A Harley–Davidson történelme folytán nem először fordul ihletért a motorépítők világához. Tulajdonképpen mindig is figyelték, hogy milyen gépek születnek a garázsok mélyén. Ezútal intézményesített formában teszi ezt.
Szóval, le a kalappal Sapka előtt – ha szabad ezzel a szellemes kifejezéssel élnünk, amikor sokadszor, de nem ugyanazon okból tolmácsoljuk elismerésünket a legeredményesebb hazai motorépítőnek, Pákozdi „Sapka” Tamásnak. Hogy a személyi kultuszkeltésnek még a gyanúját is elkerülhessük, hagyjuk a motorépítő személyét, és nézzük inkább a Művet. Annál is inkább, mert az XG 750-átépítés egy koprodukciós munka, amelyben a fent nevezett, de többet meg nem ismételt nevű Tudjukki és a Harley–Davidson Budapest szerviz vezetője, Rapkay Zoltán vett részt.
Motort építeni lehet csak úgy, hirtelen felindulásból is, de jóval komolyabb a dolog – és a zsűri is jobban értékeli –, ha annak van egy koncepciója, egyfajta jelentése, üzenete, ha utal valamire. A versenyre érkező tizenhat motor legtöbbjénél nemigen találtunk ilyesmit, legalábbis nem annyira egyértelműt, mint a hazai alkotásnál.
 |
| Kattintson a képre a galériához! |
A magyar munka üzenete, koncepciója ugyanis tökéletesen érthető és világos: emléket állítani a Harley–Davidson máig legsikeresebb versenygépének, az XR 750 flat trackernek. Hadd tegyünk itt egy kis kitérőt, és hadd kérjünk elnézést azon olvasóinktól, akiknek a kisujjában van a Harley-történelem.
A flat track az Egyesült íllamok egyik legnépszerűbb motorversenye, amely olyan ovális, fél és egy mérföldes, döngölt salak- vagy földpályán zajlik, amelyen csak balkanyarok vannak. A rajthoz három sorban állnak fel az indulók az általában 10 körös viadalon. A speedway gépekkel ellentétben a flat trackereken van legalább egy hátsó fék, amelynek segítségével többféle kanyartechnikát alkalmazhatnak a pilóták.
Persze hátsó fékkel csak egy gyáva flat tracker fordul, olyan meg nincs, mert egy gyáva alak nem megy flat track versenyzőnek. Itt a bevett technika a túlforgatott hátsó kerékkel végrehajtott broadside, és ettől is olyan elképesztően látványos ez a szám.
A máig legsikeresebb dirt track modell, az XR 750 1970-ben, kissé kapkodva, kis pénzből készült el Dick O’Brienand vezetésével. Akkor, amikor az American Motorcycle Association 1969-es szabálymódosításával beengedte az amerikai flat track versenyekre a felül szelepelt, 750-es angol és japán modelleket is, megingatva ezzel az oldalt szelepelt Harley–Davidson KR 750 addigi erős pozícióját. A gyár 1970-re kirukkolt egy új, felül szelepelt flat track motorral, amelynek erőforrása az 1952 óta gyártott Sportster blokkból származott.
###
Túlmelegedési problémák miatt 1972-től alumínium hengerfejeket alkalmaztak, módosították a szelepeket, javítottak az olajhűtésen és az elektromos rendszeren. Ceriani villával, Girling rugóstagokkal és üvegszálból készült sárvédőkkel, ülésalappal és tankkal fegyverezték fel az XR 750-et. Az eredmény egy 140 kg-nál könnyebb, 90 lóerős, minden addiginál sikeresebb modell lett, amely sikert sikerre halmozott a következő évtizedekben. A rajongók nyomására elkészítették utcai változatát, az XR 1000- est, majd 2008-ban az XR 1200-at. Az eredeti XR 750-esekből alig 1000 darab maradt meg az utókor számára.
A tavaly bemutatott új, pörgős, felül vezérelt, vízhűtéses erőforrással szerelt XG 750 Street kiváló alapnak bizonyult az átépítéshez, amelynél a formai jegyek felidézése mellett arra is kiemelt figyelmet fordítottak, hogy zömmel Harley–Davidson-alkatrészeket alkalmazzanak, persze ezek zömét a munka során módosították.
Az erőforrás és a váz tehát a Street 750-ből származik, de a váltó fokozatait a pályahasználathoz megfordították, felfelé van az egyes, lefelé a többi fokozat. A tankot egy Sportsteréből alakították át, az alumínium kormánykifliket maguk marták, a parányi fejidom egy Buellről való, a benne lévő lámpa az Ultrák LED-es kiegészítő fényforrása volt. A teleszkópok egy XR 1200-ról kerültek át, a felnik utángyártott 19 colos Harley-felnik, kékre szinterezve. A hátsó gáztartályos lengéscsillapítók egy Kawasakin szolgáltak korábban, a kipufogó átfaragott Harley–Davidson shotgun cső, az ülésidom az építők saját keze munkája.
A végeredmény pedig, mint azt Előszavunkban és a lap 72–73. oldalán láthatják, ambivalens érzésekkel tölt el minket, de az építőket is. A mérvadó szakmai díjat a motor be is zsebelte, de a lényegről, a meghirdetett fődíjról és az európai döntőről lemaradt. Talán egy regisztrációs kényszerrel bonyolított facebookos szavazás, amelynél az is befolyásolja az eredményt, hogy ki hány ismerőst tudott mobilizálni, nem a legmegfelelőbb forma az elsőség eldöntéséhez.
Köszönjük Adorján Zoltánnak, a tizenháromszoros magyar bajnok, Hajós Alfréd-díjas sportoló, tizenegyszeres páros magyar bajnok, junior magyar bajnok, argentin bajnok, kétszeres Európa-bajnok salakmotor-versenyzőnek a fotózáshoz nyújtott segítségét.
