Kawasaki ER-6n – A hatszázát!

Meglepte a világot az új Kawasaki ER-6n. A középkategóriás kéthengeres nemcsak vagányul néz ki, de úgy is megy.


Sűrű erdőkön és dús zöld réteken át kanyarog a RoíŸfeldstraíŸe. A Berchtesgadenhez közeli hegyi szerpentin igazi motoros paradicsom. Mármint akkor, ha süt a nap. De most nem süt, csuromvizes az ú, és fölöttünk sötét felhők gomolyognak. De mit panaszkodok? Legalább vége az esőnek, már csak a hegyoldal gőzölög, ahogy bele érnek a felhők végei. A tegnapi csoportnál az egész nap dézsából öntött, és amikor reggel elindultunk, még akkor sem festett sokkal jobban a helyzet.

De legalább kaptam egy szép fekete-zöld Kawasakis esőruhát, azt veri az eső, miközben a Salzach mentén haladó utat követem. A máskor kristálytiszta hegyi folyócska ijesztő, sárosbarna ví­ztömegként hömpölyög, fölötte sűrű pára borí­tja a völgyet. Már több napja í­téletidő sújtja a környéket, több környező országutat le kellett zárni földcsuszamlás miatt, több helységet elöntött a ví­z, tiszta csoda, hogy a kawasakisok egyáltalán meg tudták tartani a tesztet. De csodák csodája, alig kanyarodok fel a RoíŸfeldstraíŸe felé, az eső abbamarad. Igaz, a fotózás még a ví­ztől tocsogó aszfalton történik, de ahogy a szerpentin tetejére érünk, már kezd áttörni a nap a felhőkön.

Igazi meglepetésként érte az új Kawasaki a motoros világot. Miközben a kémek a nagykategóriás szenzációkat hajhászták, a fejlesztőosztály szépen, csendben elkészí­tett egy teljesen új, középkategóriás kéthengerest. Méghozzá micsoda kéthengerest! Friss, fiatalos, és még ami megszokottan fest rajta, az is vadonatúj. Nem a több mint húsz éves, 500-as blokkot fúrták fel még tovább, hanem teljesen újat szerkesztettek. Rövidebbet, kompaktabbat, és főleg modernebb és erősebbet.

A hamarosan bevezetendő Euro-3 norma, úgy fest, nagyobb fejfájást okoz a gyártóknak, mint amit eredetileg bevallottak, ez a környezetvédelmi előí­rás volt a Kawasaki fejlesztőosztálya szeme előtt is, amikor megszerkesztették a 649 köbcentis, soros kéthengerest. Igaz, már kicsit kiment a divatból ez az épí­tési forma, de a Kawasakinál rendkí­vül jó hí­rnévre tettek szert az í­gy felépí­tett motorok, és a kompakt méretek, valamint az egyszerű felépí­tés továbbra is mellette szól. A sportmotoroknál bevált módon különböző sí­kba helyezték a motor tengelyeit, í­gy épí­tési hosszt megspórolva. Az olajteknő mélyre került, í­gy a főtengely az olajszint fölött forog. Hüvely nélküli, galvanizált falú hengereket alkalmaztak, és a kipufogót, ahogy ezt már a Buell, valamint a Kawasaki és a Suzuki MotoGP gépei bemutatták, a blokk alá helyezték.

A futómű egyszerű, térhálós acélcső hí­dvázra alapszik, ehhez háromszög alakú lengővilla kapcsolódik, a himbarendszer nélküli rugóstag fekve, jobb oldalra eltoltan lett elhelyezve. Elöl nem beállí­tható, 41-es teleszkópvilla csillapí­tja az úhullámokat, a 300 mm-es dupla tárcsafék hullámos tárcsákat kapott, és ezt a megoldást választották a hátsó lassí­tó berendezésnél is. A látványkeltés viszont az ER ruháján kezd el igazán izgalmas lenni. A kis lámpaidom álló, dupla reflektoros, domború üveges fényszórót vesz körbe. Igazán egyéni arculatot ad az új ER-nek, és a fölötte elhelyezett műszerfal úgy fest, mintha ennek sapkája lenne. Az oldalsó hűtőborí­tás meg olyan, mintha egyenesen a Benelli TnT-ről származna. Ehhez jól illik a kúpos végű, kerek kiömlő nyí­lással ellátott, a blokk alá elhelyezett kipufogó.

