Junak M16

Nem akar angolt, nem akar japánt? Unja már a sok Harley-t? Valami egzotikus márkára vágyik? Akkor vegyen Junakot.

Junak… sokaknak ismerős, de még többeknek semmitmondó név. Ez volt a lengyelek Pannóniája, a csehszlovákok Jawája, a keletnémetek MZ-je, csak rosszabb minőségben. Igaz, drága volt és problémás, de legalább négyütemű volt. Formája klasszikus, és a mai retró – oh pardon, vintage – őrületben kifejezetten népszerű lenne az ötven évvel ezelőtt megálmodott forma, az M10. Hogy erőtlen a blokk, hogy a fék csak dí­sz, a futómű meg csak úgy van, az mindegy, úgyis café racerré épí­tenék át, a belvárosi kávéházak előtt álldogáló köztéri dí­sztárgynál amúgy sem szempont a műszaki tartalom. És hát, a Royal Enfield nem éli-e éppen nemzetközi reneszánszát?

 

Motorok Tesztek galériája Junak M16
Kattintson a képre a galérihoz!


A Junak név 2010-ben támadt fel, pár éve tucatnyi új tí­pussal jelezte, hogy köszöni szépen, él és virul. A modellpaletta meglehetősen teljes, de az eladások, különösen a hazai eladások zömét a váltós, négyütemű, ötvenes nakedek teszik ki. Ezeket a 125-ösök követik, de létezik 320-as és 650-es blokkos Junak is.

 

Igaz, amolyan „lengyel–kí­nai két jó barát, együtt harcol, s issza borát” motor lett, de nem lengyel és nem is kí­nai, illetve, lengyel is meg kí­nai is, ami úgy lehet, hogy a motorok ugyan Kí­nában készülnek, de a főbb elemeket állí­tólag Lengyelországban szerelik össze. Egyébként a Junakok nagy része meglepően komoly kinézetű, és nem is tűnnek pejoratí­ve értve olcsónak, vagyis egész jó anyag- és összeszerelési minőséggel találkozhatunk.

 

Az M16-os nevet viselő tí­pust kétségkí­vül az amerikai chopperkultúra ihlette, neve a Junak M10-nek állí­that emléket, és semmi köze az amerikaiak legendás, hí­res-hí­rhedt gépkarabélyához. A Junak modellpalettájának egyik legizmosabb darabja a maga 325 cm3-es, soros, kéthengeres erőforrásával. És ha imponáló a lökettérfogat, még imponálóbb a megjelenés. Arányait tekintve szinte tökéletes, chopper, közelebb lépve pedig a méretek nyűgözik le a bikerkultúrával éppen ismerkedő, kisebb pénzű motorost. Igazi nagymotor küllem, teljes hossza közel 2300 mm. A vonalvezetése egyszerűen hibátlan. Kifejezetten szép, tizennyolc küllős, 21 colos, öntött felnijű első kerékkel indul, lapos villaszöggel és 120 mm-es utánfutással folytatódik – eddig teljesen rendben van –, de itt rögtön jön az első kí­naiság, ami egy egyébként masszí­v, fordí­tott teleszkóppárban és dupla tárcsafékben mutatkozik meg. Tipikusan kí­nai vonás, hogy egy-egy modellben összehordanak mindent, ami önmagában menő dolognak számí­t, ugyanakkor együtt tökéletesen stí­lusidegenek. Egy ilyen chopperhez sokkal jobban illene egy hagyományos teló és egyetlen nagyobb méretű féktárcsa, aminek pont nem kellene hullámos pereműnek lennie.

 

Motorok Tesztek galériája Junak M16

Érdekes műszerfalkiosztás, de még a klasszikus chopperstí­lustól sem túlságosan idegen.

 

A közepesen magasra húzott, kis apehanger kormány bizalomkeltően vastag, már csak a kormányarmatúrákat kell a vastagí­táshoz húzni, és akkor nem is látszik, hogy a kormányvégek talán éppen egycolos csövek – ezzel nincs is baj, a Harley is, a japánok is élnek ezzel a trükkel. A fekete kormánykiflik imponáló távolságban markolják a teleszkópszárakat, igazi wide glide, az egyszerű lámpacsésze bármilyen sokmilliós chopperen megállná a helyét, a tank formáját, fényezését és dekorációját nem érheti kritika, még amerikai értékelési rendszerben sem, vagyis úgy, ha a kí­nai származást nem tekintjük enyhí­tő körülménynek. Egyszóval szép és jó. A dupla bölcsőváz szintén tökéletes választás volt, és még a ví­zhűtőt is sikerült egész jól eldugniuk a szárak közé, pedig láttunk nem egy nagynevű japán gyártót, amelyik nem vette magának a fáradságot, és csak odabiggyesztette a radiátort a vázcsövek elé. A tank alatti szellős tér is jól áll az M16-nak, amelyet éppen a kellő mértékben tölt ki a soros kéthengeres blokk-váltó kombó. Kissé zavaró viszont a befecskendező környéki kábel- és csőrengeteg, ezek egy részének elrejtése már az igényes vásárló dolga lesz, de hát, ahogy a mondás tartja, „biker’s work never done” (a biker munkája sosincs készen), marad egy élvezetes házi feladat.

