BMW R 1150 S – Úthenger

Meglepí´ csend fogadta a BMW-nél a Triumph Tiger és a Honda Varadero megjelenését. De most már tudjuk, ez az ostrom elí´tti csönd volt: a BMW válasza, az R 1150 telibe is talált.

Az R 1200 C hengerei az R 1100 S fí´tengelyével, befecskendezésével és elektronikájával együtt a nagy BMW nyomatékát 3000 és 6500 között 90 newtonméterre, a teljesí­tményt pedig 85 lóerí´re emelték. Sí´t, a tesztpéldány még bí´ven túl is szárnyalta a gyári adatokat.


Mivel a hatodik sebességfokozatot overdrive-ként áttételezték, a nyomatékrugalmasságot az ötödikben mértük, ahol mindöszsze 4 másodperc kellett neki ahhoz, hogy 60-ról 100-ra gyorsuljon. Már 2000-es fordulattól – de ha nagyon kell, akár az alatt is – rángatás nélkül, nyomatékosan csörtet elí´re a bajor bokszer. Az overdrive pedig órák hosszat pihenteti a pilótát az autópályán és a fogyasztást is csökkenti. A hatfokozatú váltómû a réginél valamivel hosszabb, emiatt a tengelytáv megtartásához meg kellett rövidí­teni a lengí´villát. Ez az új rugóstaggal együtt fí´leg a hosszanti barázdákon nyújt több kényelmet.

Az elsí´ telelevert könnyebb alkatrészekbí´l rakták össze, ami a rugózásnak és a kezelhetí´ségnek egyaránt használt. Ha kényelmesebb lett is a GS, megmaradt az utakról szolgáltatott visszajelzése. Minél rosszabbak és kanyargósabbak az utak, a GS annál jobban érzi magát. Harmadik-negyedik sebességfokozat, és az új hidraulikusan mûködtetett kuplung alig bí­r nyugton maradni. A sebességek pedig egy BMW-tí´l szokatlanul puhán és pontosan jönnek be. Az üléspozí­ció legfeljebb csak a legmagasabbaknak nem lesz kényelmes, a többiek számára ideális kompromisszumot találtak a sportos száguldás és a kényelmes túrázás között. A széles kormánnyal csaknem olyan könnyû a kanyarvétel, mint egy ötven kilóval könnyebb középkategóriájú géppel.

Az új, keskeny szélterelí´ dí´lésszöge állí­tható, és bármennyire karcsú, mégis olyan jól eltereli a menetszelet, hogy tartósan mehetünk vele akár 160-170-es tempót is, mégsem fájdul meg a karunk. A tipikus kacsacsí´r fölé a kétreflektoros GS fényszóró került, ahol a reflektor kisebb, mint az ellipszoid alakú tompí­tott fény lámpája. Ez utóbbi különben jól megvilágí­tja az utat, csak néhány kanyarban hirtelen más irányt vesz a fénysugár, mint amit az í­v megkí­vánna.

Ennél a gépnél a BMW visszatért a két egyenesen vezetett könyökcsí´höz, amelyeket rezonátorcsí´ köt össze, és ez a nagy elí´tompí­tó a lambda-szondával és katalizátorral közösen biztosí­tja a többletteljesí­tmény több mint ötven százalékát. Viszont az új erí´gép jobban is remeg, a terepezí´k szerint pedig túl hosszú az elsí´ fokozat áttétele. A normál motorosok ezt fí´ként akkor észlelik majd, amikor két személylyel emelkedí´nek nekiindulva kezdetben lefullasztják a gépet. Az utas inkább a hátsó ülés vékony párnázására panaszkodhatna, amivel el is értünk az elí´dtí´l itt maradt dolgokhoz. Ilyen például az ABS, az amúgy is jól mûködí´ háromtárcsás fékrendszer, a kiszedhetí´ hátsó ülés az alatta rejlí´ csomagtartó térrel vagy az extraként kapható pakktáskák, amelyeket olyan mélyre helyeztek, hogy még végsebesség környékén sem táncol miattuk a GS.

És ezzel eljutottunk a lényeghez. Sikerült a BMW-nek úgy átdolgoznia a nagy enduróját, hogy eddigi erényei egyikét sem veszí­tette el. Ahelyett, hogy egy puhány gépet épí­tettek volna, a nehezebb utat választották: megalkották minden idí´k legjobb GS-ét.