Brixton Crossfire 125 XS: Aprócska motor, de hatalmas buli

Minek nevezzelek, / Ha megzendűlnek hangjaid, E hangok, melyeket ha hallanának, / A száraz téli fák, Zöld lombokat bocsátanának / Azt gondolván, Hogy itt már a tavasz, / Az ő régen várt megváltójok, Mert énekel a csalogány – / Minek nevezzelek?

Hűűű de kicsi, hűűű de jól néz ki. Sántuljak meg, ha nem fogom gigamód élvezni” – gondoltam, amikor először megpillantottam a Honda MSX 125-öt … pardon… a KSR Brixton Crossfire 125 XS-t. A nyelvbotlás amúgy érthető, ugyanis a Brixton Crossfire 125 XS koncepciója, mondom, koncepciója meglehetősen hasonlít a Honda MSX125-ére…na jó, fogalmazzunk úgy, hogy amúgy érthető módon az MSX125 ihlethette meg a 125 XS tervezőit. Figyelj: tehát a Brixton Crossfire 125 XS az osztrák eredetű KSR Group Brixton nevű márkájának, azon belül is a Crossfire családnak az egyik típusa bulizni vágyóknak, kezdőknek és reálisan gondolkodó bárkinek, akinek nem ciki, hogy nem egy, a képességeit jóval meghaladó típussal motorozik.

MINEK NEVEZZELEK

Hmmm… most jön az, hogy kategorizálni kellene. Messziről hunyorogva nézve naked bike. Meg egy kicsit supermoto is. Közelebbről nézve meg mondjuk egy pocket bike. Aztán kiderül, hogy egyik sem. Vagy éppenséggel mindegyik, de a nakedsége legalább egyértelmű. Egy pocketosupernakedmoto. Igazából csak mellé lépve fogod fel a valós méreteit. Már majdnem kiszalad a számon a legborzasztóbb megnyilvánulás, ami csak létezhet elragadtatás vonalon, hogy: − Jajdecuki! − mert rájövök, hogy kifejezetten tetszik. Az arányai, a formája, a megoldásai és a mérete, bár ez utóbbival az a helyzet, hogy a világ legrondább dolga is tűnhet aranyosnak kicsiben. Képzeld csak el Donald Trumpot húsz-, nem is, őt inkább csak tízcentis kivitelben.

Nagy fényerejű LED fényszóró, LED indexek, kis méretű kerekek, rajtuk erősen terepes mintázatú gumik, fordított teleszkópok, magasított kormány, az összekötőn az endurókról ismert szivaccsal, a már említett, igényes kivitelű, domborított élekkel megrajzolt X-et viselő tank, igényes tanksapka, szépen formázott egyrészes ülés, utaskapaszkodó, magasra húzott, perforált hővédő lemezzel borított kipufogó, kicsi, ám formás óracsésze a visszajelzőknek – mind igényesen formázott, gyártott darab. Az összeszerelés elsőre szintén jónak tűnik, az anyagminőség – már ami megállapítható így elsőre – szintén az.

NA, ÉS MOTOROZNI VELE?

Szóval mellé állsz, és azon vigyorogsz, hogy a combodig ér, már megint bevillan a jajdecuki kifejezés, amit gyorsan módosítasz egy cool-ra, vagy zsírra, átlendíted a lábad az ülés fölött és – nincs jobb kifejezés rá − leülsz. Ha tíz centivel magasabb lennék, nyögve tápászkodnék fel róla. És egy meglepetés − 180-as alkattal egész jó, sőt, mi több, kényelmes. Minden a helyén van, a lábtartó, a kormány, a kezelőszervek, a fene sem érti, hogy van ez, de 160-tól 180-ig jó az üléspozíció. Felegyenesedett felsőtest, semmi kuporgás, laza kartartás, rendben van. Behúzod az egész fickós kuplungot, közben azért észreveszed, hogy az a fékkarral együtt amolyan vékonyka, olcsóbb fajta, körbenézel, hogy vajon hol jelzi az üreset, meg is találod a kormány előtt-alatt a kis méretű visszajelző csészéjét, ahol egy egész kis N betű jelzi, hogy üresben vagy. Indítasz.

Még jéghideg blokkal is azonnal berőffen, a magasra húzott kipufogóból meglepően telt hang szólal meg, pardon… ahogy a költő mondja, “megzendűlnek hangjai”. Viszonylag mély, közepesen hangos, még talán éppen nem zavaró, de mindenképpen figyelemfelkeltő nemcsak a “száraz téli fák”, de az autósok számára is, akik “azt gondolván, hogy itt már a tavasz”, legalább számolnak a motorosok jelenlétével is. Egy szóval biztonságos. A sebességeket kissé még csontosan veszi, ez idővel változhat, hiszen még csak 400 km van a kis Crossfire-ben. A kuplung jól adagolható, a gázra közvetlenül reagál, váltás után néha azért finoman rángatózik, de azt reflexből kisimítod a kuplunggal.

