű bedönteni a motort, és a kanyarokban a Kawa olyan kiszámí­tható, mint egy szextáns az óceánon. Ha a lábtartók az aszfaltot karcolják, semmi gond, kicsit lassabban mész. Hiszen a stí­lus és menetérzés elringat. A Dunlop Roadmaster GP abroncsai kiválóan teljesí­tenek, emellett elnevezésük olyan csodásan régimódinak hangzik, mint a Norton Roadholder villája. Ehhez képest kicsit rámenősnek néznek ki, Scrambler-szerűnek, meglehetősen durva profillal.

A kábelek elrejtésére nagyobb figyelmet fordí­thattak volna

A Roadmasterek a nedves aszfalton is jól tapadnak – hiába, az időjárás még csak februári. Ha pedig mégis elegük lesz a dologból, azt idejekorán jelzik. Még kisebb földutakra is rámerészkedhetünk, ember és gép, gumik és váz egyaránt könnyen veszi az akadályokat. A villa megfelelő finomsággal rugózik és csillapí­t, a kényelmes, bár kissé alulcsillapí­tott rugóstagok boldogan követik. Na és? így legalább lehetőséghez jutnak az Ikon (korábban Koni) youngtimer rugóstagok is. A kissé tompa első fékbe ugyanakkor igencsak bele kell kapaszkodni, ha gond van, a kétdugattyús úszónyereg fogatlan oroszlánként harap az egyetlen tárcsába. Egyfajta mechano-hidraulikus ABS. De legalább a hátul lassí­tó stí­lusos dobfék kiváló támogatást nyújt neki.

Több kép a galériában (Klikk a képre!)

A rokonszenves modell részletmegoldásai szépek és átgondoltak. A kétszí­nű fényezés mellett sisakzár, középtámasz és számos csomagrögzí­tésre alkalmas kampó csillog rajta. A fék- és a kuplungkar egyaránt állí­tható, és az újkori technika jegyében két gázbovden van rajta, az egyik a 34-es primer pillangószelepek nyitásához, a másik a zárásukhoz. A szekunder szelepeket a fedélzeti számí­tógép vezérli. A pilóta életét a műszerfalba szerelt folyadékkristályos óra és a hátsó kerék hajlí­tott szelepe igyekszik megkönnyí­teni.