Kifogyó kőolajkészletek, egekbe szökő benzinárak, szmogriadó. A járműfejlesztők egy ideje már azon dolgoznak, hogy a mobilitást megtartva hogyan kerülhetnénk el a Mad Max II-ben megjövendölt rémisztő benzinválságot. Az elektromos hajtás az egyik lehetséges alternatíva, köztük a hazai piacon is elérhető EH-Line ES-02 villanyrobogó.
Ránézésre az ES-02 nagy cicaszemével modern vonalvezetésű, közepesen nagy testű 125-ös robogó. Némi kutatómunkával kideríthető, hogy létezett ugyanezzel a külsővel 125-ös és 150-es robbanómotoros változat is pl. a kínai Benda márkanéven. Az elektromos hajtás plusz alsó merevítővel és két alsó-oldalsó burkolati elemmel jár, ami eltakarja az exrobbanómotor helyét. A benzines múltra emlékeztet a jobb kapcsolón meghagyott indítógomb, ezt egy ötletes húzással dudagombbá alakították, így mindkét kézre jut belőle egy-egy.
| A puritán műszeregységet a sebességmérő, a töltöttségiszint-jelző és az LCD kijelzős óra teszi ki. Töltés közben nincs rajta visszajelzés |
A borsos vételártól elvonatkoztatva kezdtem a tesztet, bátor húzással mindjárt egy hosszabb útal. A kétfokozatú sebességszabályozót a takarékos L állásba kapcsolva csavartam meg a gázmarkolatot – vagyis potméter –, amely kis holtjáték után lórúgásszerűen indítja el a testet. Néhány másodperc alatt hangtalanul éri el a 45 km/h-t, de ebben a fokozatban nem engedi a gyorsabb száguldást. A rakpartra leérve ez már kevés, jól tudja ezt mindenki, aki ötvenes robogóval jár. Gondolkodás nélkül átkapcsoltam a pazarló H módba. Előbbit a gyártó túra, utóbbit sport módnak hívja. A lényegi különbség a sebességkorlátozásban rejlik. Mivel 10 kilométer megtétele után még nem láttam vészes feszültségesést, sőt a mutató továbbra is teljes töltöttségi állapotot jelzett, meg sem fordult a fejemben, hogy visszakapcsoljak takarékba, tovább élveztem a dinamikus haladást, ami időnként a 80 km/h-s tempót is meghaladta. Ezt csupán az zavarta meg, hogy azokban a ritka pillanatokban, mikor a forgalom haladása egyenletes sebességet kívánt volna meg, furcsa, lökdöső érzést éreztem, ami a szabályozó elektronikának róható fel.
A mélyre helyezett akkumulátornak köszönhetően meglepően könnyű irányítani az EH-t, fordulékonysága is elegendő ahhoz, hogy a belvárosi össznépi bújócskában boldoguljon. A fékek jól adagolhatóak, biztonságosan megfogják a robogót. Az első féknyereg ABS feliratú tartálya a kínai gyártásban elterjedt megoldás. Blokkolásgátló hatása megkérdőjelezhető, ugyanis rövid próbálgatás után sikerült megcsúsztatnom a kereket.
A rugózás inkább kemény, mint lágyan ringató, ez a sportos stílusnak kedvez, a rossz utaknak már nem annyira, ráadásul a gidres-gödrös szakaszokon zörög is rendesen. A 13 colos kerekek vaskos abroncsai is besegítenek a csillapításba. Az ülés tágas, magassága barátságos az alacsony növésűek számára is, de sajnos előre lejt, így a fészkelődés elkerülhetetlen.
![]() |
| 4 kW-os maximális teljesítményével éppen belefér az M kategóriába, azaz a rendszám nélkül használható és B-s jogosítvánnyal vezethető 50-esekkel veszik egy kalap alá. Utóbbiak labdába sem rúghatnak mellette, legfeljebb a súlyos tuningon átesett példányok tudnak vele lépést tartani |
Hazaérve mérőberendezéssel ellátott konnektorba csatlakoztattam az erejét vesztett járművet. Tapasztalataink szerint az akkumulátor töltése 6-7 órát vesz igénybe teljesen lemerült állapotról. Reggelre 2,7 kW áramfelvétellel érte el a maximális töltöttséget, azaz normál háztartási tarifával számolva 140 Ft-ba került a tesztkör. Ugyanez egy tuningolt 50 cmÅ‚-essel legalább 2 liter üzemanyagba, azaz közel 800 Ft-ba kerülne, míg az előző számunkban tesztelt rendszámköteles, hasonló menetteljesítményre képes Honda Visionnal is meghaladná a 400 Ft-ot.


