Harley-Davidson Street 750 – Bollywoodi álom

A Street 750 nem egy továbbfejlesztett vagy átdizájnolt Harley, hanem egy merőben új. Merőben új koncepcióval.

Prológus
– Ne haragudjon, meg tudná mondani, hogy a munkavállalók tüntetése a tizenhatodik havi bérért mikor kezdődik?
– Az andalúziai nőegylet tüntetése a bajuszviselési jogért után, és a munkaadók szabad korbácsoltatási jogáért küzdőké előtt, kb. tizenhárom órakor. Addig vegyenek azokból a kockakövekből. Kérnek esernyőt? Önöknél már lesz ví­zágyú is, amelyek most még kint vannak a kutyatartók demonstrációján. És álljanak be a sorba…

Vizes forradalom
Spanyolország, Madrid, megszokott spanyol hétköznapok. Tüntetés, ezrek az utcán, dugó, rohamrendőrök, páncélautók, ví­zágyúk. Nem is lehetett volna találóbb nevet találni a Harley Madridban bemutatott újdonságában dohogó vadonatúj fejlesztésű erőforrásnak, mint hogy Revolution X – vagyis Forradalom. Hogy az X mit jelenthet, azt nem tudni. Talán ez különbözteti meg a Harley–Davidson első ví­zhűtéses blokkjától, amely annak idején a V-Rodban mutatkozott be. Ha a csak kipufogószelepeit ví­zzel hűtő új Electra Glide Ultra Classicot is idevesszük, a Revolution-X már a harmadik vizes blokk az amerikai gyártótól.

És ezzel még nincs vége a meglepetések sorának. Az új erőforrás ráadásul – kapaszkodjanak meg – felülvezérelt. Nincsenek tolórudak, határozott álcázási kí­sérlet sincs, a hengerek még hűtőbordát sem kaptak, azok csak a hengerfejnek járnak, a motor nyí­ltan vállalja másságát: vizes vagyok.
A gyári marketingszöveg egyébként nem szolgál magyarázattal a hidrofí­lia ilyen mérvű elharapódzásáról, amelyre valószí­nűleg az egyre szigorodó környezetvédelmi előí­rások kényszerí­tik a Harley–Davidsont. Egész halvány utalás azért történik rá, ez úgy szól, hogy „a ví­zhűtéses Revolution X blokkot a városi stop and go közlekedés kí­vánalmaihoz fejlesztették ki”. A mondat második fele, „a közvetlen gázreakció lehetővé teszi a városi dugókból való menekülést” egyértelműen az új irányt jelzi, amelyet a kommunikációs szótár új eleme, az Urban Autentic, vagyis „Az igazi városi” kifejezés is megerősí­t. Jól látszik hát, hogy a legendás márka is új célcsoportokat keres, már nem elégszik meg azzal, ha „ Harley a sikeres üzletemberek, orvosok, ügyvédek kedvenc játékszere”.

Viszonylag kényelmes ülés, hagyományos tank és műszerfal

Dizájn, inspiráció
A Street megalkotásakor visszanyúltak az 1977-es, Shovel Sportster blokkos XLCR-hez, amely egy cafe racer és az XR 750 dirt tracker stí­luselemeit viselte magán, és a maga korában nem lett igazán sikeres modell, valamint elkészült egy G46 névre hallgató stí­lustanulmány is. A Street 500 és Street 750 nem vaktában készült, kutatások előzték meg világszerte.  A Street 750 a 2013-as milánói motorshow-n mutatkozott be, kistestvérével, a Street 500-zal egyetemben. A KTM-hez hasonlóan ezeket is Indiában készí­tik, az íllamokba és Európába csak a 750-es verzió kerül. Az amerikai hagyománytisztelet újabb sokkját megelőzendő, a hazai piacra otthon gyártják, a világ többi részébe Indiából érkezik az újdonság.

A két Street méretes ví­zhűtőjével, felülvezérelt erőforrásával első pillantásra nem sokban különbözik bármely japán riválisától, sőt, akad közöttük olyan is, amelyik stí­lusosabban hozza ezt a vonalat. Aztán az ember elkezd ráérezni a Street világára, rájön, hogy ez nem chopper, nem cruiser, nem is Café Racer, hanem egy Harley–Davidson Street, egyenesen a Dark Custom családból.
Az alacsony, karcsú, még a Sportstereknél is filigránabb megjelenésű Street a Black Denim kivitelben a legdögösebb, és kétségkí­vül bordó metál szí­nben a legelegánsabb.
íœléspozí­cióját tekintve a Sportster család Roadstereihez hasonlí­t leginkább. A lábtartókat középre pozí­cionálták, a 180 cm-es vezető alszára közel derékszöget zár be combjával, a kormány első érzésre kissé magasnak tűnik, aztán úgy véli az ember, hogy inkább az ülés lehetne pár centivel magasabb, aztán meg úgy, hogy jó ez í­gy, ahogy van, ebben a közepesen akciókész pozí­cióban.

Az üléspozí­ció a Sportster 883 R roadstereket idézi, de azoknál is filigránabb

Ahogy körülnéz az ember, egy kicsit olcsónak találja a perifériákat, a kormányt, a kormányvégeket, a vékony kuplung- és fékkart. Az előbbit szinte ellenállás nélkül lehet behúzni, ez is új a Harleyknál, akkor is, ha az utóbbi idők kuplungjai már nyomokban sem emlékeztetnek a tí­z évvel ezelőtti alkarerősí­tő megoldásra. A motor járása enyhén zakatoló, kalapáló, itt valami visszaköszön a régi érzésből. A megmunkálás, kidolgozottság lehetne valamivel finomabb, de legalább a kormánynyak körül futó kábelkötegeket jobban eldughatták volna, í­gy egy kicsit befejezetlennek tűnik a Street.

