De szerencsére változtak az idí´k. Az elmúlt tizenöt évben folyamatosan javult a kidolgozás miní´sége, és a múlt év végén bemutatott Softail sorozat a kiegyensúlyozótengelyes Twin Cam erí´forrása mellett teljesen új gyártási technológiát és miní´ségi kontrollt is magával hozott. Ahogy ezt már a Softail Standardnál is észrevettük, az új évezreddel új fejezetet is nyitott a gyár. De a Deuce, a Softail sorozat új csúcsmodellje még ezt is felülmúlja. A szériachoppereknél soha nem látott finomsággal tervezték meg a gép küllemét. De nem csupán a lágy vonalak, a finom részletek adják ennek a gépnek a varázsát. Még aki nem tud mit kezdeni egy chopperrel, az is áhítattal nézi.
Nem találkoztam olyan emberrel, aki azonnal nem a gép szépségérí´l áradozott volna. A finom csíkozás, ami csak egy árnyalattal tér el az alapfényezéstí´l, a sima felületû, lámpa- és indexburák, a sárvédí´be süllyesztett hátsó lámpa vagy a finom gravírozások – látszik, hogy alkotói nagy szeretettel láttak neki minden részletnek. Hasonlít a Deuce az eddigi modellekre, de ha pontosan megnézzük, több újonnan formatervezett alkatrészt látunk rajta, mint ahogy ezt egy új Harley-modellnél megszoktuk. A többi modellnél alkalmazott építí´szekrény módszerbí´l csak kevés maradt meg.
Fí´leg az eddigi formák sarkait kerekítették le, és így sokkal lágyabban hat minden. Az elsí´ teleszkópvilla szárai, a tankra szerelt mûszerfal, a hátsó sárvédí´ és tartója, a parányi csepp alakú indexek… sorolhatnánk végig a motor majdnem minden alkatrészét. De honnan kapta a Deuce a nevét? Hátul szélesebb gumit és egy 17 colos tárcsakereket szereltek rá. Persze nem egy egyszerû tárcsakereket – a széle rafinált bordázatot kapott. Az egészet megkoronázzák a különlegesen élénk színek és az óriási mennyiségben található króm.
Ahogy már említettük: a Harley új évjárata nem csupán jól fest. A majd másfél literes kéthengeres gombnyomásra máris életre kel, és a szívatót hamar visszanyomhatjuk. A Twin Cam 88-as alapjáraton kellemesen masszírozza a kezet, a lábat és az ülepet, de ahogy emelkedik a fordulatszám, eltûnnek a rezgések. Nagyon rafináltan hangolták össze az amerikaiak a két kiegyensúlyozótengelyt. Éppen annyi rezgést hagynak meg, amennyi szükséges ahhoz, hogy még „az igazi érzésrí´l” beszélhessünk, de semmivel sem többet. Nincs szükség szilentblokkos felfüggesztésre, és a motorblokk, valamint a váltóház – ha továbbra is külön olajkörrel rendelkezik –, mereven össze van szerelve, ami az egész futómûnek plusz stabilitást ad.
Teljesítmény is van bí´ven, minden gázparancsra – akár már a fordulatszámskála mélyérí´l is – azonnal jelentkezik a tolóerí´. Az üléspozíciót is sokkal gyakorlatiasabban választották meg, szemben a múlt évek divatjával. Kormánya nem hajlított buckhorn-kormány vagy elí´rekényszerítí´ drag bar, hanem jó széles, ami a legkülönbözí´bb testalkatú pilótáknak egyaránt kézhez áll. Az elí´reszerelt lábtartókkal laza testpozíciót veszünk így fel, és ha 120 fölött úgy lebegünk a gépen, mint egy kiteregetett lepedí´ a viharban, mérsékelt tempónál mégis kimondottan kényelmesen haladunk. A rugóstagokat nagyon lágyra hangolták, így kemény fékezés közben – a négydugattyús féknyergekkel még ilyet is lehet – felüt a villa, és ugyanezt teszi nagyobb úhullámokon is.
Annak ellenére, hogy igencsak egyenesfutásra van hangolva a Deuce futómûve, a széles kormánnyal nem követel sok erí´t a kanyarodás, és egészen addig, amíg a lábtartók leérnek, stabilan is követi a Harley a megcélzott íveket. Ezen szerencsére a szélesebb hátsó gumi sem változtatott, nem ad más érzést, mint ahogy ezt a keskenyebb 15 colos hátsó kerekû Softailektí´l megszoktuk.
Ha nem lenne olyan borsos ára, biztos minden rajongó Deuce-t akarna venni. De még így is elkelt szinte az egész éves gyártás. És nem csodálkoznánk, ha ez csak a kezdet lenne.