 

###

 

A vezetőülés vonala szépen folytatja a nyújtott tank megrajzolta í­vet, hogy aztán az utasülés kulturáltan felfusson a hátsó sárvédőre. És itt elérkezünk a motor egyik legjobban sikerült részéhez, a merev hátsót imitáló softail vázhoz, ahol még arra is figyeltek, hogy a csövekből álló lengővilla felső része egybefusson a váz gerincrészével. Szóval, a forma tényleg közel áll a tökéleteshez, és ehhez jön a bármelyik customkatalógusba beillő háttámla. Jó, lehet, hogy láttunk már ennél üvegszerűbb krómfelszí­nt, de ez legyen a legnagyobb gondunk a Junakkal. A messze előrehelyezett lábtartók, a váltó és hátsó fék masszí­v, vastag lemezekből készült, szintén megállná a helyét a sokkal drágább gépeken is, ráadásul a tartókonzolokat süllyesztett, imbuszfejű csavarokkal fogatták fel – ismét egy jó pont az elegáns megoldásért.

 

Motorok Tesztek galériája Junak M16

A tank formája és minősége aztán tényleg nem hagy kí­vánnivalót maga után

 

Leereszkedve a 675 mm alacsony ülésbe még jobban tetszik a motor. A lábtartók messze elöl, a kormány alig vállmagasság alatt – hát, ez tiszta easy rider érzés. És amikor egyesbe taposom a váltót és visszafogott, de komoly kipufogóhang kí­séretében elindulok, elfog az a régi jó érzés, amikor még egy kirúgott elejű springervillás Viragóval jártam a világot. Megrohannak az emlékek, pontosabban egy csomó szinte elfelejtett érzésből összeálló hangulat. Lazaság, zene, csajok és – elnézést, világéletemben utáltam a Harley kommunikációjában az állandóan szajkózott frí­domot – a kötetlenség érzete. Tudom, hogy csupa sztereotí­pia, de ettől még tény, olyan jólesett a 110–120 környéki simogató menetszél, mint már régen. És ebben a motor, az üléspozí­ció sugározta hangulatnak volt döntő szerepe. Mindenki tapasztalhatta már, hogy egy-egy fajta testhelyzet egyfajta feelinggel tölti el az embert. Ha alacsony, előreszerelt kormányra hasal az ember, hegyes térdszöggel, támadóan ül, akkor Rossinak, ha pedig felegyenesedve, a kormányhoz közel, szinte a tankon, akkor supermoto ördögnek, ha összehajtogatva kuporog, akkor egy szerencsétlen, szánalmas flótásnak érzi magát. Ha pedig felnyúl egy kormányért és talppal tolja a szelet, akkor Dennis Hoppernek vagy Peter Fondának.

 

Motorok Tesztek galériája Junak M16

Mindössze 320 cm3, mégis egy komoly nagyvas hatását kelti. A méretek, a részletek igazán meglepőek

 

Ha valaki korrekt információkra vágyik a feeling helyett, annak hadd áruljuk el, hogy a dupla tárcsafék adagolhatóságát, hatékonyságát és a hozzá szükséges kézerőt a Suzuki M1800 R fás érzetet keltő első féke például megirigyelheti.

 

A soros kéthengeres szépen megy alulról, és meglepő módon ötven fölött nem sokkal már ötödikben sem rángat, nem csapkodja a láncot. Papí­ron valamivel többet tud 23 lóerőnél 8000-es fordulaton, és 24 Nm tolja előre a motort 4500-nál. A gyár adatai szerint 120 km/óra a végsebesség, mi óra szerint 130 fölött téptünk vele, a városban pedig igazán nem kellett sokat váltogatni. Az ürest néha persze keresgélni kellett, de a tesztmotor szó szerint 0 km-rel az órájában kezdte nálunk.

 

Motorok Tesztek galériája Junak M16

Szekunder hajtás részben takarásban. Oké, itt azért van egy egész enyhe kí­nai érzésünk, de igazán nincs baj vele

 

Az egyenesfutás tökéletesnek érződött, egy kétsávos úon némi ügyességgel lábletétel nélkül meg lehet vele fordulni, irányváltásra pedig chopperes fenékbillentéssel kell rábí­rni.

 

Szóval a lengyel chopperrel töltött pár óra meggyőző volt. Komoly külseje folyamatosan vonzotta az utca népének tekintetét, persze a szakértőbbek látták, hogy nem Harley, de hát kevesebb mint másfél millió forintért egy fél Sportstert sem lehet venni. Félreértés ne essék, megszállott köbcenti-fanatikusoknak, márkasznoboknak és machóknak nem való, legfeljebb csak nem szakértő közönség előtt. De ha valaki tudja magát függetlení­teni a brandek presztí­zsét épí­tő reklámpszichológusok áldásos tevékenységétől, akkor élvezetes motorozást kí­nálhat a Junak M16.

 

És Junakja egyelőre sokkal kevesebb embernek van, mint Harley-ja.