Interjú Pusztai Józseffel, az Elektrobiker motorosbolt ügyvezetőjével

Mi az? Jármű, de alig van hangja, gyorsul, mint a trolibusz, és nem füstöl, csak akkor, ha ég. És úgy tűnik, ez a jövő közlekedési eszköze. Ne törd a fejed, eláruljuk: elektromos motor. És akkor hogy hívják, aki rajta ül? Hát elektrobájker. Elnézést…

Emlékeznek még az első önjáró eszközök megjelenésére? Talán nem. És a hozzájuk kötődő Vörös Zászló törvényre? Az 1870- es években vezették be Nagy-Britanniában, majd Amerikában az első gőzautók, gőzmotorkerékpárok megjelenésével. Hát mit mondjunk, az átlagember számára eleinte nem voltak túl népszerűek a gyanúsan szuszogó, pöfögő, füstöt-gőzt okádó, a járókelőkre, gyermekekre, kutyákra szívrohamot hozó, lovakat megvadító szörnyetegek, melyek ráadásul néha kigyulladtak, sőt felrobbantak, akárcsak Elon Musk Teslája.

A népek tartottak tőlük, megnyugtatásukra hozták az említett törvényt, melynek előírása szerint az ilyesfajta masinák előtt ötven méterrel vörös zászlót lengető embernek kellett haladnia. Mi emberek már csak ilyenek vagyunk. Az új dolgokat eleinte általában több-kevesebb fenntartással kezeljük, szeretjük a megszokott dolgokat. De a haladás feltartóztathatatlan. Hol vannak ma már a gőzgépek előtt hadonászó vörös zászlós emberek, hol vannak a gőzautók, gőzbiciklik, gőzmozdonyok? Sejtik, mi jön, ugye? Újabb hatalmas változás küszöbén állunk. Úgy tűnik, meg kell barátkoznunk az elektromos autók, motorok, robogók, biciklik térhódításával is. Szerencsére villanyvonat már régóta van. Ismerkedjenek meg hazánk első elektrobájkerével, pontosabban az ElektroBiker nevű cég ügyvezetőjével, tulajdonosával, Pusztai Józseffel.

MR.: − Mivel kezdjük? A feltartóztathatatlan fejlődéssel, zöld szemlélettel? Vagy az elektromos rájával, angolnával, hogy lám, az állatvilágban is…

− Kezdjük talán azzal, hogy biker is vagyok, nem csak elektro biker. A belső égésű motoroknak egyelőre ugyanúgy megvan a helyük a világban – és az én világomban is −, mint az elektromosoknak. Addig mindenféleképpen, amíg meg nem oldódik a nagy távolságok megtételének problémája elektromos motorokkal.

− Milyen műfajban nyomod?

 − Az változó. A motorozás gyerekkorom óta végigkíséri az életemet, négyévesen édesapám mögött kezdtem Simsonon. Aztán jöttek a saját motorok, meglehetősen szokványos az egész, Simson, Babetta, Pannóniák, MZ-k, és az akkoriban elérhető egyetlen négyütemű, az Ural – mondjuk, azon hamar túladtam. A középiskolában már egy kis biznisz is lett a motorozásból, pénzért javítgattam, újítgattam fel motorokat a többieknek. Húszévesen a speed motorokért voltam oda. Ma már nem ülnék rájuk, nem igénylem már azt az adrenalinszintet. Mostanában a tereptúrázásban élem ki magam. A terepezgetésbe az egyik kollégám, Sárközi Attila – másodállásban világutazó − vitt bele, vele kezdtük például a TET (Trans Euro Trail) útvonalait bejárni, bár újabban sajnos egyedül mentem. Van egy KTM 690 Enduróm, azzal fedezem fel a világot.

− Hogy találkozott össze a motorozás és a szakma?

