A maga háromnegyed liter hengerűrtartalmával ugyan nem a naked bike-ok királykategóriáját képviseli a BMW F 800 R és a Suzuki GSR750, mégis mindkettőnek tekintélyt parancsoló a külseje. Vajon tényleg ütősek, vagy csak annak látszanak? Az alábbi összehasonlító tesztből kiderül.
Fontos a magabiztos fellépés, az első benyomás pedig többnyire meghatározó jelentőségű. Már ebből a szempontból is ég és föld a különbség a két streetfighter-csemete, a kifejlett BMW K 1300 R és a Suzuki B-King leszármazottja között. A BMW F 800 R feltűnő és egyedi jelenség: rikító sárga idoma félrecsúszott sapkaként lóg bele enyhén hunyorító szemet formázó bal oldali fényszórójába, teste erős, szálkás. Olyan hatást kelt, mint egy laza hip-hop-szerelésbe bújt, edzett karatebajnok. A Suzuki egészen más képet mutat a maga széles, előretolt vállaival és szúrós tekintetű, acélkék „szemeivel”, valamint markáns fényszórókötényével. Szemmel láthatóan alacsony homlokú, kopasz, kigyúrt testépítő szeretne lenni a hasonló kaliberű kétkerekűek között.
Mindazok, akiket hidegen hagynak a külsőségek, bizonyára érdeklődéssel fordulnak majd a két típus teljesen különböző motorjai felé. A BMW alumínium hídvázába teherviselő elemként építették bele a 800 köbcentis boxermotort. Micsoda, boxer? Jó, csak vicc volt! Ugyanarról a soros kéthengeresről van szó, amelyik az F 800 S-ben, ST-ben és GS-ben is szolgálatot teljesít, ám 360 fokos gyújtás-elékelése miatt pontosan olyan a hangja, mint a boxereké (az eltérő kipufogórendszer miatt itt nem 86, hanem 87 lóerő a teljesítménye). Egyébként nagyon jól áll neki, tökéletesen illik lendületes lényéhez és magabiztos fellépéséhez.
Az F 800 R-nél összhangban van az akusztikai és a tényleges megnyilvánulás, már 2500-as fordulattól szépen meglódul a kéthengeres. Gyorsulásra ugyan nem ez a legjobb naked bike hosszú áttételezésű és széles tartományt felölelő alacsonyabb sebességfokozatai miatt, viszont, ha arról van szó, hogy hirtelen ki kell gyorsítani kis sebességről a legmagasabb fokozatban ‒ például a rugalmasság mérésekor ‒, abszolú elemében van a bajor bringa. Kéthengeres motorja természetszerűleg nem lehet olyan kifinomult működésű, mint a Suzuki négyhengerese, mégis azt kell mondanunk, hogy az erre érzékeny felhasználókat zavarni fogja az a vibráció, amit a középső fordulatszám-tartományban (kb. 5000 és 6500 között), ill. a leszabályozás közelében, 9000-nél produkál a BMW. Váltóból is ismerünk könnyebbet, pontosabbat és csendesebbet. Mint amilyen például a GSR750-é. A japán masina viszont kevésbé kényelmes, mint német riválisa. Persze senki nem várja egy támadó jellegű naked bike-tól, hogy túramotoros kényelemben ringassa az utasait, ám az kétségtelen, hogy keskeny, egyenes kormánya és széles tankja miatt folyamatosan offenzív testtartásra kényszeríti a pilótát.
A BMW-n pihentetőbbek a körülmények. Ha közvetlenül a Suzuki után ül át rá az ember, először a streetfighter-jelleghez nem illőnek fogja találni az M alakot imitáló, magasabb és szélesebb kormányt, ám rá fog jönni, hogy sokkal előnyösebb nagy távolságok megtételére, arról nem beszélve, hogy pontosabb irányíthatóságot is szavatol. Ha ehhez még hozzávesszük az ergonomikusan kimélyített, puha párnázatú ülést, akkor egészen más testtartást kapunk eredményül: inkább benne ül a motorban az ember, mint rajta. Nemcsak az üléspozíció és a térdek összezárhatósága miatt érzi magát rögtön „otthon” a pilóta az F 800 R hátán, hanem azért is, mert az első kanyartól kezdve biztonságérzetet ad neki a futóműve. Csak elismeréssel lehet szólni semleges kanyarvételi viselkedéséről és megingathatatlan stabilitásáról. A kanyarban kivitelezett fékezés sem jelent gondot, ugyanis nem akar folyamatosan felegyenesedni a motor.
