Amikor még csak hírként számoltunk be az ötszázas sorozat megjelenéséről, több olvasói levél érkezett, amelyben értetlenkedtek, hogy minek még három 48 lóerős soros kéthengeres Honda, ha már egyszer ott van az NC700 sorozat. Bennem is motoszkált ez a kérdés, egészen addig, amíg nem húztam egy kövér gázt a nemzetközi bemutató első öt méterén.
Az NC700 takarékos, cruiseresen alacsony fordulaton üzemelő, hosszú löketű motor, ami automata váltóval néha annyira leengedi a fordulatot, hogy már rángatja a láncot. Ezzel szemben a CB500X kívánja a pörgetést, kilencezernél tilt, így nyolcezernél még bőven ereje teljében van. De ne szaladjunk ennyire előre!
Kattintson a képre a galériához!
A Honda érdekes stratégiát folytat. Egyrészt folyamatosan újabb szegmenseket hoz létre, állandóan ötvözi a stílusokat – így született meg például a VFR800X Crossrunner –, másrészt rendszeresen, nagyon jó érzékkel nyúl vissza a múltba. Például tíz év szunnyadás után visszahozta a CBR600F-et, piacra dobott egy olyan retró motort, amitől nemcsak a régi motorosok, hanem minden szépre fogékony ember szemébe könny szökik, és ezek mellett újra megteremtette az ötszázas kéthengeresek eltűnt kategóriáját – a házon belüli utolsó mohikán a 2005-ben elbúcsúzott CBF500 volt.
Azonban nemcsak a kínálatot építik okosan, hanem a költségekkel is finoman bánnak, így az NC sorozatnál is bevált építőkockaelvet követve egyből három új motorral jelentkeztek. A naked CB500F-ről és a sportos CBR500R-ről már beszámoltunk – egyedül a túraendurós külsővel felvértezett CB500X váratott magára.
A műszerfal követi a Honda aktuális stílusát, de egyedi darab.
A körműszerekhez képest nehéz leolvasni a fordulatszámot
A terepes X változat formaterve a VFR1200X Crosstourer elemeit idézi, erejével és árával pedig a 250-esek és a hatszázasok közötti űrt tölti ki. Míg a másik két CB500 modell egyértelműen a fiataloknak készült, addig az X életkorra és nemre való megkötés nélkül mindenkinek szól. Sejtik, hogy lesz rá kereslet, többet is gyártanak belőle, mint a másik két CB500-ból összesen.
Az új ötszázas motor telitalálat lett. Műszaki megoldásaihoz a CBR600RR-ből merítettek ihletet, ami mindenképpen jó döntésnek bizonyult. Érzésre olyan, mintha elektromos motor hajtaná a CB-t, ugyanis szinte néma, és teljesen lineáris az erőleadása, egyre jobban húz, majd egyszer csak kifullad, és jöhet a következő fokozat, ahol kezdődik minden elölről. Ráadásul, ha nem forgatjuk szét, szinte hangja sincs – igazából csak városban zavaró, a szerpentinen eleresztve a gyeplőt a kipufogóból kellemes moraj hallatszik. Erre azonban csak akkor jöttem rá, amikor beértem az előttem haladó tesztelő kollégát, ugyanis a Hondán ülve csak a néma suhanást éreztem.
A formai jegyek a VFR1200X-et idézik – a formaterv illeszkedik a Honda on/off kínálatába
A 48 lóerő nem sok, ahhoz, hogy többnek érződjön, trükkökre van szükség. Az NC700-nál zsíros nyomatékkal érték el, hogy erősebbnek érezzük, a CB500-nál pont ellenkezőleg, a folyamatos pörgés miatt nem jut eszünkbe, hogy egy hosszabb egyenesben a tartalékok végére érünk, kanyarokban pedig elképesztően intenzív élmény, hogy a fordulatszám felső tartományában csapongva tépjük szét magunk körül a levegőt.
A japán tervezőt megkérdeztük, van-e az NC700-zal közös alkatrész.
Rövid gondolkozás után mondta, hogy csupán egy, és rábökött az indexekre
Ehhez jön még, hogy a CB500X rendkívül könnyen irányítható. Ha a katalógusadatokból nem is derül ki egyértelműen, valójában egy nagyon kis testű motorról van szó. A magas futómű ellenére is egészen közel ülünk a talajhoz, a jól formázott, kényelmes ülés is keskeny – szinte eltűnik az ember alatt a motor. Amíg nem ellenőriztem magam egy kirakatban, azon aggódtam, hogy a fotókon nem is fog majd kilátszani alólam a gép. Nagyon kompakt lett. Ráadásul az új ötszázas Honda teljesen semleges, az első féken lógva is könnyen beengedhetjük a kanyarba, az ívet végig stabilan tartja, majd kigyorsításkor bátran húzhatjuk neki – nem szükséges kipörgésgátló, a kiváló Pirellik biztosan kapaszkodnak. Ha pedig a kanyar közepén észreveszünk egy sávunkba átlógó sporttársat vagy egy sáv közepén ténfergő biciklist? Nos, olyankor sincs semmi, teljesen ledöntött motornál is bele lehet nyúlni a fékekbe, nem próbál meg felegyenesedni, nem tör ki, nem bizonytalanodik el, csak pontosan követi az utasításainkat. A teszt során volt szerencsénk NC700-akkal is menni, és a korábban szintén kezes báránynak ismert motorok egyszer csak nehézkesek lettek.
A jó szélvédelemnek köszönhetően huzamosabb ideig is mehetünk 150-160 km/h-s sebességgel, nem gyötri meg a testet, ahogyan a kisebb úhibákat is egészen finoman kivasalja a lágy futómű. Még csak gyanú, de a CB500 korlátait az utassal való motorozás jelentheti, ugyanis olyankor már az ideálisnál többet kell kapcsolgatni, hogy mindig kellő dinamikával haladhassunk.