Az igazi hatást mégis a szí­nkombináció adja. Az ezüst változat bordópiros vázat, lengővillát, villaszárakat és villahidakat kapott, és még a rogóstag sprirálrugója is ebben a szí­nben pompázik. A citromsárga és a fekete változatnál aranyszí­nű a váz és a többi tartozék.

A kidolgozásra is ügyeltek. Igaz, a váz hegesztései nem túlságosan szépek, de a szí­nes alkatrészek mind szinterezettek, a fényezés meg kimondottan jó minőségű. Aztán maradt még olyan apróságokra is keret, mint az állí­tható fék és kuplungkar, vagy a masszí­v utaskapaszkodó.

Helyet foglalva az első pillanattól kezdve kimondottan kompakt, könnyed, és kényelmes benyomást kelt az ER-6n, mintha az ER-5-ösre szálltunk volna. Csak éppen sokkal szebb látvány tárul elénk. A félig digitális műszerfal igen jól sikerült, szem előtt van, és jól lehet leolvasni. Már az első méteren érezhető, mennyire kezes és könnyű ez az új kéthengeres. Vajpuhán működik a kuplung és a fék, a váltó a sebességfokozatokat is könnyen veszi, ha lefelé kapcsolás közben kicsit pontatlan érzést is ad.

Tehát ki a zuhogó esőbe. Itt nagyon tudom értékelni, hogy ugyanolyan lágy teherváltási reakciókkal lehet a benzinbefecskendezéses ER-6n-nel közlekedni, mint karburátoros, 500-as elődjével. Olyan könnyű ezt a gépet kezelni, hogy akármelyik kezdő is boldogulna vele – még az ilyen itéletidőben is. A féknek pontos a nyomáspontja és jól adagolható, nem túlságosan harapós, í­gy könnyű vele elbánni a vizes úon, a hátsófék meg nagyon finoman adagolható. Különben a hullámos design puszta show, a tárcsák éle el van köszörülve, tehát csak a tárcsa felülete  funkcionál fékezés közben, nem, mint a hullámos versenyféktárcsáknál, ahol a széle is marja a fékbetétet és evvel többlethatást lehet elérni – igaz óriási betétkopás árán. A Dunlop Sportmax D 221-es gumik is megkönnyí­tik az életet, kimondottan jól tapadnak a ví­zen. így a szerpentin még a korlátozott tapadás mellett is nyújt némi élvezetet.

De aztán szerencsére kezd felszáradni az aszfalt. Ahogy a RoíŸfeldstraíŸe másik oldalán ereszkedünk megint lefelé, már bőven találunk száraz szakaszokat. Ahogy a 24%-os (!) lejtő levisz Bertesgadenba, annak teljesen vizes kanyarjaiban meg ismét nagyon tudjuk értékelni az ER könnyed kezelhetőségét.

Az ebédszünet alatt teljesen felszárad az ú, tehát ismét irány a fotókanyarokhoz! Most megmutathatja a kéthengeres, mi rejlik benne. Hogy már 2000-től egyenletesen húz, azt előzőleg is észleltük, most arra is fény derül, hogy egészen 10 000-ig tart a szuflája. Ilyenkor igen fürgén szedi a 650-es kéthengeres a lábait. A könnyed irányí­thatósághoz még az is társul, hogy a rugóstagoknál igen jó kompromisszumot találtak a kényelem és a sportosság között. Ha meg nagyot akarunk fékezni, csak erősebben kell belenyúlni a karba, van a rendszernek elegendő tartaléka.

Tehát neki állunk ismét fotózni. Négyszer fel és le, aztán az ég ismét leszakad. Hazafelé menet még egyszer felidéződik a kora reggeli élmény – csak most még fokozottan. A Kawasaki egy olyan gépet alkotott, ami vagányan néz ki, gyerekjáték vezetni, mégis van bőven tartaléka még az igen sportos iramhoz is. Méltó ellenfele lehet akár a Suzuki SV 650-nek is. És ez már jelent valamit.