![]() |
| Betöltőnyílás a jobb oldalon: több előnye is van a szokatlan elhelyezésnek |
A BMW-nek ugyanakkor teljesen mindegy, mekkora terhet kell cipelnie. Hála kormánycsillapítójának, amely teljesen megbízhatóan működött 20 Celsius-fok fölötti hőmérsékleten, se talajhullámos felületen végrehajtott intenzív gyorsításkor, se teljesen felmálházva nem jellemezte nyugtalan viselkedés a kormányát. Ha már a súlyterhelésnél tartunk, meg kell említenünk, hogy igen ötletes megoldást találtak a németek a rugóstag előfeszítésének állítására: egy, az ülés alatt tárolt fogantyú kell ráilleszteni a jól hozzáférhető állítókerékre, ennek segítségével könnyen és kényelmesen elvégezhető a finomhangolás.
![]() |
| Egyedi megjelenést kölcsönöz a motornak sötétben a kék színű parkolófény |
Páratlan öröm forrása a 2005-ös Suzuki GSX-R-ből átvett, 106 lóerősre lefojtott, extrém rövidlöketű, négyhengeres motor. Magától értetődő számára a kifinomult működés, hírből sem ismeri a zavaró vibrációt. Habár nem olyan nyomatékos kis fordulaton, mint a BMW kéthengerese, 3500-nál ez is alaposan összeszedi magát, nagy teljesítményt épít fel és bocsát rendelkezésre meglehetősen széles tartományban, továbbá határozott lendülettel szalad bele a fordulatszám-leszabályozóba. Utóbbi egyébként csak 11 000-nél készteti kapcsolásra a pilótát.
Fogyasztás szempontjából sem nagy a különbség közte és a köztudottan takarékos bajor erőforrás között. Míg az kicsivel négy liter alatt, emez kicsivel négy liter fölött eszik száz kilométerenként – ezt csinálja utánuk valaki! Lám, ismét sikerült rácáfolnunk az iszákos utcai harcosokkal kapcsolatos előítéletekre. Akárhogy is, hétköznapi használatra alkalmas belsőt rejt a cikkben szereplő két motor marcona külseje. Izgalmas látványuk egyértelmű bizonyítéka annak, hogy nem feltétlenül kell olcsónak kinéznie egy kedvező árfekvésű naked bike-nak.
| Fékezési mérések – Homok a szélben |
| Szeretnénk mindjárt az elején leszögezni, hogy egyáltalán nem tartjuk felesleges kiadásnak ABS-re áldozni, hiszen az minden esetben a biztonságot szolgálja. A legrutinosabb pilótának is muszáj néha váratlanul fékeznie, és az első kerék leblokkolása az esetek többségében bukáshoz vezet. Nagy veszélyt jelent e szempontból az úra került apró kavics vagy homok. Igazán ilyen úviszonyok közepette mutatkozik meg, mennyire jó egy blokkolásgátló berendezés, a MOTORRAD is hasonlók között vizsgálta a Suzuki új keletű és a BMW híresen jó ABS-ét. Már a homokos felületen végrehajtott fékezéskor látszott, hogy finomabban csökkenti a féknyomást a BMW szerkezete, és mivel folyamatosan a blokkolási határ közelében tartotta a kereket, e kritikus úviszonyok közepette is optimális lassulást garantált. A Suzuki rendszere defenzívebben működött, csak a második homokfolton épített fel érezhetően kisebb féknyomást, amivel egyútal értékes fékúmétereket veszített, és a homokos szakaszok között sem működött olyan energikusan, mint a BMW-é, amely sűrűbben szabályzott, ezért erőteljesebben csökkentette a sebességet. A gyakorlat nyelvére lefordítva ez azt jelenti, hogy a BMW 1,2 méterrel hamarabb meg tudott állni 80 km/óráról. Még nyilvánvalóbbá tette a különbséget a 100 km/óráról, száraz (homoktól mentes) aszfalton kivitelezett sztenderd fékezési gyakorlat. Itt mind élénkebben szabályozó ABS-éből, mind erősebb fékeiből tőkét tudott kovácsolni a BMW, és egy autóhossznyival, egészen pontosan 5,2 méterrel hamarabb meg tudott állni, mint a nagy kézerővel működtethető, tompa fékekkel ellátott Suzuki. |









