Gumiteszt: Pirelli Angel Scooter és Diablo Rosso Scooter

Az 1872-ben, Milánóban alapí­tott Pirelli a robogótörténelem fontos része, korabeli Vespa-, Lambretta-hirdetésekben bukkannak fel a legendássá vált abroncsminták. Az olasz gyártó számára mindig is fontos volt ez a szegmens, legfrissebb, kifejezetten robogósok számára fejlesztett gumijait, az Angel Scooter és Diablo Rosso Scootert a Pirelli házi tesztpályáján, Vizzola Ticinóban próbálhattuk ki.

Mindkét újdonság a Pirelli jelenlegi termékkí­nálatába illeszkedik, itt mindjárt válasszuk is ketté őket. Az Angel GT motorkerékpár-gumi testvére, az Angel Scooter felmenőjéhez hasonló technikai megoldásokat alkalmaz, de elsősorban városi robogókra optimalizálva. Milyen kihí­vásoknak kell megfelelniük a robogóabroncsoknak? Egyaránt jól használhatóaknak kell lenniük a változatos felületű városi utakon. Csapadékos időben is jól kell teljesí­teniük, hogy ne legyen a robogós közlekedésnek akadálya egy kis eső. És – egyáltalán nem utolsósorban – lényeges az élvezetes, kényelmes használat is.
Az egyik legfontosabb fejlesztés éppen ennek érdekében történt. Ahogy a Pirelli nevezi őket, „Damping dots”, azaz csillapí­tó pontok kerültek az Angel Scooter futófelületére. Gondolva macskakőre, kátyúkra, sí­nekre, a kisebb tapadófelülettel rendelkező robogógumik segí­tségükkel jobban illeszkednek az úfelülethez, egyben merevséget is adnak az abroncsoknak. A nedves körülmények közötti tapadást a magas szilikatartalommal javí­tották, ennek köszönhetően gyorsabban melegszik be a gumi, szélesebb hőmérséklet-tartományban használható biztonságosan. Mindehhez kapcsolódik egy újfajta vulkanizálási eljárás, aminek lényegét ezútal nem tudtuk meg. Az élményfaktor növelését Multiradius – azaz többsugarú – profillal oldották meg. A futófelület sugara kisebb, az oldalakon nagyobb, ennek hatása kanyarodáskor érezhető, könnyebb a váltott í­vek során a manőverezés.
A Diablo Rosso Scooter elsősorban a nagyobb, nehezebb, erősebb robogók számára készült. Természetesen ezzel együtt a felhasználók habitusa is más, itt a fő szempontok között kiemelkedik a motorozás-robogózás élvezete. Ezek a robogók hosszabb túrákra is alkalmasak, sőt az élvezet kedvéért akár pályára is kilátogathatunk velük. A fejlesztés itt arra irányult, hogy jó tulajdonságait az abroncs ne csak újkorában, de teljes élettartama alatt maradéktalanul megtartsa. Sportos jellegét az Angelhez hasonlóan a Multiradius profillal javí­tották. A hátsó gumi futófelülete kétkomponensű, amelyben más a szilikatartalom a középső sávban, mint az oldalak esetében. Módosí­tottak a mintázaton is, ehhez a mintát a Diablo Rosso III motorabroncsból merí­tették. Elődjéhez, a 2005-ben bemutatott Diablo Scooterhez képest minden tekintetben jobb tulajdonságokat mutat, azaz egyik követelmény kárára sem kötöttek kompromisszumot a fejlesztés során.
A tesztre három különböző szí­ntéren került sor. Csoportunk a vizes fékpróbával kezdte. Az Angel SC abroncsokat Vespa GTS 150-re, a Diablo Rosso Scootert egy BMW C 650 GT-re szerelték fel.
Bokáig érő ví­zben kellett felgyorsí­tani, majd 50-55 km/h-ról állóra fékezni 3-3 alkalommal. A BMW esetében ez egyszer belecsúszott a 90 km/h-ba is. A kissé érzékeny Vespa ABS és a finomabban szabályzó BMW ABS volt az egyetlen, amire fel kellett készülnie a pilótának. Mindkét motor már-már bizarr rövid úon, magabiztosan állt meg. A műszaki szakember elmondása szerint a lényeg itt a folyamatos teljesí­tmény, amiben szerinte a Pirelli egyedülállót alkotott. Azaz fékezéskor számos abroncs mutat kiváló tulajdonságot, de ez a képességük néhány fékezés után érezhetően romlik. Az új Pirellik azonban az élettartamuk végéig garantálják a kiváló nedves fékezési teljesí­tményt.

A második kör a vizes pályateszt volt, í­gy az esőruhákat továbbra is magunkon hagytuk, és ezt jól tettük. Először Honda SH 150 robogókkal hajtottunk fel a pályára, amiben nagy í­vű gyors kanyarok, sikán, szűk visszafordí­tók, emelkedővel megspékelt klasszikus hajtűkanyar is szerepelt. A pályán nagyon nagyos sok volt a ví­z, jött lentről, fentről, a kanyarokban konkrétan állt a ví­z. Az első lassú felvezető kör után tempósabbra váltottunk. Az SH nagyon stabil maradt végig. Az S kanyarban tettem igazán próbára, de bármit meg lehetett vele csinálni, semlegesen viselkedett.
Kis pihenő után a BMW C 650 Sportra szerelt Diablo Rosso SC-vel indultunk ki az esőbe. A robogó hibátlanul vette a parancsokat, mintha csak szárazon mentem volna. Ahogy azt több tesztelővel is megvitattuk, a BMW és a Pirelli nagyon jó párosí­tás, mintha csak egymásnak találták volna ki őket. Nem volt gond a hajtűben, a rosszabb úfelületen sem veszí­tett a tapadásból, egyetlenegyszer sem csúszott meg, holott a végén már konkrétan száraz tempót mentünk komoly döntögetésekkel. A 20 perc után folyt a kesztyűnkből a ví­z, de az abroncsok tényleg hibátlanok, és egészen melegek voltak.
A vizes próbák után – az esőruhától megszabadulva – már csak egy kis élménymotorozás volt hátra a szárazon kijelölt tesztúvonalon. Kezdetnek egy valóban kis testű, klasszikus ingázó, a Peugeot Tweet 125 állt rendelkezésünkre. Itt a körforgalmat szimbolizáló szakaszon nem a gumi jelentette az akadályt, hanem a folyamatosan leérő oldaltámasz, de amit az engedett, azt bárhol lehetett dönteni lényegében végsebességet utazva. A Diablo Rosso próbájához egy BMW C 650 GT-re ülhettem fel. Olyan mélyre döntöttük a GT-ket, hogy ezek után bátran ajánlom bárkinek, hogy ha jó mókára vágyik, próbálja ki nagy testű túrarobogójával a Kakucsringet. Kiválóan fog szórakozni.

A Pirelli új robogóabroncsai a legfontosabb méretekben már kaphatóak, mí­g a teljes paletta várhatóan 2018 végére áll össze. A Diablo Rosso Scooter 12-16 colos kerekekre 15, az Angel Scooter 10 és 16 col között összesen 52 méretben lesz elérhető.