BMW R 1200 RS

R 1200 GS enduró, R 1200 R roadster, R 1200 GS Adventure kalandmotor és R 1200 RT túragép – a ví­zhűtéses bokszer köré a BMW széles modellprogramot épí­tett fel. Egy túrasportos változat még hiányzott. Eddig. Függönyt fel, itt az új R 1200 RS.

A BMW-nél régi hagyományai vannak a túrázásnak és a sportnak egyaránt. 1976-ban az R 100 RS személyében jelent meg a műfaj első képviselője, amely kiváló sportos tulajdonságait hosszú távra való alkalmassággal ötvözte. Azért, hogy ez sikerüljön, első nagyszériás motorkerékpárként idomait a vázhoz rögzí­tették. Ilyet még nem látott a világ. Gyorsan hozzászokott azonban, már csak azért is, mivel a bokszer kedvelői a hosszú évek során egészen a modern időkig tartották magukat az RS koncepciójához. Az R 1200 ST-ig. A rövidí­tés elárulta: innentől már sporttúrázásról van szó. Az ST-t – éppúgy, mint ma az új RS-t – a teljes idomos túragép, az RT és a pucér R közé sorolták be. Az ST semmi esetre sem volt rossz motorkerékpár, megjelenése az egymás fölé helyezett fényszórókkal viszont nem találta el az általános í­zlésvilágot – a két világí­tótest kiváló működése ellenére. Ezért a 2005-ben indult gyártást már 2007-ben leállí­tották – a BMW kí­nálatában pedig ekkortól jókora rés tátongott.

 

 

2015-ig. A BMW most az R 1200 RS-sel tölti be az űrt. A motor szinte teljes mértékben az R 1200 R-en alapszik. A nyilvánvaló módosí­tás a kormányon és az idomokon kí­vül a villa alsó rögzí­tése, amely miatt az első tengely valamivel előrébb került. A tengelytáv ezáltal 15 milliméterrel megnőtt, az utánfutás 10-zel csökkent. A csupasz modell további 1600 alkatrészéből a BMW mindössze nagyjából tí­zszázaléknyit módosí­tott. A legkisebb csavarokat is beleszámí­tva. Ami nem baj, hiszen az R 1200 R teljesen meggyőzte a közönséget. A közös génállománynak köszönhetően pedig minden bizonnyal ugyanez történik majd az RS-sel is…

 

A teljes tesztet a Motorrevü 2015/09-es számában olvashatja!

 

Előfizetői akcióinkról ezen a linken tájékozódhat