Ha ráülsz, átszellemülsz: Honda CMX500 Rebel

A Honda 2017-ben indította útjára bobber stílusú motorját, a CMX500-at. A 2020-as modellévre finomítottak rajta, így jobb lett, mint valaha.

A Rebel az a fajta motor, amit mindenki elismerő pillantásokkal jutalmaz. Ennek egészen egyszerű az oka, hogy jók az arányai, nem túl nagy, de azért nem is nézik le. Ha valaki izgul erre a stílusra, akkor ez a gép egy megtestesült vágyálom lesz számára. A bobber stílus alapvetően egyszemélyes műfaj, de a kis Honda cselesen úgy hirdeti hűen a kategória jellemvonásait, hogy közben egy második ülés is vár a fedélzeten. A széles, ballonos gumik, a keskeny tank, a rövid sárvédők, a laza testtartással megfogható kormány, az alacsony ülés mind hitelesen képviseli a műfaj stílusjegyeit.

Jó hír, hogy A2-es jogosítvánnyal is vezethető, így akár kezdők is belekóstolhatnak a bobberezés világába. A 471 köbcentis, soros, kéthengeres erőforrással hajtott cirkáló továbbfejlesztett futóművel, átdolgozott LED-lámpákkal és irányjelzőkkel, nyomatékhatárolós tengelykapcsolóval, valamint kényelmesebb nyereggel keresi a leendő vásárlók kegyeit. A legfontosabb újítás, hogy az átdolgozott kipufogónak köszönhetően teljesíti az Euro5-ös környezetvédelmi szabványokat.

Az optikai trükkök nagymestere – Rebel Special Edition

Az előző generáció ehhez képest kissé butácskán nézett ki, de ez csak akkor jön igazán a felszínre, ha a kettőt egymás mellé állítjuk. A Honda-szalonban figyeltem fel erre és később, egy rögtönzött közvélemény-kutatásból kiderült, hogy 10-ből 9 ember az újat választaná, pedig direkt nem árultam el, melyik az. Ennek egészen egyszerű az oka: a Rebel az optikai trükkök nagymestere. Ezeknek köszönhetően gyorsan és ügyesen hat az érzelmeinkre. Lássuk, hogy mik is ezek a trükkök!

Az elődhöz képest az első villán fekete teleszkópborítást és gumiharmonikákat találunk, amik robusztusabb megjelenést kölcsönöznek neki. A kellő vagányságot az ízléses, nem túl nagy, de cserébe igen pofás fejidom adja meg, de az i-re a pontot egyértelműen a rombuszmintás, varrott ülés tette fel. A külcsínnek nagyon jót tett, hogy a korábbi narancssárga irányjelzőket kerek formájú áttetszőre cserélték, valamint az első és hátsó lámpát is átvariálták. Az apró, de annál hatásosabb trükköknek köszönhetően egy igazán gusztusos kis gépet sikerült a japán bűvészeknek alkotniuk. Az alap Rebelről hiányzik a fejidom, a varrott ülés és a fekete gumiharmonika.

Nyeregbe!

A CMX500 egyik legjobb tulajdonsága, hogy szinte bárkinek leér róla a lába, hála az alacsony, 690 mm nyeregmagasságnak. Ha motoros iskolám lenne, tuti, hogy ilyen gépekre ruháznék be. Az ülés kényelmes, a térdszög szintén. A tükrökben zavartalan a kilátás hátrafelé, nem kell a vállamat behúznom, illetve nincsen zavaró rezgés. Ha felrakod a lábaidat a még éppen optimális helyen lévő, viszonylag középre hozott lábtartókra, megfogod a kézre álló, fekete kormányt, azonnal átszellemülsz. Ha pedig elfordítod a motor bal felén elhelyezett slusszkulcsot, akkor már rendesen vigyorogni is fogsz. Alapjáraton és alacsonyabb fordulaton egészen V2-es szerű, amikor pedig elkezded húzni a gázt, fordulaton előjön a sorkettő hangja.

