Denevér…nem is! Rája!

Egy kis ötlet, egy kis fejlesztés, egy-két kiegészí­tő, és máris kész egy új motor.

Mostanában gyakran téma az újraélesztés, divat lett vele foglalkozni. Persze, hasznos dolog is, tényleg életet menthet a gyors és valamennyire hozzáértő beavatkozás. Hogy a Yamahát ki vagy mi élesztette újra évekig tartó kómájából, azt nem tudjuk. Azt sem, hogy kellett-e szí­vmasszázs, és ha igen, akkor azt a „Ha ha ha ha stayin’ alive” Bee Gees-nóta ritmusára végezték-e, vagy inkább valami ZZ Topra, de jól sikerült, az már biztos. Az is, hogy ennek persze nem az XV1900A Midnight Star CFD a legékesebb bizonyí­téka, hanem sokkal inkább az olyan vadonatúj fejlesztések, mint az MT-09 vagy az MT-07. De az, hogy jutott energia, figyelem, szándék egyebekre is, az is csak az erős életjelek tanúsága.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

Az is igaz persze, hogy a CFD változat fejlesztése igazán nem került sokba, hiszen egy 2006 óta létező, jól bevált modellt vettek hozzá alapul. A család a nyolcvanas években, az XV, majd a Virago sorozattal alapozta meg hí­rnevét, melyet a dupla bölcsővázas Drag Starok váltottak le. Tesztmotorunk közvetlen elődjének az 1999-es, teljesen új blokk konstrukciójú, hengerenként négyszelepes XVS1600 Wild Star tekinthető. 1602 cm3-es blokkjával, tolórudas vezérlésével és szí­jhajtásával minden addiginál jobban hasonlí­tott az amerikai példaképre. 2002-ben bemutatták a hasonló műszaki alapokon nyugvó, 1670 cm3-es Road Star Warriort, majd 2005-ben a ma is használt, tolórudas, 1854 cm3-es erőforrással szerelt XVS1900 Midnight Start. A blokk mellett teljesen megújí­tották a perifériákat, a korábbi acél helyett alumí­niumvázat kapott, a dizájnelemek pedig sokkal játékosabbak lettek. A korszerűbb erőforrás sokkal könnyebben pörög fel magasabb tartományokba, a vezethetősége pedig egyszerűen gyerekjátéknak tűnt a korábbiakhoz képest.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

Érdekesség, hogy a 2014-es verzió külleme a 2005-ös bemutatása óta nem változott, még a hatvanas évek zenegépeit idéző műszerfal is ugyanaz, mint volt, viszont egy egyszerű húzással egy új modellt hoztak létre. A cruiser vonalon többen alkalmazták már a trükköt, hogy egy meglévő szimpla kiépí­tésű gépet áramvonalasí­tott oldaltáskákkal láttak el, a nevéhez, esetleg csak a sajtóanyagához odabiggyesztettek egy jelzőt, és már meg is született az új műfaj, a bagger. És működik a dolog. Egy bagger praktikusabb a csupasz verziónál, mert van hova pakolni a hosszabb-rövidebb utakon, ugyanakkor jóval filigránabb egy teljesen feldobozolt motornál. A leglátványosabban a Honda élt a megoldással a Gold Wing esetében, amikor piacra dobta az F6B verziót, ott közel negyven kilót spóroltak.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

A feldobozolt XVS1900 megkapta nevéhez a titokzatos CFD kódot, aminek jelentését mindjárt eláruljuk, merthogy mit jelent, azt úgysem találnák ki soha. Azt jelenti, hogy Casual Full Dressed, ami jelenthet kényelmesen felöltöztetettet, de alkalmilag felöltöztetettet is. Ugyanis nemcsak táskákat kapott, hanem egy gyanúsan ismerős fejidomot is. Aki nincs nagyon otthon a cruiserek világában, annak is elkezd rémleni, hogy ez a fejidom egy állatról kapta a nevét, meg egy felálló fülű akcióhősről, akinek a neve itt van a nyelvünkön… meg is van! Batman! Vagyis Batwing… A tudatalattink eme megvillanásával aztán nem is járunk messze a valóságtól, még sincs igazunk, mert bár nagyon emlékeztet a Harley‒Davidson Electra Glide Ultra Classic fejidomára, mégsem az. Hogy ne másolásnak tűnjön, ezért a yamahások inkább úgy látták, hogy ez nem is denevér, hanem rája, tehát a hangvillás zsargon í­gy utal rá.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

