Gondoljon a Kawasakira. Ha most egy nagyon erős, nagyon gyors, üvöltve száguldó sportmotor jut az eszébe, no meg olyan nevek, mint ZZR és Ninja, meg olyan kifejezések, hogy a leggyorsabb, a legrobbanékonyabb, a legzöldebb, akkor gondolja át újra…
A motoros világ komoly változáson esett át az elmúlt években. Az igazi volument az eladásokban már rég nem az erőtől duzzadó, presztízsmotorok teszik ki, a kisköbcentis motorok vették át a hatalmat az eladási statisztikákban – és nem csak ízsiában. Nem csoda, hogy a Kawasaki sem szeretne kimaradni a buliból. A japán gyártók között utolsóként ők is akartak egy robogót, úgyhogy tárgyaltak a Kymcóval.
Jó kézzel nyúlt a tajvani gyártóhoz a Kawa, az együttműködésből ugyanis egy csomó előnyük származott. A Kymco nagy mennyiségeket ad el, az ázsiaiak között az egyik legelfogadottabb, (a BMW is tőlük szerezte be C 600-as nagyrobogók erőforrását), mindez lehetővé teszi, hogy a Kawasaki egészen elfogadható áron adhassa a J300-at, ami egy teljesen saját fejlesztésű modell esetében egyszerűen lehetetlen lenne. De ha bárkiben is felmerülne, kérem, gyorsan hessegesse el a gondolatot, hogy a J300 csak egy átcsomagolt Kymco Downtown 300i. Nem csak a külsőségekre tették rá kézjegyüket a japán mérnökök, a karosszérián túl saját munka az ülés, a fékrendszer, a futómű elemek, a kipufogórendszer, a műszerfal, áttervezték az ECU-t, és még hosszú a lista.
Külsejében dominál a Kawasaki vérvonal, agresszív dizájnját a Ninjáról másolta.
A fullos műszerfal napsütésben is jól leolvasható
LED-es menetfénnyel kiegészített harcias fényszórók, bőkezűen adagolt szögletes vonalak teszik egyértelművé hovatartozását anélkül, hogy a márkaembléma után kéne kutatnunk. A felszereltségen sem spóroltak, jó fogásúak a kormánymarkolatok, állíthatóak a fékkarok, felhajtható lábtartója van az utasnak, LED-es a hátsó lámpa, és hullámos peremű a tárcsafék, a fém fékcsövekről nem is beszélve. A gyújtáskapcsolóról nyíló ülés alá a sisak mellé az esőruha is befér, a tároló világítása fényszenzoros, azaz nyitás után csak akkor világít, ha arra tényleg szükség van. A kormány mellett balra az aprócska kesztyűtartóban még 12 V-os csatlakozó is akad mobil töltésre, vagy a navigációhoz, kár, hogy nem zárható. Fullos a kék háttérvilágítású műszerfal is, az LCD-t mutatós kilométeróra és a sportosságot sugalló fordulatszámmérő fogja közre. Utóbbi a CVT-hez mondhatni felesleges, de így teljes az összkép. Leállításkor oldalsztenderre és középállványra is támaszkodhatunk, egyedül csupán a rögzítőféket hiányoltuk.
A lámpák vonala a ZX-6R-t idézi
###
A 28 lóerős egyhengeres kissé vibrálva indul, de ahogy emelkedik a fordulat, úgy simul ki a járása. Gördülékenyen veszi fel a tempót, semmi kirobbanó fickósság, inkább megbízhatóan, egyenletesen adagolja erejét. Nincs jele küzdelemnek, még ha meredek emelkedőnek is kormányozzuk a J300-at. 100 km/h-nál még bőven van tartalék, így az országúi előzések soha nem okozhatnak gondot, de bátran rámerészkedhetünk az autópályára is, mert a 150 km/h-s végsebesség erre is elegendő.
Szépen formázott, vastag nyereg – plusz pont jár a kényelemért
Az üléspozíció inkább a nyugodt vezetési stílust támogatja. A széles ülés kellemesen puha, a kormány magassága az egyenes hátnak kedvez. A padló kialakításakor elsősorban arra figyeltek oda, hogy minél nagyobb legyen az elérhető dőlésszög. A keskeny formának köszönhetően nem kell nagyon terpeszteni lábletételnél, ami kedvez az alacsonyabb termetűeknek. Emiatt viszont a pilóta lábának nincs túl nagy mozgástere. A szélvédelem már problémásabb, nekem a sisakom lett nagyon hangos a menetszéltől, míg magasabb kollégám éppen nyakba kapta.
íllítható fékkarok és kétszínű, kellemes fogású markolat
A futómű jó kompromisszum a kényelem és az sportos vezethetőség között. Kiválóan manőverezhető lassú tempónál, még egy kezdő is képes vele anélkül araszolni, hogy a lábát húzná a földön. Nagy tempónál is határozottan stabil marad, még oldalszélben az autópályán sem vált bizonytalanná. Robogóságát mindazonáltal nem tagadhatja le. Tempósabb nyújtott kanyarban elkerülhetetlen egy kis hullámzás, de meg lehet vele birkózni. A fék legyen szó az elsőről vagy a hátsóról jól adagolható, a kétcsatornás Bosch ABS opcionális.
A blokkot nem hagyták érintetlenül a japánok, az alkatrészeket felülvizsgálták, valamint lecserélték az ECU-t
Jól látszik, hogy fejlesztésekor elsősorban az ingázók igényeit tartották szem előtt. Kényelmes és gazdaságos, de szórakoztató is. Nem egyszerűen lemásolták más gyártók robogóit, meg van a saját identitása, még ha ez elsősorban a külsőségekre vonatkozik is. Ez egy Kawasaki, nem Kymco, nem is gondoltuk másként.
