Benzin nélkül is lehet kétkerekű járművet gépi erővel hajtani. Egy osztrák barkácsoló gőzüzemre építette át kismotorkerékpárját.
Ilyet még Verne Gyula sem álmodott: sziszegő, sivító, pöfékelő gőzgép – kétkerekű járművön! Pedig létezik, az ausztriai Köstendorfba való 71 éves Martin Schwab ugyanis olyan mopedet épített, amely végre meghozta a függetlenséget az olajsejkektől és egyéb benzinárdrágítóktól. Puch MS 50-ese olyan üzemanyaggal dolgozik, amelyet Salzburg tartomány hazai erdeiben lehet beszerezni: fával.
| Kilométeróra helyett nyomásmérőre esik a gőzmopedes pillantása |
A forgattyús tengely megmaradt a házában, maradt a hajtókar, a henger és a dugattyú is, akárcsak a tengelykapcsoló, a kétfokozatú váltómű, a primer- és a szekunder lánc. Mindössze a hengerfejet amputálták, de az sem maradt pótlás nélkül, ennek a helyére került ugyanis a gőzhenger. Az eredeti Mahle dugattyú Schwab csak keresztfejként használja. A dugattyúfenékre csatlakozó rudat csavarozott, amely a gőzhenger dugattyújával áll kapcsolatban. Meghagyta a dugattyúgyűrűt is, amely korábbi feladata helyett most a gőz tömítésére szolgál.
| A vizet kézi szivattyú táplálja a kazánba, egy másik a henger olajellátását oldja meg |
A gőz egy kazánban keletkezik, amely a vezetőülés mögött található. Fűteni, mint már említettük, fával szokás, de használható kőszén is, amikor vastag, koromfekete, orrfacsaró füst távozik a kéményből.
A szükséges víz az öt liter befogadóképességű Puch tankból kézi szivattyú segítségével jut a kazánba, ahol vízszintjelző mutatja a kielégítő, körülbelül négy literes feltöltöttséget. A kék kar mellett van egy piros is, ezzel Martin Schwab kenőolajat pumpál a gőzhengerbe és a tolattyú részére.
| Ha Martin Schwab motorozni akar, akkor előbb be kell fűtenie – mégpedig fával |
A fordulatszám 800-1500/min. A gőzgépész most behúzza a kuplungot, sebességbe kapcsol, és a moped hatásos gőzfelhőt eregetve kipufogójából únak indul. Hangja ikerhengeres motoréra emlékeztet.
A fáradt gőzt még egyszer kihasználják: előmelegíti a kazán tápvizét. Meglepő, de a gőzmoped a nagy kazán ellenére alig súlyosabb, mint azelőtt, kereken 60 kilogrammot nyom. Nem szenvedte meg az átalakítást a maximális sebesség sem: Martin Schwab teljes gőzzel 40 km/h-t ér el. Kevesebbel kell viszont beérnie hatótávolság tekintetében. A kazánban és a tankban lévő összesen kilenc liter vízzel ugyanis a gőzmoped éppen tíz kilométerre jut el. Akkor tankolni kell, de a magával vihető famennyiség sem elég sokkal többre. Martin Schwab ezért kondenzátor gondolatát dédelgette, amely a fáradt gőzt lehűtve visszavezetné a kazánba. Praktikus ötletéről azonban le kellett mondania, mert a számítások kimutatták, hogy a szükséges hűtő óriási méreteket öltene.
Martin Schwab nem járt még próbapadon mopedjével, de gépe teljesítményét másfél lóerőre becsüli. A forgatónyomaték viszont jó hat newtonméterrel rettentő nagy – és ugyanilyen nagy volt a feltaláló félelme is, hogy a lánc nem bírja majd az igénybevételt. Eddig azonban még nem szakadt el. A kazán sem durrant még szét, 25 bar nyomással próbálták ki, de a biztonsági szelep már 10 barnál nyit.
Martin Schwab persze kézzel is le tudja ereszteni a gőzt, a biztonsági szelep dekompresszor karjának működtetésével. Különös előszeretettel teszi ezt akkor, ha a közlekedés más résztvevője keresztezi úját. A fülsiketítő füttyszó végérvényesen nyilvánvalóvá teszi a rokonságot mopedje és a gőzlokomotív között.
