A nyolcadliteres Honda kamasz lelkekre vadászik. Gyártója most is a kicsinyített nagymotor ötletével bolondít. Az új CBR125 messziről hatszázas és ezres rokonaira hajaz. Gyártója az NSR óta pontosan másolja le a kor szupersport gépeinek arányait, csak mindent sokkal kisebb méretben. Egy generáció nőtt fel az édeskés füstöt eregető kétüteműek hátán, míg a cég úgy döntött, hogy a környezetvédelem fontosabb, így kis CBR125 elődjének mennie kellett. Vitte lóerőinek felét és egy gazdaságos, füstmentes, négyütemű utódnak adta át a helyét.
A típus most a modellfrissítés után kecsesebb fejidomot kapott, melyen még ram-air nyílást is imitáltak igaz csak a fényezéssel. Ezen kívül szinte minden teljesen más a parányi Hondán, aminek csak örülni lehet, hiszen melyik tizenéves motorozna szívesen azzal gondolattal, hogy tisztelnie kell a gép teljesítményét? Egyáltalán akarnak tisztelni valamit a kamaszok a vágyaikon kívül? Valószínűleg nem.
Indításkor nagyfiús benzinpumpa hangot hallat a befecskendezővel táplált egyhengeres, majd surrogva jár. Lefulladás nincs, mint ahogy kézi szívató sem, ezekkel már nem kell foglalkoznia a mai fiataloknak. Ha csak közlekedünk a CBR-rel, úgy viselkedik, mint bármelyik kismotor, leszámítva a sportos üléspozíciót. Városban még a váltót sem kell túl sokszor használni, hatezres fordulatnál kattintok felfelé, így csoroghatok feltűnés nélkül a forgalomban, elég a lendület megtartására ügyelnem. A blokk nyomatékosabb, mint a kétütemű elődök, nincs teljesítményugrás, tehát nehéz vele nagyot hibázni. Észrevétlenségem csak addig tart, míg mellém nem süvít néhány sportmotoros. Elismerően biccentenek, ez jól esik, úgy látszik sikerült a Honda CBR125R látványtrükkje, megint kamasz vagyok.
A nagy sportmotorokat nem egyszerű követni a nyílt szakaszokon, de a kétszelepes kis Honda mindent kifacsar magából az élvezetért. Ha a pörgési kedvének engedünk, könnyedén lendül a tízezres érték közelébe, és néha igazán meglepő gyorsításokra is képes, ha jó érzékkel választok fokozatot. A maroknyi ménes ismét megtanít becsülni a keveset, soha nem ijeszt meg.
Ahol a forgalom miatt senki sem fér el, ott a CBR125R keskeny gumijain cikázik tova a sávok közt, mint egy pimasz kölyök, és néha két kört megy a körforgalomban. A várost elhagyva azért kiderül: van még hova fejlődnie. A végsebesség még éppen elegendő az autópályázáshoz – a matrica jelentős részt eltakar a kéttenyérnyi szélvédőből – de a szembeszél nagy ellenség, rögtön csökkenti a lendületet. Hegyi szerpentineken már észnél kell lenni a kamaszos hév megtartásához, még több váltás és a fordulatszám makacs fenntartása mellett marad elemében a kis Honda. A futómű feszes, és az első fék is elegendő a százharminc kilós mini sportoló megzabolázásához. Mindez remek játék, a kockázata nem mérhető a nagymotorokéhoz, mint ahogy a fogyasztás sem, hiszen tíz liter benzin több mint háromszáz kilométerre elég, amit a csúcsgépek biztosan nem bírnak utánozni.
