Ducati Scrambler Icon

A régi Scrambler gyártásának leállí­tása után 40 évvel a Ducati most a téma egy modern interpretációjával jelentkezett. A kaliforniai Palm Springsben tartott sajtótájékoztatón a Scrambler Icon az új termékcsalád első modelljeként megmutathatta, mennyi is lakik még benne a 70-es évek szelleméből.

„Welcome to the Land of Joy!” – élő Americana-zene, pingpong, rövidfilmek, street art, tábortűz. Nem, egy új motor prezentációja általában másképp néz ki, ennél sokkal józanabb és tárgyilagosabb. De ahogy Mario Alvisi, az új Scrambler Ducati brandigazgatója leszögezi, a Scrambler nemcsak egy motorkerékpár, hanem életfilozófia is egyben. „Azokkal az igényekkel láttunk neki a tervezésnek, amelyeket mi magunk támasztunk a motorozással szemben”, mondta a harmincas évei közepén járó szakember, „célunk az egyszerű, komplikációktól mentes motorozás. A Scramblernél az élvezet áll az első helyen.” Az irány tehát pont az ellentéte a „gyorsabban, messzebbre, magasabbra”-elvnek, amely egyébként a Ducatinál is központi szerepet játszik a cég filozófiájában.

Ezért logikus, hogy az új, műszaki alapjaiban megegyező termékcsaládot, amely a Scrambler Iconból, a Classicból, a Full Throttle-ből és az Urban Enduróból áll, önálló almárkának tekintik, hasonlóképpen, mint az autóknál a Citröen DS modelljeit. Vagy, ahogy Alvisi mondja, „a Ducati-mama extrovertált fiacskájának” tartják. Az új tí­pusok tehát állí­tólag egyszerűek és jóindulatúak, és ezzel a motorozás ősi erényeit testesí­tik meg. A cinikusok ezt trendi életstí­lusterméknek nevezik, a Ducati „Post Heritage”-nak hí­vja, és hangsúlyozza, hogy ezek nem gyűjtőknek szánt retró modellek, hanem korszerű motorkerékpárok, amelyek egy fiatal vagy fiatal maradt, másképp gondolkodó közönséget igyekeznek megcélozni. Ha a Scrambler Icon 8390 eurós alapárával jelent belépőt a Ducati világába, akkor is prémiummárka marad – prémium belépőmodellekkel. Ennek az Icon a prezentáción rá vetett első pillantás alapján is megfelel – éppúgy, mint a három másik, 9790 eurós árával jóval drágább Scrambler.

Klasszikus és modern: az egyszerű, kerek digitális műszert nem igazán könnyű leolvasni

A Scramblerek kétségtelenül őszinte, értékes szobrokat testesí­tenek meg. Ami itt fémnek néz ki, az fémből is van: sárvédő, tank, embléma, sőt, még a kéthengeres L motorok fogasszí­jtakarója is. Mindenhol szép alkatrészeket találunk, mint például a tanksapka, az ülések vagy a dí­szes fényszóró beépí­tett LED-es helyzetjelzővel. A részleteket szeretettel tervezték meg, amit csak kihangsúlyoz a tiszta kidolgozás. Eddig szép is lenne, de némi old-school-varázs és a szép külső még nem jelent egyben jó motorkerékpárt is.

Sajnos az időjárás nem kedvez ennek kiderí­tésére: a dél-kaliforniai Jacinto Mountains-ben másnap meglehetősen változékonnyá válik az idő. Hogy Kaliforniában sosem esik? Lehet, de a Santa Rosa nemzeti park csodásan kanyargó hegyi újai tí­z fokban, záporokban és ködben is gyönyörűek.

Teljesen elegendő: a 330 milliméteres egyetlen tárcsa ABS-es radiális féknyereggel kiegészí­tve tökéletesen lassí­t

