Münchenben kitalálták, Indiában gyártják – az új G 310 R-rel a BMW kék-fehér propellere világszerte, de mindenekelőtt a fejlődő piacokon forog majd.
Tovább látni az orrunknál: sokak számára ez nem könnyű feladat. Márpedig ha nem sikerül, akkor globalizált világunkban egykettőre a vesztesek között találhatjuk magunkat.
A BMW-hez hasonló konszernek tisztában vannak ezzel, és eszerint cselekszenek is. Ha bizonyíték is kell – hát itt van. Az új G 310 R-rel a BMW is megjelent a motorizált mobilitás hatalmas tömegpiacán, mégpedig természetesen egy prémiumtermékkel. Vajon bejön nekik ez a hozzáállás? A kérdés jogos. És egyáltalán: mit jelent ebben az esetben a prémium? 313 köbcentit, egy hengert és mindössze 34 lóerőt?
| Kattintson a képre a galériához! |
Vigyázat, itt van megint az orrunk, amelynél tudvalevőleg nehezen látunk csak tovább! Másképp mondva: még ha a bajoroknak időnként egészen furcsa szokásaik is vannak, ezt a motort elsősorban nem a német belvárosokba, hanem egy új, hatalmas kétkerekű generációnak szánják, amely Kalkuttában, Hanoiban, vagy éppen Rióban veti bele magát a forgalom sűrűjébe. Itt pedig tökéletesen elegendő a 160 kilogrammos tömeggel párosuló 34 lóerő, hiszen az ember egy csapásra az első sorban van vele, a lámpánál pedig ő lehet a király. Ja, és még valami: nálunk sem múltak el olyan rég a 27 és 34 lóerős idők, hogy elfelejtettük volna, mennyire is élveztük ezeket a motorokat. Pedig akkoriban ráadásul ólomnehezek voltak.
Tehát így nézve az új G 310 R a célközönség szempontjából valóban prémiumkategória, még ha egy nagyobb lökettérfogatú KTM 390 Duke nyolc, a kéthengeres Kawasaki Z300 pedig öt lóerővel erősebb is. Látványra legalábbis az új G 310 R meglehetősen jól felszerelt motorkerékpárnak tűnik, nem olyannak, mintha teljesen lecsupaszították volna. Épp ellenkezőleg: kimondottan jól néz ki, ami a TVS bangalorei futószalagjairól legördülol.
Egy kicsit S 1000 R: megjelenésében a G 310 R nagy testvérére emlékeztet
De vajon el lehet adni ezt a multikulti motort a teljesítményt előtérbe helyező európaiaknak is? Akinek kétségei vannak efelől, annak azt javasoljuk, emlékezzen csak a 390-es Duke sikerére: a kis KTM a gyártó modelljeinek eladási listáján a második helyen áll. Bár idáig a G 310 R valószínűleg nem fog eljutni a GS-sel és társaival szemben, azt viszont bizton remélhetjük, hogy a bébi-BMW megállja majd a helyét a piacon, hiszen a bajorok minden olyasmivel felszerelték, amely a felsőbb géposztályokban megszokott.
Lássuk például az erőforrást: a négy szelepet az S 1000-hez hasonlóan DLC-borítású, filigrán egykarú himbák működtetik, amelyeket két, felül fekvő vezérműtengely vezérel. Egy, a főtengely előtt forgó kiegyensúlyozó-tengely hivatott elejét venni a zavaró vibrációknak, a hatfokozatú váltó dolga pedig arról gondoskodni, hogy minden pillanatban optimális forgatónyomaték jusson a hátsó kerékre. Ennyire egyszerű.
A motor alapvető megjelenése azonban meglehetősen eltér a manapság megszokottól, hiszen a BMW (a Yamaha krosszgépeihez és enduróihoz hasonlóan) megfordította a hengerfejet, a szívótraktus elöl, a kormánynyak mögött, a kipufogóoldal gyakorlatilag a váz háromszögében található. Emiatt a henger nem a megszokott módon az első kerék, hanem a váz háromszöge felé hajlik. A friss levegő áramlástechnikai előnyei mellett a BMW szerint ez a koncepció azért is előnyös, mivel így a tömegközéppont alacsonyan és meglehetősen elöl van, valamint így egy hosszabb lengővilla számára is lett hely. Hogy ez valóban így van-e? A Yamaha mindenesetre nagy sikerrel alkalmazza ezt a koncepciót a versenysportban, bár kizárólag terepen.
###
A kis BMW ezzel szemben aszfalton akar bizonyítani – 41-es fordított villájával és aranyszínű álló csöveivel ezt már akkor is megteszi, amikor még el sem indult. Legalább ennyire lenyűgöző a hatalmas 300-as féktárcsa, amelybe radiális rögzítésű, négydugattyús Brembo féknyereg harap. Ha túlságosan vehemensen látna munkához, akkor az alapfelszereltséghez tartozó kétcsatornás ABS megelőzi a nagyobb kellemetlenséget. Ez Európában megszokott – de ízsia vagy Dél-Amerika nagyvárosainak nyüzsgő forgatagában életmentő.
A pilóta számára. Ugyanez a jelző illethetné az erőforrás szempontjából a megfelelően méretezett hűtőkörforgást, ne feledkezzünk egy, az Egyenlítőhöz közel fekvő metropolisz zsúfolt csúcsforgalmáról. Márpedig a müncheni gyártó szerint ezzel is minden rendben lesz.
Vigyázat, extra: a gyöngyházfehér színváltozat feláras
Úgy tűnik, ugyanez igaz az ergonómiára is, és a müncheniek e téren bizonyított rutinját tekintve ez hihető is. A 785 milliméteres ülésmagasság megegyezik a Kawasaki Z300-aséval, és inkább a kis, mint a nagy termetű pilóták számára kedvező, amely a nemzetközi piacot tekintve minden bizonnyal nem rossz stratégia.
Éppúgy, mint az a döntés, mely szerint a kis G nem túl nagy teljesítménye ellenére rendes abroncsokat kapott. Egy 150-es hátsó gumi nem semmi, és a hazai utánpótlást is le fogja nyűgözni. A méretes hangtompító az egyetlen olyan alkatrész, amely kissé zavarja a harmonikus összképet. És persze van itt még valami, ami újában állhat majd a multikulti sikernek: az ár. A bajorok egyelőre még kalkulálnak.





