A legmodernebb luxus power-cruiser és a klasszikus café racer frigyéből született meg a Confederate Hellcat X132. A pokoli macskát eddig csupán egyetlen újságíró vezethette…
Amint a Confederate alabamai központja felé tartok, utam során csupa jelképes utalás előlegezi meg mindazt, ami rám vár. Szürreális élmény, amikor az amerikai Délen a második legnépesebb brit metropolisz, Birmingham neve jön szembe velünk egy várostáblán (de hát végtére is Kossuthról is neveztek el jó néhány települést az íllamokban – a szerk.), ám még mielőtt ide megérkeznék, áthajtok Vincenten. A hatvanas években a svájci Fritz Egli éppen egy ezres Vincentből kiindulva teremtette meg a V2-es café racer műfaját. Ennyi szimbólum után vajon milyen lesz Matt Chambers és Ed Jacobs legújabb alkotása?
Csodálatra méltó, ahogy a Confederate a semmiből feltűnve a kilencvenes évek derekán megteremtette önmagát, és radikálisan újszerű, pofátlanul lényegre törő alkotásai néhány éven belül az übergazdagok kedvenc játékszerévé váltak. Még csodálatosabb, ahogy a cég 2001-es totális csődje után a tulajdonos nemcsak talpra állította, de megkettőzött erővel fejlesztette tovább a márkát, egészen addig, amíg 2005-ban a Katrina hurrikán le nem törölte a föld színéről az akkor még Louisianában működő üzemet. Chambers ebből a pofonból is felállt, és átköltözött Alabamába (északabbra már csak azért sem mehetett, mert kötelezte egyrészt a Dél polgárháborús dicsőségét idéző név, másrészt a „Dél egyetlen motorkerékpár-gyártója” címmel járó hírnév).
  |
| Balra: A Confederate Motorcycles vezető tervezője, Ed Jacobs Jobbra: A Confederate alapítója, H. Matthew Chambers, védőügyvéd |
Aztán jött a harmadik füles, a gazdasági válság, amely alapjaiban rengette meg az egész butik-motorkerékpárgyártó piacot. A Confederate eladásai nem azért zuhantak a mélybe, mert ügyfeleik (többek között Tom Cruise, Brad Pitt, Nicholas Cage vagy Bruce Springsteen) nem tudták megfizetni az extravagáns kéthengeresek 70-100 ezer dolláros vételárát, hanem azért, mert – ahogy Chambers fogalmazott – hirtelen divattá vált látványosan nem költeni luxus fogyasztási cikkekre. A cég azonban ezt is túlélte, és most ismét a felemelkedés úján tart – aminek egyik legfontosabb alapköve éppen az a motor, amelyet most készülök kipróbálni.
 |
| A forgattyúsház felfogatási pontjait kifejezetten a Confederate vázának megfelelően alakították ki. |
Nesze nekem egy újabb jelkép. A Confederate hosszú, hányattatott története során gyakorlatilag két biztos pont volt a cég életében: a most 56 éves Chambers, aki egyébként mintha egy John Grisham-regényből lépett volna elő (bár habitusát megismerve az sem kizárt, hogy ő maga Grisham), és a Hellcat, amely csaknem két évtizede biztosítja az eladások gerincét. Most pedig ennek a modellnek a legújabb generációján a sor, hogy megszilárdítsa a válság után stabilizálódó Confederate sorsát – csakhogy minden eddiginél radikálisabb módszerekkel.
Az első megdöbbentő pont az ár: a Hellcat X132 kevesebb mint ötvenezer dollárt kóstál, ami példátlan diszkontár a Confederate történetében. Ráadásul pont azok a technológiai fejlesztések tették lehetővé, amelyek magát a motort is kiemelik elődei lustán dübörgő sorából.
Az X132 tervezése három évvel ezelőtt vette kezdetét, amikor Chambers és új főtervezője, Ed Jacobs tárgyalásokba kezdett az S&S Cycle fejlesztőivel. Elképzeléseikben egy vadonatúj blokk szerepelt, amelyben végre megvalósulhatna a legelső Hellcat tervezése során, 17 évvel korábban megfogalmazott nagy álom: az egyetlen darabból esztergált főtengely. A Confederate Harley-alapú V2-esei ugyanis egytől egyig a milwaukeei üzem régi vágású, öt részből összecsavarodott főtengelyét használták, amely a déli tuning után ébredő nyomatékfolyam hatására óhatatlanul torzult, deformálódott, az ilyenkor fellépő rezgések miatt pedig nem lett volna szerencsés mereven a vázba rögzíteni a motort, noha ez elengedhetetlen lett volna a kellő stabilitás és vezethetőség eléréshez.