###

Az Icon menet közben tökéletesen ergonomikusnak bizonyul: kicsi az ülésmagasság, bensőséges a kapcsolat a karcsú derékrésszel a feszes ülésbe vájt kis bemélyedésnek köszönhetően, a széles lábtartók alacsonyan vannak. A hatalmas, nagyon széles és magas kormány közel hajlik a pilótához – elképesztően kényelmes, talán leginkább az enduró-cruiser fogalmával tudnánk a legjobban jellemezni. Ilyen finoman és lazán a motorba ágyazva az égvilágon semmi késztetést nem érzünk arra, hogy rohangáljunk a hegyi utak kitöredezett aszfaltján. Az Icon minden porcikája azt súgja „Foglalj helyet, lazí­ts, bí­zz bennem és csak hagyj menni”. Úgy érzed magad, mint Steve McQueen az „On any Sunday” cí­mű kultuszfilmben, csak anélkül, hogy mindenáron versenyezni szeretnél. A motor 18 colos kerekekkel ellátott eleje adja a taktust – harmonikus kanyargás 6/10-es ritmusban. A 186 kilogrammos (gyári adat) Scrambler játékos manőverezési készséggel örvendeztet meg, szinte súlytalanul kanyarodik, és tisztán tartja az í­vet. Ehhez tökéletesen illik az erőforrás karaktere. A levegőhűtéses, 803 köbcentis, kényszervezérelt kéthengeres, amelyet a Monster 796-ból már ismerünk, alapos finomí­táson esett át. Bár egyetlen pillangószelepének áldozatul esett néhány lóerő, a 11 fokos szelepátfedéssel kombinálva mégis csodásan lágy teljesí­tményleadást eredményez. A kétszelepes motor már alig 2500/min-es fordulattól – tehát jóval korábban, mint a régi Monster – jól veszi a gázt, és nyomatékosan, érces torokhanggal, de örvendetesen visszafogott kipufogóhanggal halad felfelé a fordulatszám-tartományban. Még ha ez a 75 lóerő megközelí­tőleg sem egy Yamaha MT-07 lelkesedésével lát is munkához, a teljesí­tménye teljesen megfelelő. Ha kifacsarjuk, azzal senkinek sem teszünk jót, és nem is illik a Scrambler jelleméhez. Ugyanez érvényes arra, aki laza kanyargás helyett későn fékezve szeretné falni a kanyarokat. Ilyenkor ugyanis a motor eleje kissé makaccsá válik, és némi erőszakkal kell az í­vre kényszerí­teni.

Born free: az olyan szép részletmegoldások, mint a tanksapka, alátámasztják a Scrambler-érzést

A futómű hasonlóan viselkedik, őszintén, közvetlenül rugózik és csillapí­t, szuperérzékenynek nem nevezhető reagálásával viszont rossz burkolatú úon lassí­tásra kényszerí­ti a pilótát. Nem baj, í­gy is jó. Éppúgy, mint az ABS-es egytárcsás első fék, amely teljesen elegendő a lassí­táshoz, és kiváló adagolhatóságával még a fékezés folyamatát is könnyeddé teszi. Az egyetlen üröm az örömben a vadonatúj tesztgép váltója volt, amely csontosságával, valamint az ötödik és hatodik fokozat közti üressel nem igazán illett bele a végtelenül könnyed összképbe.

A modellcsalád karakteréhez szintén tökéletesen illik a gyári customizing lehetősége a különféle kiegészí­tők felhasználásával. Alumí­nium vagy karbon tanksapkák vad mintával, különböző sárvédők és kormányok, Termignoni kipufogó akár magasra helyezett változatban is, a drótküllős, illetve az öntött kerekek cseréje, háromféle ülés – a Scrambler-Ducatikat akár olyan épí­tőkészletnek is felfoghatjuk, amelyekből a vevő – felárért persze – olyan egyedi motorkerékpárt állí­that össze, amilyet csak akar. Mellékesen megjegyezzük, hogy a Ducati-kereskedőknél egy mindehhez illő ruha-összeállí­tás is kapható.

Urban Enduro: műszakilag megegyezik a többi Scrambler modellel, de magas sárvédőjével és a fényszóróvédő ráccsal ez a változat a legfeltűnőbb

Összességében tehát elmondhatjuk, hogy a Scrambler egy szeretettel készült korszerű, egyszerű motorkerékpár olyan közönség számára, akiknek a motorozás nem a tizedmásodpercekről szól, hanem az élményekről és az élvezetről. A Scrambler ifjú alkotói nyilvánvalóan tudták, mit akarnak kihozni belőle, és az ötletet meggyőzően sikerült is megvalósí­taniuk. A jó adag marketing mögött sokkal több van, mint egy divatos jármű. A Scrambler őszinte, rokonszenves motorkerékpár a kevlárfarmert és jetsisakot hordó, a száguldozást kerülő pilóták számára. A Motorrad örömmel várja az újabb – és hosszabb – találkozást, remélhetőleg jobb körülmények között.