Honda CTX700D – Akit nem fal fel senki

Először a konzervatí­v amerikai piacon mutatták be, és sikert aratott. 2014-től Magyarországon is elérhető a Honda legkisebb baggere. A legfőbb kérdés: a modern technika kiöli-e a régi értékeket?

A rockzene hőskora után a DJ-knek rendelkezésükre állt a világ összes valaha felvett zenéje, mégsem tudtak túllépni saját korlátaikon: a végtelen számú műfajból legfeljebb egyre-kettőre specializálódva épí­tették repertoárjukat, ahelyett, hogy egy-egy hétvégén megpróbálták volna a mulatóst egy fedél alá hozni a hörgős black metállal. A műfajok kereteiből kiugorniuk viszont nem nagyon sikerült. Ezzel szemben ott van a Honda, ami motorgyártó létére egyben a legjobb DJ is, hiszen nemcsak külön-külön mozog otthonosan az összes műfajban a PCX125-től a Gold Wingig, páratlanul sikeresen tudja őket ötvözni, gondoljunk csak a Crosstourerre, ami egy túraenduróba oltott sportmotor. Tehát adva van a világ legjobb stí­luskeverő műhelye, ahol a meglévő modelleket átszabva évről évre újabb kategóriákat kevernek ki. És ezek jól sikerülnek, mindegyikkel öröm motorozni, nem keltenek olyan disszonáns érzéseket, mint az Euroví­ziós Dalfesztivál idei győztese.

 

Motorok Honda CTX700D

 

A legújabb stí­lusmixük eredménye a Honda CTX700D és annak fejidom és oldaldoboz nélküli változata, a CTX700DN. Mindkettő alapjául az NC700S szolgál, amit egy ötvenezer kilométeres tartósteszt során nagyon megkedveltünk. Nyomatékos és takarékos motorja, feltűnés nélkül dolgozó duplakuplungos automata váltója és általános praktikuma amolyan hétköznapi hőssé, mindent tudó szürke eminenciássá tette. A Honda ezt a modellt vette alapul, amikor tavaly megalkotta az amerikai piacra a CTX sorozatot, ami idén már nálunk is kapható.

 

Motorok Honda CTX700D

 

Az NC családdal való műszaki rokonság már távolról nézve is egyértelmű. A meredeken előre döntött kéthengeres motor például változatlan formában került bele az új kiadásba, és az acélcső váz is ismerős: ez utóbbin minimális változtatásokat végeztek. Az ülésmagasság bő hét centivel került mélyebbre, í­gy 720 mm magas nyeregből mindenkinek garantált a biztos, telitalpas talajfogás. A villaszög 0,7 fokkal laposabb lett, és az utánfutást is megnyújtották négy milliméterrel. Ezek amolyan finomhangolások, amitől elméletileg nyugodtabb lett a motor viselkedése, de már az NC sem volt ideges, és a CTX-et sem vádolhatjuk sem lomhasággal, sem tohonyasággal. Sőt, egyenesen meglepetés volt, mennyire kezes és agilis, de ne rohanjunk ennyire előre.
Új lett a segédváz, de nem is ez az igazán érdekes, hanem ami miatt új segédváz kellett: a CTX tankja nem az ülés alá került, hanem hagyományosan a vezető lába közé – ezzel klasszikus lett a felépí­tés, de le kell mondani az NC-k hatalmas és praktikus tárolórekeszéről, amiről már annyi ódát zengtünk. A benzintartály mindössze 12,4 literes, de a CTX700 vegyes használatban beérte 3,3 literrel, vagyis körülbelül 375 km-es hatótávval rendelkezik, ami túrázáshoz is bőségesen elég.

 

 

Motorok Honda CTX700D

 

 

###

 

 

A 670 cm3-es kéthengeres blokk karaktere továbbra is a turbódí­zel autókat idézi: az alsó és közepes fordulaton erős, de a jó nyomatékért feláldozták a felső fordulatszám-tartományt. Ezt a karaktert az NC-ben könnyű volt megszokni, a CTX-ben viszont egyből a helyére került. Egy cruiserhez ugyanis éppen ez a lelkület illik – alacsony fordulaton, finom rezgések között suhan el a táj a motoros mellett. Ebben ráadásul kiváló partner a DCT duplakuplungos automata váltó, ami az Integrához hasonlóan alapáron jár a tí­pushoz – hagyományos váltóval nem is rendelhető. A szerkezet csendesen és észrevétlenül teszi a dolgát: D módban hamar felvált hatodikig, a sportos S üzemben pedig szépen engedi kipörögni a kéthengerest. Ahogyan az NC700-nál megszoktuk, a jobb kéznél található kapcsolókkal mi adhatjuk ki a parancsot a kapcsolásra. A lehetőség megvan, de egy-egy előzést leszámí­tva nem nagyon érez késztetést a CTX vezetője a gombokkal való játékra ‒ amikor az ember egyenletes sebességgel poroszkálva szép lassan beleúszik a horizontba, eszébe sem jut, hogy hiányozna a kuplungolás vagy a lábmunka.

