Honda CBR 125 R – Gazdaságos kamaszálom

Játékos vezethetőséggel csábí­tja nyeregbe fiatal célközönségét az új Honda CBR125R. Aki nem emlékszik az NSR-ek szikrázó erejére, és környezettudatos gondolkodású, biztosan szí­vébe zárja a kamaszosan könnyed kis sportmotort, az erőkultusz elkötelezettjei pedig a kis japán gazdaságos működésének örülhetnek.

Honda CBR 125

A nyolcadliteres Honda kamasz lelkekre vadászik. Gyártója most is a kicsinyí­tett nagymotor ötletével bolondí­t. Az új CBR125 messziről hatszázas és ezres rokonaira hajaz. Gyártója az NSR óta pontosan másolja le a kor szupersport gépeinek arányait, csak mindent sokkal kisebb méretben. Egy generáció nőtt fel az édeskés füstöt eregető kétüteműek hátán, mí­g a cég úgy döntött, hogy a környezetvédelem fontosabb, í­gy kis CBR125 elődjének mennie kellett. Vitte lóerőinek felét és egy gazdaságos, füstmentes, négyütemű utódnak adta át a helyét.

A tí­pus most a modellfrissí­tés után kecsesebb fejidomot kapott, melyen még ram-air nyí­lást is imitáltak igaz csak a fényezéssel. Ezen kí­vül szinte minden teljesen más a parányi Hondán, aminek csak örülni lehet, hiszen melyik tizenéves motorozna szí­vesen azzal gondolattal, hogy tisztelnie kell a gép teljesí­tményét? Egyáltalán akarnak tisztelni valamit a kamaszok a vágyaikon kí­vül? Valószí­nűleg nem.

Nagyfiús a Honda CBR 125 fejidoma

Indí­táskor nagyfiús benzinpumpa hangot hallat a befecskendezővel táplált egyhengeres, majd surrogva jár. Lefulladás nincs, mint ahogy kézi szí­vató sem, ezekkel már nem kell foglalkoznia a mai fiataloknak. Ha csak közlekedünk a CBR-rel, úgy viselkedik, mint bármelyik kismotor, leszámí­tva a sportos üléspozí­ciót. Városban még a váltót sem kell túl sokszor használni, hatezres fordulatnál kattintok felfelé, í­gy csoroghatok feltűnés nélkül a forgalomban, elég a lendület megtartására ügyelnem. A blokk nyomatékosabb, mint a kétütemű elődök, nincs teljesí­tményugrás, tehát nehéz vele nagyot hibázni. Észrevétlenségem csak addig tart, mí­g mellém nem süví­t néhány sportmotoros. Elismerően biccentenek, ez jól esik, úgy látszik sikerült a Honda CBR125R látványtrükkje, megint kamasz vagyok.

A nagy sportmotorokat nem egyszerű követni a nyí­lt szakaszokon, de a kétszelepes kis Honda mindent kifacsar magából az élvezetért. Ha a pörgési kedvének engedünk, könnyedén lendül a tí­zezres érték közelébe, és néha igazán meglepő gyorsí­tásokra is képes, ha jó érzékkel választok fokozatot. A maroknyi ménes ismét megtaní­t becsülni a keveset, soha nem ijeszt meg.

A CBR 125 R ülése az utas számára is hí­vogató

Ahol a forgalom miatt senki sem fér el, ott a CBR125R keskeny gumijain cikázik tova a sávok közt, mint egy pimasz kölyök, és néha két kört megy a körforgalomban. A várost elhagyva azért kiderül: van még hova fejlődnie. A végsebesség még éppen elegendő az autópályázáshoz – a matrica jelentős részt eltakar a kéttenyérnyi szélvédőből – de a szembeszél nagy ellenség, rögtön csökkenti a lendületet. Hegyi szerpentineken már észnél kell lenni a kamaszos hév megtartásához, még több váltás és a fordulatszám makacs fenntartása mellett marad elemében a kis Honda. A futómű feszes, és az első fék is elegendő a százharminc kilós mini sportoló megzabolázásához. Mindez remek játék, a kockázata nem mérhető a nagymotorokéhoz, mint ahogy a fogyasztás sem, hiszen tí­z liter benzin több mint háromszáz kilométerre elég, amit a csúcsgépek biztosan nem bí­rnak utánozni.