Így nem lett autógyártó a Husqvarna

Talán máshogy alakul a svéd autógyártás története, ha a világ egyik legrégebbi motorkerékpárgyártója, a Husqvarna is csatlakozik.

A második világháború alatt Svédországban egyre nagyobb igény mutatkozott a személygépkocsikra, de az autógyáraknak a hadi termelés mellett erre nemigen maradt kapacitásuk. A Volvo 1944-ben bemutatta ugyan a polgári használatra szánt PV444- et, de csak a háború után, 1947-ben kezdte sorozatban gyártani. A Saab ekkor még repülőgépgyártó volt, első autójának prototípusával csak 1945-re készült el, a szériaváltozatra pedig 1949-ig kellett várni.

Az utasoknak nyitniuk kellett a tetőt, hogy be tudjanak szállni. Fotó: Viktor Westin

Volt még egy svéd nagyipari óriás, amely kacérkodott az autógyártás gondolatával.

Történt, hogy az 1940-es évek elején a Husqvarna egyik motorok iránt rajongó vezérigazgató- helyettese, Stig Carl Sebastian Tham mérnökben megfogalmazódott a gondolat, hogy egy kicsi, olcsó autót kellene gyártani. Vagyis inkább olyan motorkerékpárautót, amihez fel tudnák használni az egyébként is raktáron lévő, vagy gyártott alkatrészeket. Ötletének megvalósításához partnerre is talált Carl Heimdahl (a későbbi Silverpilen atyja) személyében, aki hatalmas lendülettel vágott bele a használható elemek összegyűjtésébe, közben a fejlesztő csapathoz csatlakozott Bengt Magnusson mérnök, Henrik Atterling tervező és Birger Johansson projektmenedzser. Hogy a minőség mellé forma is társuljon, megbízták a szabadúszó dizájnert, Sixten Sasont – aki korábban már számos Husqvarna motorkerékpár tervét elkészítette –, hogy álmodja meg a kisautó formatervét.

A közös munkának csakhamar meg is született az eredménye: egy két személy szállítására alkalmas háromkerekű autó, melynek tetejét kellett kinyitni ahhoz, hogy ki, be tudjanak szállni az utasok. A kisautó motorjának egy kéthengeres, 500 cm3-es, 20 lóerős DKW motort választottak, amely az árva hátsó kereket hajtotta. A prototípus kerekeit a Fiat 500-tól kölcsönözte, és 80 km/óra sebességre volt képes. A lelkes Stig Tham a vállalat vezetése elé vitte a kész autót, de a Husqvarna vezérigazgatója, Gustav Tham – aki egyébként a saját édesapja volt – elkaszálta a lelkes ifjú kezdeményezését. Arra hivatkozott, hogy túl nagy helyet igényel az autógyártás, ez pedig a többi termék kárára lenne. Akkoriban a Husqvarna nyereségesen működött, a motorkerékpárok mellett számos népszerű háztartási gépet és edényt gyártott, valószínűleg nem szerettek volna befektetni a drága és bizonytalan autógyártásba.

A vadászkirándulásra induló fejlesztési igazgató, Calle Heimdahl és a művezető, Birger Johansson bepakolnak az autóba 1944 telén. Egy 12 éves kislány figyeli a műveletet, a háttérben pedig egy 98 cm3-es Husqvarna Änglavinge áll. Eredeti fotó: Carina Damberg

Az autóprojekt utóélete

Stig Thamnak elege lett abból, hogy a konzervatív vezetés rendre nemet mond merész ötleteire – melyek között nem az autó volt az első. Nem sokkal később elhagyta a gyárat és Afrikába költözött, ahol a Husqvarna egyik szakemberét magával csábítva műanyaggyárat alapított. Sixten Sasont a bukott projekt után ismét autótervezésre kérték fel. Új munkaadója a Saab autógyár lett, ahol pár hónapra rá felvázolta a legújabb svéd személyautó vonalait, mely nem állt távol az úttörő háromkerekűtől.

A Husqvarnánál az autó projekt teljesen feledésbe merült egészen 1989-ig, amikor Sven Leijonberg – az akkori főmérnök – a gyár 300. évfordulójára készülve a rendelkezésre álló kevéske információ alapján elkészítette a jármű makettjét. Ez az egyetlen fennmaradt Husqvarna kisautó, mely a svéd Jönköping melletti Huskvarnában, a Husqvarna múzeumban (www.husqvarnamuseum.se) megtekinthető.

Fotó: Égő Ákos, Husqvarna