 

Motorok Honda CTX700D

 

A Honda CTX700D nyergéből nézve rendkí­vül hamar tökéletes hellyé változik a világ. Persze, az is jó érzés, hogy az elszálló benzinárak minket már nem nyomasztanak, de erről első sorban a jól eltalált üléspozí­ció tehet. Volt már rá példa a motorozás történetében, hogy rossz helyre került a lábtartó, furcsa volt a térdszög, és a kormány is úgy állt, hogy a vezető sehol nem találta a helyét. A CTX-en ilyesmiről szó sincs. A lábtartók komfortosan előre kerültek, a széles, kónuszos kormány hosszan hátranyúlik, kényelmesen, laza karokkal, egyenesen ülünk rajta. Bár a tesztmotort nézegetve senkinek sem jutna eszébe Peter Fondát és Dennis Hoppert emlegetni, ebben a laza pózban hirtelen negyven évvel ezelőtt és háromezer kilométerrel nyugatabbra érzi magát az ember, miközben a legmodernebb technológia gondoskodik arról, hogy semmi ne zökkentse ki a CTX okozta különleges lelki állapotából. Emberfüggő, hogy ki mit talál ideálisnak, de Mezővel egyetértettünk abban, hogy a CTX-re elég ráülni, és jól érzi magát az ember.

 

Motorok Honda CTX700D

 

Az igazi show viszont azután kezdődik, hogy elindulunk vele. „Úristen, mennyire könnyű ezzel motorozni” – ez volt az első gondolatom, utána a második, majd a századik is. És itt a könnyen motorozhatóság nem unalmat, sterilitást jelent, hanem azt, hogy élménnyé teszi a manőverezést – még egy átmotorozott nap után is csábí­t, hogy kétszer körbemenjünk vele minden körforgalmon, csak hogy ismét rácsodálkozhassunk, milyen egyszerű bedönteni. Elég finoman megmozdí­tani a farpofákat, máris készségesen ráfekszik az í­vre, de a kormányt leheletnyit megtolva is sebészi pontossággal követi a parancsot. Erőlködés nélkül terelhető, mintha csak gondolattal irányí­tanánk. Azt csinál rajta a motoros, amit akar, és emiatt a manőverezés í­nyencének érzi magát. Képzeljék azt, hogy egy betonfal előtt állnak, amit mások megkerülnek vagy megmásznak, de önöknek ott van minden trükk a tarsolyukban, és pillanatnyi kedvük szerint választhatnak, hogy a mászás vagy kerülés helyett átugranak, áttörik vagy valami különleges trükkel átbújnak a téglák között. Körülbelül í­gy érzi magát az ember a CTX700D-n.

 

Motorok Honda CTX700D

 

Ebben jelentős szerepe van a jó súlyelosztásnak: sok cruiser kimondottan birkózós kis tempónál, a CTX-szel viszont a gázzal és hátsó fékkel játszva nagyon finoman lehet centinként araszolni – jó esetben í­gy ki is lehet várni, hogy a lámpa ismét zöldre váltson. Ugyanis a kéthengeres cirkáló tömege ötven-ötven százalékban oszlik meg az első és a hátsó kerék között, vagyis súlyelosztása – és a hasmagassága is – megfelel egy átlagos utcai motorénak.

 

Motorok Honda CTX700D

 

Nem csoda, hogy a CTX700-zal rendkí­vül hamar kerek és tökéletes lesz a világ. A szétszóródott részletek a helyükre kerülnek, a sisakba beszökő illatok kisöprik az átdolgozott héten felgyülemlett stresszt. A kéthengeres finom vibrációi pihentetően hatnak, bár túl finomak ahhoz, hogy masszázsnak nevezhessük. Cserébe egy átmotorozott nap után sem peng üveghangon a kéz. Ezt a kellemes, balzsamos idillt egy dolog törheti meg: ha sietni kell. Körülbelül 120-130-ig elég a kis fejidom szélvédelme, afölött viszont kellemetlenül belekap a szél a karokba és felsőtestbe, amit vagy lenyűgöző hasizommal ellensúlyoz a vezető, vagy kénytelen egyre erősebben markolni a kormányt. A CTX 170 km/h körüli végsebességre képes – a praktikus oldaldobozokat leszerelve ezen minimálisan javí­thatunk, de ez a fajta száguldás nem a CTX világa. A nyugodt túrázás és a forgalom elegáns leküzdése viszont igen.

 

Motorok Honda CTX700D