A Harley-Davidson szokásához híven a januári dealer találkozóra is tartogatott meglepetéseket. A Sportsterek az új Custommal, a Softailek egy belépő árú modellel, a Blackline-nal gyarapodtak.
Ez a black dolog kezd a Harley marketingeseinek rögeszméjévé válni. Persze mindjárt érthetőbb ez a rögeszme, ha bezsebelhető milliók érvelnek mellette, tagadhatatlan tény a sötét korszak sikere. A fekete vonalhoz tartozó modellek attól függetlenül, hogy Sportsterek, Dynák, vagy Softailek, mindannyian a Dark Custom család tagjai. Még akkor is, ha éppenséggel nem mind feketék. Az új modell, a Blackline (fekete verziója) ugyanakkor alanyi jogon foglal helyet a Dark Custom családfán, hiszen nem csak a neve fekete, hanem az egész motor, de annyira, akár csak az éjfélkor alagúban rekedt afroamerikai ördög …khmm… szembogara. íramszünet idején. Talán mondanunk sem kell, hogy a gyári marketingesek más hasonlatot választottak.
Persze, a Blackline-ból létezik kevésbé radikális színkombináció is, de a megcélzott puritánságot és minimalizmust kétségkívül a tesztelt változat testesíti meg legjobban. A hivatalos bemutatószöveg állítása szerint a Blackline külseje a minimalizmus netovábbja, üléspozíciójával együtt nélkülözi az extrémitásokat.
 |
| Két különálló darabból álló Split Bar kormány |
Szó, mi szó – és ez nem egy szolfézslecke része – valóban szemrevaló darab, de hát melyik Harley nem az? A fekete szín matt/érdes változatai krómmal keverve adják az alaphangot, amelyre szépen rájátszik a Softail váz és a 21 colos első kerék megrajzolta kontúr. A minimalista stílus jegyében ezútal hiányzik a tankpanel, mindössze a kerek kilométeróra jelenti a műszerezettséget. Ugyanakkor ez az egyetlen óra több paraméterről tudósít, mint elődei valaha, hiszen a Horn gomb fölfelé billentésével – lefelé billentve hangjelzést ad – a résztávok, az idő, az összes megtett táv, a még megtehető táv mellett mutatja az aktuális sebességfokozatot, a fordulatszámot és jelzi, ha ki van hajtva az oldaltámasz. Nem mintha nagy szükség lenne a fordulatszám kijelzőre, hiszen a hatalmas V2-es egyértelműen érezteti, hogy fölösleges 3000 fölé forgatni a motort, az ember ösztönösen e körül váltja a következő fokozatot. De ha már van fordulatszámmérő, az ember szívesen eljátszadozik egy kicsit a nyomatékáról híres erőforrással.
Nézzük csak: mint már mondtuk, vérmérséklettől függően 2800-3000 körül vált az ember gyorsításkor, ötödikben 100 km/órás sebességnél 2600-at fordul a főtengely egy perc alatt, hatodikba váltva – ez a sokszor és jól kihangsúlyozott cruise drive – 100 km/órás sebességénél a fordulatszám 2200-ra zuhan, a tolóerő töretlen marad. Bár nem valószínű, hogy az életben így használná valaki, de hatodikban 60-65 km/órás sebességtől – ekkor csak 1500-at forog az főtengely – rángatás nélkül gyorsít a Blackline, amely nevét az aszfaltra rajzolt gumicsíkról kapta. A névadó mutatvány persze valamivel elvetemültebb vezetési stílust feltételez, mint ahogy mi teszteltük a még bejáratás alatt álló blokkot. Beértük annyival, hogy rövid szakaszon 150 km/órás sebességig elforgattuk, kitapasztalandó, hogy milyen az egyenesfutása és szélvédelme ekkora sebességnél. Míg a plexis, idomos Harleyknál egy kis egyenesfutásbéli bizonytalanság érződik magasabb sebességnél, a mindössze puritán, de annál stílusosabb kis fényszóróval ellátott Blackline bombabiztosan tartja a kijelölt irányt, az összes eddigi Harleynál alacsonyabb üléspozíciónak köszönhetően a menetszél is elviselhető marad.A nagy tömeg lendületét jól adagolható, de viszonylag nagy erőt igénylő, kétkörös ABS-szel ellátott fékrendszer segít biztonságosan megzabolázni.
Apropó, üléspozíció: ezen a ponton ellenkeznénk a gyár azon állításával, hogy az üléspozíció nélkülözi az extrémitást. Egy 180 cm-es ember nyújtott kézzel éri el a kormányt, miközben a lábtartó is meglehetősen messze elöl található. Ennek következtében sem a lábtartóra, sem a kormányra nem képes határozott nyomást gyakorolni, így a Blackline csak amolyan chopperesen-cruiseresen bírható irányváltoztatásra. A közúi sikánok, szűk fordulók nem tartoznak lételemei közé.
Egy Harley-t a legtöbben saját ízlésüknek megfelelően kisebb-nagyobb mértékben átépítenek, ez a Blackline esetében az átlagosnál komplikáltabb feladat lesz, legalábbis ami a kormánycserét illet. A Blackline kormánya két különálló, a felső villahídba csavarozott hajlított csődarabból álló, úgynevezett Split Drag kormány, a vezetékek a kormányba rejtve futnak. Hosszuk nem ad lehetőséget nagy változtatásokra, ráadásul ezek a tavaly bevezetett CAN-bus rendszer vékony, speciális vezetékei, nem egyszerű művelet a megtoldásuk. A CAN-Bus rendszer egyébként a Harley egyik valódi, technikai újítása. Alkalmazásával radikálisan leegyszerűsödött a motor elektromos rendszere és a felhasznált vezetékek száma, hossza, vastagsága.
 |
| A képeken nem is látszik, mennyire extrém az üléspozíció egy átlagos termetű ember számára |
Örömteli hír, hogy a ferdére csapott végű shotgun kipufogóból valamivel markánsabb hang tör elő, mint azt mostanában megszoktuk, és további öröm forrása lehetne, ha a legendás szinkópás alapjáratot, a potato-potato-t is visszakaphatnánk valahogy.