És akkor ugorjunk is fejet a menetpróbába, ami során meglepődve fogjuk tapasztalni, hogy a monstrumot nem is olyan nehéz oldaltámaszról felállí­tani, mint gondoltuk volna, de aztán eszünkbe jut, hogy ez már egy korszerű, minden í­zében áttervezett cruiser. Az álmélkodás folytatódik a hihetetlenül széles kormányok láttán. 180 cm magas vagyok, formás, hosszú karokkal (a bicepszem ilyenkor ugyan nem látszik), de egy-egy szűkebb parkolómanőver során nyújtózkodnom kellett, hogy elérjem az í­vkülső kormányvéget. Ami azt is mutatja egyben, hogy legalább van normális kormányelfordí­tási szöge. Ami jó, mert kifejezetten utálom a szűken fordí­tható, bosszantóan hamar megakadó kormányokat. Menet közben aztán már ekkorát nem fordí­t az ember a kormányon, és akiben van vonzódás a műfaj iránt, hamar elkezdi élvezni ezt a kitárt, mégis laza testhelyzetet, akiben meg nincs, nos, annak ez nem is való. Az üljön naked bike-ra.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

A kuplung egy ékpályán mozgó megoldásnak köszönhetően kisebb kézerővel működtethető, és a visszaváltásoknál megnyitja kissé a rugók által összepréselt lamellákat, í­gy csökkenti a kereket fékező nyomatékot – más néven egy csúszókuplung, csak itt az „assist & slipper clutch” nevet viseli. Gázreakciói lágyak, mégis határozottak, és a hengerenként kétgyertyás gyújtással rendelkező erőforrás a nagy térfogatú V2-esek között egyedülálló határozottsággal pörög föl, szinte sportos érzést keltve, mindemellett már 2500-as fordulaton 155 Nm-nyi nyomaték kényezteti a vezetőt. Az ember végigváltogatja a fokozatokat, és meglepve tapasztalja, hogy még ötödikben is meggyőzően gyorsul, nyoma sincs az overdrive kelletlenségének. A bat…, bocsánat, rája fejidom 130 km/órás sebességig tökéletesen véd, annak ellenére, hogy csak keskeny kis plexi sildet visel. Egy kicsit összehúzódva viszont a végsebesség környéki 180-at is el lehet viselni. És akkor egy pont a Rájának a Denevérrel szemben, mert annál előfordul, hogy 160 körül egy kis bizonytalanság érződik az egyenesfutásban, amit a menetszél gerjeszt a méretes fejidomon keresztül. Az XV1900A Midnight Star CFD viszont teljes sebességtartományában rezzenéstelen.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

Fékei jól adagolhatóak, és amí­g cirkál az ember, addig tökéletesnek is érzi őket, ám nagy sebességről fékezve igen csak bele kell markolni a karba, hogy megálljon a három és félmázsás tömeg (plusz vezető). Semmi vész, semmi alulfékezettség, de tiszteletet a fizikának! A sebesség és a tömeg együtt az bizony lendület, amit meg is kell tudni fogni. Ha lehet, még a becsapódási pont előtt. A rája fejidom belseje két méretes hangszórót rejt, hogy milyen minőségűt, arról nem volt alkalmunk meggyőződni, mert a CFD nem kí­nál kiépí­tett audiorendszert, annak csak az előkészí­tése van meg a hangszórók és egy valamiféle lejátszót magába fogadó, zárható rekesz képében. A műszerfal a tankon található, kifejezetten játékos kinézetű darab, leginkább egy 60-as évekből származó zenegépre emlékeztet, központi helyen a méterekről is leolvasható, analóg sebességmérővel, alatta a szintén analóg fordulatszámmérővel és az üzemanyagszint jelzővel.  Szóval egész dinamikus, kényelmes, jól véd a szél ellen, tehát élmény vele egy kicsit elevenebben motorozni. De még egy merészebbet sem kell dönteni, és máris karistolja az aszfaltot a felhajló trepni, ha pedig kicsit mélyebbre dönti az ember, akkor valami fel nem hajló rész már ki is emeli, és arrébb dobja a motort, ami meglehetősen kellemetlen érzés. Szóval, nem ez a legbiztonságosabb visszajelzés, már ami a dönthetőség határait illeti.

 

Motorok Yamaha XV1900A CFD

 

A bagger egyébként alkalmas nagyobb lélegzetű túrákra is, a szép, gömbölyded dobozokban sok minden elfér. A bagek, vagyis a táskák gyorszárakkal rögzülnek egy alattuk lévő konzolra, ami jó, mert egyszerűen lekaphatók, és ami egy kicsit baj is, mert ez a konzol nem túl szép szabadon, márpedig a CFD a maga nemében egy gyönyörű vonalvezetésű motor, amit szí­vesen használna az ember amolyan kettő az egyben darabként.