− Elektromérnöknek tanultam, és idővel a napelembizniszben kötöttem ki. Bejártam az egész világot, dolgoztam Észak- és Közép-Amerikában, Ázsiában, Afrikában, fél évet töltöttem el a panamai szigetvilágban. Aztán az elektromos motorokkal találkozott a munka és a hobbi. Azt láttuk, hogy meglepően közel áll egymáshoz a két világ. Aki fogékony a napelemes témák iránt, általában fogékony az elektromobilitás iránt is, és ez fordítva is igaz. Idővel megszületett a döntés, belevágunk az elektromobilitás bizniszbe. Az autók nem a mi világunk, a motorozás meg amúgy is közel áll hozzánk, így ezen a területen kezdtem el körülnézni a világban, hogy mik a lehetőségek. Mindenképpen megbízhatónak tekinthető, életképes cégekkel, termékekkel akartunk csak foglalkozni. Így kerültem Spanyolországba a Riejuhoz, mert nagyon megtetszett elektromos motorjuk, a Nuuk. Imponált, hogy a Rieju európai cég, egy közel kilencven éve működő spanyol, családi vállalkozás, és hagyományos motorok terén is bizonyított már. Ők hívták fel a figyelmemet egy másik katalán cégre, a Silence-re.

Persze a kínai gyártók ezen a téren is megkerülhetetlenek, mai forgalmunk egy jelentős részét például a fiatal kínai márka, a Surron teszi ki. Korábban próbálkoztunk már velük, de amíg a Rieju tulajdonosa személyesen nem ajánlott minket a figyel mükbe, mint megbízható partnert, nem vettek komolyan minket. Mára a Surron az egyik húzó márkánk. Csak érdekességként mondom, hogy a Light Bee sikere magát a gyárat is meglepte. Amikor kis startup cégként elindultak, egy utcai modellre helyezték a fő hangsúlyt, ma pedig nem győznek eleget gyártani a terepváltozatból, valóságos kultusz kezd kialakulni körülötte szerte a világon.

− Importőrei vagy dílerei vagytok a forgalmazott márkáknak?

− Eleinte senkik voltunk. Egy kis ország még kisebb piacáról jelentkező senkik. A pályát legalulról kezdtük, menet közben tanultuk ki a szakmát, szedtük össze a tudást. Mára több branddel is foglalkozunk, van, amelyiknek az importőrei vagyunk, másnak dílerek. Van gyártó, amelyik nem is ad kizárólagosságot a termékeihez, de az összes modellünket közvetlenül a gyáraktól rendeljük.

− A Surron első pillantásra úgy néz ki, mint egy monti. Kik viszik leginkább? Endurósok?

− Mi is azt hittük, hogy így lesz. De azt tapasztaltuk, hogy a motorosok motorok terén konzervatívabbak a nem motorosoknál, nekik nehezebb elektromosokat eladni, mint egy kezdőnek. Bőven vannak előítéleteik, fenntartásaik, akad, aki a motoros társak előtt szégyellné, hogy elektromoson ül. De az is igaz, hogy az első tapasztalatok sok embert meggyőznek. Érdemes megnézni, milyen fejjel hozzák vissza az első próba után. Már gondolkodtunk azon, hogy felvesszük, hogy viszi el és hogyan hozza vissza az ügyfél a motorokat. Persze vannak motoros vevőink is, elég sok enduróst a lelke mélyén zavar, hogy az erdőben zajong, füstöl, tapos. Egy elektromossal viszont alig marad nyoma a természetben való motorozásnak. Egy szó, mint száz, a Surron jól megy, és ebben szerepe van a pimpelhetőségének is.

− Mit lehet pimpelni egy terepbringán? Az jellegénél fogva egy minimál motor.

 − Lehet például kormányt cserélni, gumit, fékeket, erősebb akkupakkot, más jellegű motorvezérlőt tenni bele.

− Más akkupakk, motorvezérlő? Ez érdekesen hangzik.

− Oké, hívhatjuk akár tuningolásnak is. Olyan is előfordul, hogy valaki behozza a pár százezer forintos ólom akkumulátoros robogóját, hogy építsünk neki lítiumion-akkut. Sajnos jelenleg nehéz cellát szerezni, a világpiac igényei messze meghaladják a kínálatot. Tudunk szerezni, de nem olcsó, így most ezt a vonalat nem erőltetjük, de ha valaki megkeres minket ez ügyben, állunk rendelkezésére, olyan akkut építünk neki, amilyet csak akar. A helyzet idővel változni fog, amint lesz észszerű áron lítiumion-cella, ezt a szolgáltatást is előtérbe helyezzük. Ami a motorvezérlőt illeti, ott is egyre többet tudunk nyújtani. A Surronéba például nem lehet beleírni, de tudjuk, hogy milyen más, írható vezérlő kompatibilis vele. Ez a tudás folyamatosan épül. A kínai gyártók nem erősek a termékeik dokumentációjában, így ezeket az ismereteket a gyakorlat során szerzi meg az ember. Szerencsére az elektromotorosok közössége egyelőre még sok tapasztalatot megoszt egymással. Az említett Surron nem csak üzletileg fontos nekünk, hiszen itt a cégnél mindenki terepezik valamilyen fokon. Zsolt kollégánk karját például az év elején törtük el.