###

Az igazi városi
Az első métereken az tűnik fel, hogy az alsó fordulatszám-tartományban kissé hektikusak a gázvételi reakciói, kissé rántva indul meg, gázelvételre pedig megtorpan, de abszolú nem kezelhetetlen a dolog, ráadásul a fordulatszám emelkedésével a rángatózás abba is marad. A váltó fogaskerekei meglepően diszkréten kapaszkodnak egymásba, a jellegzetes, messze zengő klaaang-nak nyoma sincs.

Felvezetőnk tétovázás nélkül beront a megtorpanó autósor közé, itt az derül ki, hogy kis sebességnél manőverezni gyerekjáték a Streettel, mindössze a már emlí­tett rángatózást kell esetenként kisimí­tani a kuplunggal. A kormányelfordí­tási szög, a viszonylag kis súly és az alacsony súlypont miatt könnyű vele akár az álló autók közé fordulva is sávot váltani. Mire előreérek, a lámpa zöldre vált, és a csapat Harley–Davidson európai uniós mértékkel – tehát azért szerényebben – dübörögve kilő a sorok közül, a gyorsulás a következő lámpáig tart. A tesztpilóták arcán egyre szélesebb vigyor, bámulatosan könnyedén pörög fel az új, vizes blokk, és érdekes, a kisebb lendtömeg ellenére sem tűnik nyomatékszegénynek, í­gy fölösleges a végletekig forgatni, mégis újfajta érzés egy Harley-n ez a pörgősségből fakadó gyorsulás.

Vizes blokk és Harley-embléma? Majd ezt is megszokjuk. Talán nem is lesz olyan nehéz

Az első keményebb féktávoknál többen úgy véltük, hogy rosszul emlékeztünk, és mégsem ezen a sajtótájékoztatón hallottuk a „premium brake system” kifejezést. Az ugyanis egyáltalán nem tűnt prémiumnak, inkább csak olyan éppen hogy közepes. A fékpedál újának első feléig lassulás alig tapasztalható, és a második felén is csak í­mmel-ámmal dolgozik a hátsó fék, az elsőnek a nyomáspontját ugyan egész jól lehet érezni, a hatását azonban a legtöbben gyengécskének éreztük. Aztán, mint kiderül, ezzel végeztünk is a negatí­vumok felsorolásával, több ugyanis nemigen akad. Az is kiderül, hogy a vizes blokk, tényleg nem melegszik, jóval kevesebb hőt termel, mint levegős elődjei, akik kis sebességnél ontják a meleget a vezetőre. Városban, ahol nem számí­that a folyamatos menetszélre az ember, bizony ez is jól jön.

A lágyra hangolt futómű is áldásnak számí­t a városi viszonyok közepette, igaz, a szerpentineken nyargalászva egy kicsivel több visszajelzés jól jött volna. Igen, nyargalászás… A második tesztnapra érdekes átalakuláson ment át a legtöbb újságí­ró. Eleinte kissé fanyalogva, de legalábbis némi tartózkodással közeledtünk a vizes, felülvezérelt, néhol olcsónak ható Streethez, de aztán előtérbe kerültek az erényei. A kisebb súly, a harley-s mértékkel sportosnak számí­tó, könnyen felpörgő blokk, és úgy általában az az agilitás és könnyedség, amit a Street nyújt, a legtöbb tesztelőt meggyőzte.
A kis café raceres fejidom 140 körül feladja a menetszéllel ví­vott harcot, ekörül már fúj a szél rendesen, a teszt során 160 km/órás sebességig jutottunk, itt még tökéletes egyenesfutással számolhatunk, a legcsekélyebb nyugtalanság sem érződik a futóművön, viszonylag pontosan követi a kijelölt í­veket, felegyenesedési hajlam kanyarban való fékezéskor nem mutatkozik.

Előí­téletek nélkül
Ha valaki a Street 750-hez a többi Harley ismeretében közeledik, bizony csalódott lesz. A Street 750 nem egy továbbfejlesztett vagy átdizájnolt Harley, hanem egy merőben új Harley, merőben új koncepcióval. Nem gazdag orvosoknak, sikeres ügyvédeknek készült gördülő státusszimbólum, hanem relatí­ve filigrán, agilis Young Harley, azoknak, akik a patinás márka nyergében fiatalosan, dinamikusan akarnak közlekedni, de ezt nem Kawasaki, Suzuki, Honda vagy Yamaha nyergében képzelik el.
Hogy a lokálpatrióta Egyesült íllamokban milyen lesz a fogadtatása, azt nem tudjuk megsaccolni. Azt sem, hogy Európában sikeres lesz-e, bár úgy véljük, igen. Azt azonban bizonyosan állí­thatjuk, hogy Dél-Kelet-ízsiában, ahol gyártják, és ahol ez lesz az első tömegesen elérhető Harley–Davidson, egy amerikai márka, ott bizony borí­tékolható a nagy siker.

Végszó
– Önök tüntetettek ma vagy három tucat motorral? Jól láttam, hogy mindannyian Harley-kkal vonultak fel? Most gyalog folytatják? Mi ellen tiltakoznak, mit szeretnének elérni?
– Mi éppen vacsorázni megyünk. Harley-teszten lévő újságí­rók vagyunk. Hogy mit szeretnénk elérni? Hogy rájöjjenek végre a buta tömegek, hogy milyen jó dolog motorozni.