Ez az új, harmadik generációs Hellcat viszont már az S&S új X-Wedge blokkját kapta meg. Ebben egy darabból álló főtengely és nagyméretű lendkerék gondoskodik a brutális nyomaték biztonságos és lágy leadásáról, a kellő merevséget pedig egyetlen tömb repülőgép-alumíniumból esztergált forgattyúház biztosítja. Ez utóbbi nagy újdonsága, hogy a rajta kialakított felfogatási pontokat az eddigiekkel szemben nem a hagyományos Harley vázgeometriákhoz méretezték, hanem kifejezetten a Confederate igényei szerint helyezték el, gondolva a máris tervbe vett, további alkalmazásokra.
A blokk léghűtéses, három vezérműtengelyes, tolórudas kialakítású, száraz karteres kenéssel. Az 1,8 és 2,3 liter között variálható, jelen formájában 2,1 literes lökettérfogatú erőforrást a hengerfejekbe beépített injektorok táplálják. A fogasszíjjal meghajtott egy-egy kipufogóoldali, illetve közös szívóoldali vezérműtengely az autóiparból ismert himbákon és hidraulikus szelepemelőkön keresztül gondoskodik a hatékony gázcseréről. A négyzetes kialakítású (1:1 arányú furat és löket) motor 135 büszke lóerőt ad le 5100/percnél, de amitől igazán eláll az ember szava, az a mindössze 2000/percnél ébredő 206 newtonméter, ami a világ legnyomatékosabb kéthengeresévé teszi a Hellcatet.
Bőven létezik motorkerékpár, amely beérné ezzel a nyers erővel, Matt Chambers azonban egy kiválóan vezethető, a sportosság határán egyensúlyozó motorban gondolkodott. Ezért a masszív acél gerincvázra elöl egy 50 milliméteres, meredek szögű Marzocchi villát, a brutális méretű csapágyon forgó hátsó lengőkarra egy cantilever RaceTech rugóstagot szerelt – mindkettő két fokozatban állítható húzó- és nyomófokozatot kapott. A dél-afrikai gyártású, szénszálas felniken superbike-méretű Pirelli Diablo Rossók feszülnek, elöl radiális főfékhengerrel szerelt, francia Beringer fékek, hátul hagyományos monoblock Brembók dolgoznak.
Papíron ennyi a Hellcat X132. Az oldalsó varrata mentén kétszínűre fényezett, öblös tank mögött rövidke és formátlan, ám – a Confederate-nél megszokott módon – rendkívül kényelmes nyereg vár. Az üléspozíció a márka mércéjével mérve forradalmi, persze valójában a fél évszázaddal ezelőtti, old school brit café racerek modern interpretációja, de ez semmit nem von le erényeiből. A széles, mélyre szerelt kormánycsonkok és a hátrahúzott lábtartók egyértelműen sportos üléspozíciót eredményeznek, olyannyira, hogy néhány óra múlva sajgó csuklóval és vállal sóhajtozunk egy kormánykiemelőért – végső soron ezek a hőskor motorjairól sem hiányoztak, így a Confederate is jobban teszi, ha gyorsan felveszi azokat a tartozéklistára.
Az X-Wedge erőforrás vonakodva indul be, de a második, harmadik próbálkozásra a motor alatti hangtompítóból feldübörög a telt robaj, amely azonban gyorsan remegésmentes, csendes, kicsit botladozó alapjárattá szelídül, 900/perces fordulatszámnál. Merev beépítés ide, kiegyensúlyozótengely hiánya oda, a blokk szürreálisan simán jár minden tartományban. A nyomaték 2000/perc fölött gyakorlatilag állandó. A sebességváltó öt fokozatából kettőben eljárhatunk. ílló helyzetből a kuplung csúsztatása nélkül elindulunk harmadikban, és ha már mozog a vas, mindenütt elmegy a legfelső fokozatban.
Ez persze nem meglepő egy ekkora blokktól. Arra a szuverén vezethetőségre azonban, amit a Hellcat kínál, nem számítottam. Balkanyarban gond nélkül karistolja a lábtartó az aszfaltot, a masszív villa és a kiválóan adagolható Beringer fék révén magabiztosan érkezhetünk az ívre.