− Törtük?

Igen, törtük. Elvittük terepezni és hááát… nem képeztük túl a srácot. Ez itt a kormány, ez a gáz, azok meg a fékek, gyerünk. Sajnos nem jutott tovább az első fánál, de túl van rajta, nyomja újra.

− Eddig zömmel a Surronról volt szó…

− Természetesen vannak közúti motorjaink is, leginkább robogók, ja, és az utánpótlás… gyermekmotorjaink is vannak, több kategóriában. Jelenleg 3-5 és 4-7 év közöttieknek tudunk motorokat ajánlani, és a napokban érkezett egy Surron kisebb kerekekkel, rövidebb rugóutakkal, ez 9 éves kortól lehet megfelelő. Reméljük, idén már lesz Milánói Motorkiállítás, mert ott tovább nézelődünk, többek között azért is, hogy kitöltsük a 7-9 éves kor közötti szakadékot. Utcai modelljeink egy része az AM kategóriába tartozik, vagyis az 50 cm3-es kategóriának felelnek meg, nem rendelkeznek azonosítóval és jogosítvány nélkül vezethetők. Más részük az A1- es kategóriába tartozik, vagyis rendszámosak és a 125-ös kategóriának felelnek meg. Az átlagos vásárló, aki csak viszonylag gyorsan, olcsón és élvezetesen akar közlekedni, AM-kategóriás robogót, motort választ előszeretettel. Elővárosi közlekedéshez persze az A1-esek alkalmasabbak. Érdekes, hogy újabban a futárok is kezdik felfedezni az elektromosok előnyeit. A legtöbbjüknek elég a napi 80 km-es hatótáv, ami csereakksival vagy egy kis napközbeni töltéssel kitolható. Az általunk forgalmazott Horwin, Nuuk és Silence a 125-ös kategóriának felelnek meg, rendszámosak, ezek városi, elővárosi közlekedésre szuperek, 100 km/óra körüli sebességre vannak lehatárolva. Bele lehetne ugyan piszkálni, de nem érdemes. A gyár nem véletlenül így lőtte be őket. Mi jellemzően 2 kW-os teljesítmény alatt nem foglalkozunk motorral, mert erősen korlátozottak a lehetőségeik, nem akarunk olyasmit árulni, ami nekünk nem jön be. Egy 3 kW-os Znen robogó azonban még itt a Kapi útra is belassulás nélkül felmegy. Ez is egy kínai márka, létezik retró és modern és speciális kivitelben is. A Silence szerintünk az egyik legkomolyabb elektromos robogó a piacon, a Nuuk eléggé megosztó, van, aki szerint szuper, van, aki szerint szuper ronda.

− Mi a helyzet a biciklikkel, rollerekkel?

− Rollerekkel nem fogunk sokáig foglalkozni. Kezdéskor úgy gondoltuk, hogy az olcsó roller fogja a vevőket behozni az üzletbe, de ezt a szerepet meglepetésünkre ma a Surron tölti be, de árulunk egy felső kategóriás e-bike-ot, a Greypet, ami az elektromos sportkocsigyártó, a Rimac kerékpárja.

− Mik a távlati célok?

 − Az elektromos motorok piacán az elsők között akarunk lenni. Egyelőre nem az eladott darabszám foglalkoztat, hanem a minőség. Ez a hozzáállás napelemek területén bejött. A nálunk lévő márkák idővel fognak változni, minden évben újravizsgáljuk, hogy mivel érdemes foglalkoznunk. Építjük viszonteladói hálózatunkat, érdekes módon ezek jelentős része nem autós és nem motoros, hanem például a napelemes cégek. Egy biztos, nem akarjuk kereskedőkkel telerakni az országot és emberileg is jól akarunk velük együttműködni.

Támogatott tartalom