Egy legenda élete: Szabó II László (2. rész)

A magyar motorkerékpársport élő legendájának életét, versenysikereit bemutató könyvben közel húsz év eseményeit foglalja össze a szerző, Ocskay Zoltán. Nem egyszerűen egy versenyzői karrier története, hanem kitekintés a kor motorsportjára, a hazai és a nemzetközi eseményekre. Mivel egy hosszú pályafutásról van szó, a technikai fejlődést is figyelemmel kí­sérheti az olvasó.

A könyv megjelenése alkalmából részleteket közlünk belőle, amik ismerősek lehetnek, ugyanis már 2010. folyamán megjelentek a Motorrevüben.

Ez az epizód 1963-ban játszódik, amely a fiatal versenyző számára a nagy lehetőség évének tűnt. Az előző részért kattintson ide.

Minden jel arra utalt, hogy az új szezont végre valóban gyári versenyzőként kezdheti a legeredményesebb magyar gyorsasági motoros. Budapestre látogatott az MZ versenyrészlegének vezetője, Walter Kaaden, és bejelentette: „A Szabó II Lászlónak fenntartott 125-ös teljesí­tménye 26,5 lóerő… A magyar bajnokot teljes mértékben alkalmasnak tartjuk arra, hogy méltóan képviselje az MZ érdekeit.”

Egyszer esetleg majd kiderül, mi vagy ki húzta keresztül a számí­tásokat. Lehet, hogy az MZ-gyáron belül alakultak másként a dolgok, mint Kaaden remélte, lehet, hogy a politika avatkozott közbe, és persze nem lehet kizárni a hazai sportéletet irányí­tó Magyar Testnevelési és Sporthivatal (MTS) vaskalaposságát sem.

Startolnak a 125-ösök a Salzburgringen.
Az első sorban Fischer (155, MZ), Taveri (150, Honda), Szabó II (153, MZ)

Május elsején futották Salzburgban húszezer néző előtt az Osztrák GP-t. Ezútal is csak a sisakját, csizmáját és bőrruháját kellett vinnie, a helyszí­nen várta a gyári szerelő és a gyári motor. A 250-esek edzésén olyan vihar kerekedett, hogy elsodorta a pálya létesí­tményeit. Ennek ellenére kiküldték a versenyzőket a pályára, de mindössze három kört mehettek. Akik még a vihar előtt kimentek edzeni, érthetően jobb időket teljesí­tettek.

A versenyen a kis kategóriában Laci mintaszerűen rajtolt, az élre állt, és a táv felétől a motort kí­mélve elsőként futott át a célvonalon. Mögötte vagy 600 méteres hátrányban volt Walter Moses és Fischer, mindketten MZ-vel, aztán Taveri következett a Hondával, Malina CZ-vel. Hatodik az angol Smith ugyancsak Hondával.

Vezető helyen Moser (152, MZ) előtt. Alig van hűtőnyí­lás az idomokon

A 250-es kategóriában már nehezebb volt a helyzet, a viharos edzés miatt csak a harmadik sorban kapott rajthelyet. Nem volt igazán rendben a motor sem, a verseny előtt állí­tani kellett a porlasztón, mert fékezésnél elfogyott az MZ-ből a gáz. Szerencsére sikerült jól eltalálni a karburátorban a benzinszintet. Hailwood ment elöl, akinek erre az alkalomra az MZ adott motort, ha már úgyis ott van a négyhengeres, 500-as gyári MV Agustával. Ő ugyanolyan 250-es folyadékhűtéses motorral ment, mint Fischer, illetve Szabó. A magyar versenyző a harmadik helyen hajtott, és magában megállapí­totta, hogy jó neki ez a helyezés. Igen ám, de Hailwood kiállt a depóba. Talán ha nem állí­t fel új körrekordot, tovább bí­rja a kuplungja…

„Most már érdekelt a dolog, kezdtem úgy érezni, hogy jó lenne nekem az első hely. Egyre rövidebbre vettem a féktávokat, de közben kí­méltem az MZ kuplungját. Aztán már mögöttem is volt a márkatársam, Fischer. A következő kanyarban előtte mellettem, de végül a nagy sietség megbosszulta magát, kicsúszott. Pályarekorddal lettem első.

Dí­játadás a verseny után. A háttérben Tézsla János, aki 1956-ban emigrált,
és ezen a futamon találkozott újra Szabó II Lászlóval

A 125-ösök versenyének megnyerése után egy nyitott Porschéval körbevittek a pályán, és furcsállottam, hogy csak néztek az emberek, senki nem tapsolt. Aztán amikor megnyertem a 250-est is, akkor már nagy integetés volt.”

Hailwood MZ-s szereplése kapcsán egy kis történet a motorsport szí­nes világából. Az 1963-as szezonra az MV Agusta-gyár csapata Alan Shepherdet szerződtette, mert „Mike the bike”, ahogy később rajongói elnevezték, az autósportban kí­vánta próbára tenni talentumát. Shepherd indult is pár futamon a szezon kezdetén Olaszországban, majd az egyik verseny után felhí­vta a csapatfőnök, és közölte, túlforgatta a gyár legjobb motorját, elgörbí­tette az egyik szelepet, ezért nem fogják tovább foglalkoztatni. Ez persze nem volt igaz, a motor szépen járt a verseny után is. A valódi ok: Hailwood meggondolta magát, és az MV vissza akarta szerezni. Shepherdnek akkor esett le a tantusz, amikor John Hartle, aki korábban ugyancsak kapcsolatban volt az MV-vel, legközelebbi találkozásukkor kedélyesen megkérdezte tőle: – Mi van? Te is elgörbí­tetted a szelepet?

Harmadik lett Hockenheimben a vb-futamon
az új 125-ös Suzukin induló Degner és Anderson mögött.
Ha Degner nem viszi el a titkot…

…Május 26-án Hockenheimben a 125-ösök mezőnyében debütált a kéthengeres Suzuki. A két gyári versenyző – Degner és Andersson – mögött Szabó harmadikként ért célba. Taveri negyedik. A 250-esek között nem sikerült a rajt, de aztán felzárkózott az élen álló Provini (Morini) és Grasetti (Benelli) mögé. Két körrel a vége előtt az egyik gyertya elkezdett kihagyni, és végül visszaesett a hatodik helyre. Ekkor Szabó II László a 125-ös kategóriában összesí­tésben a hatodik helyen áll 4 ponttal. A 250-esben nyolcadik 1 ponttal. Minden másként alakul, ha teljes szezont versenyezhet, azonban nem vehetett részt a spanyol, a holland GP-n és a TT-n.

Hockenheimben a dí­jkiosztó után Ernst Degner megkereste Szabó II Lászlót. Nem sokat kertelt, megkérdezte, volna-e kedve Suzukival menni. A második számú versenyző lehetne. De az volt a feltétel, hogy kint telepedjen le, tehát hagyja el Magyarországot, ne fordulhasson elő, hogy nem engedik ki a világbajnoki futamokra. 60 ezer jent adtak volna fizetésnek, ami szép summának számí­tott, és az összes startpénz és győzelmi prémium is az övé lett volna.

„Ezt én nem vállaltam. Nem tudtam elképzelni, hogy ne Magyarországon lakjam, ne akkor jöjjek haza, amikor akarok. Sajnos akkor még nem volt olyan világ, nem volt olyan ember, aki odaállt volna mellém, és azt mondja, engedjük ezt a versenyzőt, hadd csinálja a dolgait, nekünk is dicsőséget szerez.”