Ha csak bandukolsz, nézelődsz, akkor olyan 4000 körül váltasz fel, ha sportos kodsz, jól kihúzatod, akkor 8000 körül, amúgy meg 6000-nél. A fokozatok viszonylag rövidek, így hamar végigpörgeted őket, ezzel együtt akár kettesben is simán elindulhatsz vele. Egész jól gyorsul, hatezres fordulattól még élénkebbé válik, és innentől vannak még tartalékok 8000- ig, végsebessége az én 80 kilómmal valahol kicsivel 90 km/h fölött van, ami másodrendű utakon még éppen elég. Autópályán életvész, hiába mehetsz fel rá hivatalosan, mindenkinek útban leszel vele, ráadásul olyan kicsik vagytok együtt, hogy nem vesznek komolyan a közlekedők.

A városi forgalomnak viszont képes magabiztosan előtte járni, pláne, ha élve jogi lehetőségeiddel, előreszivárogsz a lámpánál. Engem egy A6-os azért lenyomott, de a manus idegi alapon vezetett, valamiért életbevágóan fontos volt neki előbb érni a következő lámpánál álló sor végéhez. Amikor ismét elsuhantam mellette, úgy éreztem magam, mint egy provokatőr, pedig én csak a kis XS adta szerény lehetőségeimmel éltem. Futóműve olyan feszesebb fajta, de jól elboldogul a talajegyenetlenségekkel, mindössze az elöl-hátul 12 colos kerekek igényelnek némi megszokást, mert eleinte egy kicsit billegősnek tűnik. A kisebb kerékátmérő két ponton zavaró, ha magasabb járdára akarok felkapaszkodni vele, és élesebb-gyorsabb kanyarokban, ahol hajlamosabb beesni a kanyarba, mint a 17-es, ne adj isten a nagyobb kerekeken futó társak. Menet közben három apróság tűnik fel, amin lehetne javítani.

A visszapillantó tükröt mindenképpen lecserélném egy nagyobb látószögűre, mert alig látni benne valamit, olyan, mintha egy csőbe néznél, nem érzed a környezeted, amúgy ez egy pár ezer forintos ügylet. A másik kevésbé jól sikerült megoldás, hogy az óracsésze nagy részét a kormányösszekötő pont kitakarja, így menet közben szinte egyáltalán nem látod, de ha nem takarná ki, akkor is nagyon kiesik a látómezőből. Ahhoz, hogy lásd a sebességedet, netán az indexvisszajelzőt, előre kell dőlnöd és le kell hajtanod a fejed, vagyis nagyon le kell venned a tekintetedet az útról. A visszajelző legnagyobb méretű információja a fordulatszám, a sebességet meglehetősen kis számokkal jelzi, fordítva talán szerencsésebb lenne.

Végül pedig zavaró, hogy az indexkapcsolót neked kell visszahúznod kikapcsolt helyzetbe, nem elég megnyomni a deaktiváláshoz, így gyakran túlhúzod és ellenkező irányba indexelsz. Valószínűleg ehhez is hozzászokik majd a 125 XS tulajdonos, de hogy eleinte zavaró, az biztos. A negatív észrevételekből nagyjából ennyi. Viszont pozitív tulajdonságai közül is kiemelkednek a 125 XS rendszerbe kötött fékei. (Ha benyomod a fékpedált, akkor az első kerékre is jut fékhatás, a fékkarral viszont csak az első kereket fékezed.) Egyszerűen szuperek, jól érezhető nyomáspont, meglepő hatékonyság jellemzi mindkettőt, sőt, a hátsónál nem árt észnél lenni, mert elég hamar blokkolja a kereket.

ÉS HOGY KINEK TETSZHET?

Nekem, a korosodó motorosnak mindenképpen, igaz, én egy ideje kifejezetten odavagyok a könnyű, kezes, fürge kis motorokért. De hadd idézzem fel a motor fotózásának körülményeit is: a Közgáz elé, a Duna-partra kétszer is kivittük az XS-t, ahová délutánonként deszkázni, görizni szoktak összegyűlni a 12-18 év közötti kölykök, srácok. Az első alkalommal ketten pont a motor előtt futottak össze, persze kíváncsi voltam a véleményükre. A következő párbeszédet hallottam: − Zsír bringa! Te jöttél vele? Nem? Akkor ki? − Talán az az arc, aki fotózza, nem gondolod, zsenikém? − Ja, lehet. Faja! Na csapassunk…” Szuper, gondoltam, pedig nem deszkáról, hanem motorról volt szó.

Egy olyanról, amelyik végre a tizenévesek érdeklődését is képes felkelteni. Legkésőbb egy próbakör után tetszeni fog a kezdőknek is, mert a biztos talajfogás és a kis súly a biztonságérzet egyik feltétele. Jó lányoknak és nőknek, tulajdonképpen mindenkinek jó, akit adottságai, testalkata miatt elbizonytalanít egy nagyobb, erősebb motor. De szuper jó egy profinak is második, szaladgálós, élvezkedős hétköznapi bringának, a környezettudatosnak pedig maga a mennyország, mert a 2 literes fogyasztás 11 literes tankkal párosul. Megtankolod havonta egyszer azt’ kész… És ha már megjegyeztük, hogy koncepciója mennyire hasonlít a Honda MSX125-re, akkor azt is kötelességünk megjegyezni, hogy az ára viszont egyáltalán nem hasonlít rá. Míg a Hondáért 1 369 000 forintot, addig a Brixton Crossfire 125 XS-ért 799 900 Ft-ot kell leperkálnunk.

Fotó: Mező János