Meglepő módon a kipufogó szépen szólt, a Rebelnek jól áll a puffogás. Nagyon kellemeseket durrog vissza, ez főleg háromból kettesbe visszakapcsolva jelentkezik. Már az első métereken összehaverkodunk, az alacsony ülés és a filigrán súlya egy igazán ütőképes párosítás. Az első indexek folyamatosan világítanak, pont, mint egy szélességjelző. Egyetlen furcsaság, hogy a blokk jobb szélébe többször is sikerült beleérnem, de némi megszokást követően ez elkerülhető. Az áttervezett műszerfal sajnos sokszor tükröződik, és eléggé vonzza a port is. Csak a legszükségesebb információkat közli velünk az igazán minimalista dizájn. A kormányt nagyon jó fogni, a gombok szintén robusztusak, azt érzi az ember, hogy van benne bőven anyag.

A váltó finoman, könnyedén jár, az ürest egy zöldfülű is lazán megtalálja. Hatodikban szinte, mint egy robogó, városban simán elbírja a hatvanat rángatás nélkül. A manőverezése egyszerűen gyerekjáték, ha gond van, vagy bizonytalanságot érzünk, csak egyszerűen lerakjuk a lábunkat. A szűkebb megfordulásokkal sem lesz problémánk, igazán jól irányítható a jó kormányelfordítási szögnek köszönhetően. Nem túl széles, így a városi csúcsforgalomban is szépen elfér, egy kezdőnek ezek a tulajdonságok igazán jó biztonságérzetet, magabiztosságot fognak adni.

A gázreakciók egészen finomak, a motor teljesítményleadása egyenletes, nem ideges. De ha olyan a habitusunk, és elkezdjük forgatni, azért megindul a bringa. A fékek szintén barátságos hangolásúak, a nyomáspontjuk jól érezhető. Ha erősebben rátépünk, akkor sem lesz gond, az ABS nem túl tolakodó. A fékek terén semmi extra, minden teljesen rendben van, jól passzol a Rebel jelleméhez. A futómű viszonylag puha hangolású, az átlagos pesti utakkal nem lesz gondja, de a gyengébb minőségű aszfalt nem lesz túl jó barátja. Ahogy a hátsó futóműnek sem, az kifejezetten keményre sikerült. Az utasnak nem lesz egy leányálom, de ne felejtsük el, hogy egy bobberen ülünk.

A kényelmes utazótempója 120- 130, ekkor nincsenek zavaró rezgések. E tempó felett azért előjönnek, de a szélvédelem hiánya miatt úgysem ilyen sebességnél fogjuk használni. A vége valahol 160 körül van, de ezt már nem szereti annyira, meg igazából nem is erre való. A legnagyobb autópályán megengedett sebességénél, még hatodikban is van benne annyi erőtartalék, hogy egy előzésen ne kelljen sokat gondolkodnunk, illetve visszaváltanunk. A bobberré válás elengedhetetlen követelménye a ballonos gumi. A Rebel ezt a feladatot is kipipálta, elöl 130/90, hátul 150/80- as gumikat találunk, ami nem egy megszokott, 16 colos átmérőjű felniken feszül. A kellemes futóművel összhangban kifejezetten lágy, suhanós érzetet közvetít, viszont annyira nem kedveli a hosszanti úthibákat. Összességében nagyon élvezetesen lehet vele motorozni, a legkisebb mozdulatra is kiszámíthatóan, pontosan, kezdőbarát módon teszi a dolgát.

Összegzés

Be kell vallanom, hogy nem igazán stílusom az efféle motor, de a Honda Rebel nagyon bejött. Könnyű és kezes, igazán élvezet vele városban és országúton is gurulgatni. Két személlyel akár kisebb túrák is bevállalhatók vele, bátran választhatják azok, akik csak A2-es jogosítvánnyal rendelkeznek, de tetszik nekik a bobber stílus. A tapasztaltabb motorosoknak a könnyedsége, és a benne rejlő mosolyfaktor miatt ajánlott kipróbálni. A legnagyobb előnye, hogyha ráülsz, teljesen átszellemülsz. Nem akarsz majd sietni, élvezni akarod a tájat, a menetszelet, és a leghosszabb úton akarsz majd hazamenni vele. Az alapváltozatért 2 249 000 Ft-ot kell fizetnünk, a Special Edition-féle finomságokért pedig nyolcvanezerrel többet. Ha CMX500 Rebelben gondolkodnék, egyértelműen a feláras extrákkal megszórtat vinném haza.

Fotó: Mező János