Ducati Diavel – Elterelő hadművelet

Mindig is értette a módját a Ducati, hogyan kell belevaló naked bike-ot
és izgalmas funbike-ot készí­teni, a sportmotorokról nem is beszélve.
Most viszont valami egészen új, szokatlan dologgal ált elő. Hogy
pontosan mi is akar lenni legújabb kreációja, a Diavel, arra Claudio
Domenicali, a Ducati vezetője adott választ egy közös „kilovaglás”
alkalmával.

Csodálatosan szép nap kezd körvonalazódni: látjuk, ahogy imitt-amott átbökik a levegőben úszó, őszi ködpamacsokat a nap sugarai. Az úviszonyok persze ettől még közel sem optimálisak. Sok helyütt nedves az aszfalt, a napokon át tartó esőzés eredményeként több olyan ponton is csúszik, ahol egyébként száraznak látszik. Mindenütt veszélyt jelent a felületén lerakódott por, amely a nedvességgel érintkezve sí­kos nyálkává állt össze. Vajon ki merne rá vállalkozni, hogy ilyen körülmények között önként és dalolva meglovagoljon egy olyan cirkálót, amely alatt 240-es gumi forog hátul? Még a tapasztalt tesztelőket is komoly kihí­vásnak tenné ki a szituáció, folyamatosan küzdeniük kellene azért, hogy nyeregben tudjanak maradni, és ez elvenné a dolog szépségét.

Örül a főnök: Claudio Domenicali a MOTORRAD szerkesztőivel, Michael Pfeifferrel és Gerd Thölével (jobbról)

Nagyon változékony úviszonyok tehát, de egyútal a létező legjobb keretfeltételek is egy jó kis élménybeszámolóhoz. Szerkesztő kollégáimmal együtt Multistradákon gurulunk, és kvázi a kí­sérői vagyunk Claudio Domenicalinak, a Ducati vezetőjének, aki kimondottan a kedvünkért hozta elő a bolognai gyár titkos szentélyéből az álomszép izomcirkáló, a Diavel egyik előszériás példányát. Úgy gondolta, hogy menet közben prezentálja majd nekünk, hisz, mint mondta, „Sokkal jobban néz ki, ha ülnek rajta!” Ugyanakkor biztosan az is munkált benne, hogy az újdonság képességeinek szemléltetésére is jó alkalom lesz a próbaú. Kí­váncsian vártuk, hogyan boldogul majd a vörös márka feje az úhenger vastagságú hátsó kerékkel.

A Bolognából a környező hegyekbe vezető pár kilométeres úon két dolog nyomban világossá vált számunkra. Az egyik, hogy Domenicali kiválóan motorozik, ami motoros körökben köztudott, cégvezetői szinten azonban cseppet sem magától értetődő dolog. A másik pedig az, hogy a vártnál is dinamikusabb motorkerékpár a Diavel. Nagyon össze kellett szednünk magunkat a Multistradákkal, hogy egyáltalán a nyomában tudjunk maradni.

Lélegzetelállí­tó, milyen szélsebesen lő ki álló helyzetből a lapos bodybuilder, és micsoda dinamizmussal gyorsí­t ki az í­vekről. Még úgy is nagyon nehéz lépést tartani vele, hogy tövig húzza a gázt az ember az egyébként szintén nem éppen gyenge Multistradán. A Diavel sarokszámait ismerve nincs is mit csodálkozni ezen. V2-es Testastretta motorja a Multistradából származik, és szinte változtatások nélkül került át bele. Egy kicsit ugyan csiszoltak rajta a Ducati konstruktőrei, érdemben azonban nem módosí­tották.

Az új kipufogódobnak és az átalakí­tott szí­vórendszernek köszönhetően pár lóerővel nőtt a teljesí­tménye, és erősebbé vált kis fordulaton. A Ducati hivatalos tájékoztatása szerint 162 LE a névleges érték, ám a homologizáció után várhatóan csak 155 marad majd belőle. Összehasonlí­tásképp: a Multistrada 148 lóerővel lett bejegyezve, és ezt a teljesí­tményt a MOTORRAD mérései is igazolták.

Új dimenzió: kiváló menettulajdonságokkal ötvözi a Diavel a nagy teljesí­tményt

A Diavel felépí­tésében keresendő annak a magyarázata, hogy tud ilyen pokoli gyorsulásban kifejezésre jutni a V2-es motorban lakozó erő. Amellett, hogy alacsonyan helyezkedik el a súlypontja, nagy a tengelytávja, ezért nem emelkedik el az első, és nagy nyomatékot tud átvinni az úra a hátsó kereke. „Jobban gyorsul álló helyzetből, mint a 1198” – árulja el Claudio Domenicali, milyen eredményre vezettek a cégen belüli összehasonlí­tó tesztek. Akár már most fogadni mernénk rá, hogy alaposan át fogja rendezni a Diavel a MOTORRAD gyorsulási toplistájának első helyeit.

Mert bár a Yamaha Vmax izmosabb, a Triumph Rocket III pedig nagyobb hengerűrtartalmú nála, mindkettő legalább száz kilogrammal nehezebb, mint az olasz erőművész. A Ducati az első a motorkerékpár-gyártók sorában, aki ebben a kategóriában is következetesen megvalósí­totta a könnyű épí­tést. Tekintélyes méretei és tiszteletet parancsoló megjelenése ellenére kevesebbet nyom a mérlegen a Diavel, mint a naked bike-ok többsége. Szárazon alig több két mázsánál, menetkészen pedig nagyjából 230 kiló.

Mindene megvan: korszerű elektronika a kipörgésgátlótól a „power” üzemmódig

Nem csoda hát, hogy Claudio Domenicali gyors váltott kanyarokban is igen tekintélyes sebességgel tud haladni vele. Már csak azért is, mert a Diavel egészen másképp dönthető be, mint a többi, széles hátsó gumival szerelt motor. „Egészen újat akartunk alkotni ebben a szegmensben. Igazi kilométerfaló a Diavel, legalább olyan élvezetes motorozni vele, mint a 1198-cal vagy a Multistradával.” Ezútal biztosan nem csak a túláradó olaszos érzelmek szóltak a cégvezetőből, igenis van alapja annak, amit mond.

Ötletes részlet: spoilert formázó, kihúzható utaskapaszkodó

Annak érdekében, hogy ne késztesse elbolyongásra a motort, külön hátsó abroncsot készí­ttetett a Ducati a Pirellivel, olyat, amelyiknek laposabbak a vállrészei, és nem 18, csak 17 col átmérőjű, továbbá kiválóan tapad. Használatának köszönhetően semlegesebb viselkedés jellemzi a Diavelt, mint általában a powercruisereket. „Szépen le tudod követni vele az í­veket, nem vándorol el róluk talajhullámok hatására” – állí­tja a Ducati-vezér. Annak fényében, milyen gyorsan cikázott vele a szerpentineken, teljesen hihető, amit mond.

Mint az az autópályán kiderült, a Diavelnek az egyenesfutása is megingathatatlan. Arra a kérdésre, vajon le van-e szabályozva a végsebessége, nem tudott választ adni a motorgyár első embere, mert mint mondta, ebből a szempontból nem tesztelték új fejlesztésüket. Nos, a MOTORRAD szí­vesen magára vállalja ezt a feladatot jövő tavasszal!