Biorobogó Florenz Classic A csend forradalma

150 kilométer egy buszjegy áráért? Mindez úgy, hogy menet közben egy hangyányit sem szennyezzük a levegőt? Hangtalanul…, ja és persze nem gyalog.

Hang semmi, azaz nincs, nulla. 45-tel robogok a nyitott sisakban, és csak enyhe szélzúgást hallok. Közvetlen a tó mellett vezet el az ú, barátságosan néznek rám a horgászok, még a halakat sem zavarom. Kiérek az országúra. A 45-ös tempó – ennyi a megengedett a segédmotoros kerékpárok számára – itt már kevésnek bizonyul. Nézem a tükröt, és találgatok. Mindjárt utolér egy Astra, vajon simán sávon belül letol, vagy hajlandó lesz egy enyhe kormánymozdulattal illő oldaltávot tartani, miközben kikerül? Megúsztam.

40 perc alatt érek be a szerkesztőségbe. A reggeli órákban ez 20 perc saját motorral, 40 autóval és 1 óra 20 perc busszal, két átszállással. Nem olyan rossz.

Motorok Biorobogó Florenz Classic

A műszerfalon az akkumulátorok töltöttségét jelző mutató még bőven a zöld tartományban. Bár az ülés alatt magammal hoztam a töltőt, reszkí­rozok. Nem dugom be a konnektorba, kipróbálom, valóban képes-e a Biorobogó a prospektusban megadott hangzatos hatótávolságra. Kis kerülő a városban, majd irány az Etyeki dombság. Vidám lejtők és egyre aggasztóbb emelkedők. Hazaérek, bár a garázsfeljárón már lábbal is besegí­tek. A 70 km-es hatótávolság kipipálva.

Motorok Biorobogó Florenz Classic
A műszerfal egyszerű, a pilóta menet közben szinte kizárólag a töltöttségi szintet figyeli


A Biorobogó eredetileg iO-E Scooter (iO = in Ordnung, azaz rendben) néven látta meg a napvilágot. Egy kicsi, alsó-ausztriai járműgyártó és fejlesztő cég gyermeke. A gyártás és az összeszerelés ugyan Kí­nában történik, de a tervezés, a minőségbiztosí­tás és nem mellékesen a forgalmazás a valamivel bizalomgerjesztőbb osztrák cég kezében van. A Biorobogó nevet a hazai forgalmazó ragasztotta a villanyhajtású családra, í­gy az általunk is tesztelt Florenz Classicra.

Motorok Biorobogó Florenz Classic
Klasszikus vonalak teszik látványossá a Florenz külsejét


A külső igazán csinos, bár a fényezés túl konzervatí­v a vidám kis szerkezethez. Ahogy az egy robogón kell, az ülés alatti tárolórekeszben egy bukósisak könnyedén elfér. Ezenkí­vül találunk még praktikus kis zsebet a kormány alatt az első idomban. És persze van szatyorakasztó is.

Motorok Biorobogó Florenz Classic
Az ülés mögötti krómozott alkatrész a valamikori üzemanyag betöltő helyére került


Az útartásról elöl teleszkópvilla, hátul progresszí­v tekercsrugó gondoskodik. Akkumulátorokkal együtt 143 kilót nyom, ami másfélszerese egy normál ötvenes benzinesnek. A tömeg nagy része hátul koncentrálódik, ezt kicsit szokni kell, csí­pőből kell kanyarodni a pontos í­vtartáshoz. A kényelmes és biztonságos letámasztáshoz van oldaltámasz és központi állvány is. Utóbbi használata azért nem olyan könnyű munka, mint az egy kisrobogónál megszokott, az akksik megmozgatásához erő kell.

Motorok Biorobogó Florenz Classic
A kerékagyba épí­tett villanymotor a lengővillát borí­tó műanyag elem diszkrét takarásában


A haladásról 2200 W-os szénkefe nélküli kerékagymotor gondoskodik. Ezzel a megoldással a legkevesebb a hajtási veszteség, és szinte tökéletesen hangtalan a futás. A jobb kormánykapcsolón – ahol eredetileg az indí­tógomb szokott lenni – a Biorobogón is lelünk egy meglepetés gombot. Az indí­tás nem itt történik, ahhoz elegendő áram alá helyezni a gyújtáskapcsolóval a gépet, és már húzhatjuk is a gázt. Ez itt a Power-gomb, amit a szokásosnál gyorsabb induláshoz, lejtőn való felfelé kapaszkodáskor hí­vhatunk segí­tségül. Néhány másodpercig 3500 W-ra ugrik a Biorobogó teljesí­tménye, majd automatikusan visszaáll a gazdaságos módba, ami a nagy hatótávolságot garantálja. A hegymenet egyébként a Florenz Classic gyengéje, mí­g feltöltve szépen kapaszkodik, ahogy merülnek az aksik, egyre lassabban mászik felfelé.

Motorok Biorobogó Florenz Classic
A misztikus Power gomb. Néhány másodpercig megemeli a teljesí­tményt


Belvárosi, kisvárosi használatra tökéletes. Hatótávolsága ugyan engedné, hogy az agglomerációból való ingázásra használjuk, de menetteljesí­tménye már kérdésessé teszi létjogosultságát a hagyományos robbanómotoros 50 köbcentisekhez hasonlóan. Az biztos, hogy kis távokra, ahol egyébként is lassú a forgalom, nagyon jól használható. Ugyancsak beválhat postások, belvárosi kézbesí­tők körében, ahol gyakori, kis távokat kell megtenni, vagy nagy területen fekvő munkahelyeken, í­gy pl. kórházakban, egyetemeken.

Összegzés: az elektromos robogózás még nem igazán elfogadott. Az emberek szkeptikusak, mennyire használhatóak a mindennapokban, mekkora a hatótávjuk, milyen tartósak, meddig bí­rja az akksi. A környezettudatos lelkiismeret legtöbbször kevés. Akkor fogják választani a vásárlók az új alternatí­vát, ha az valamiben többet tud nyújtani. A Biorobogó esetében extra teljesí­tményt nem várhatunk, egyedül a rendkí­vül olcsó üzemeltetés jöhet szóba, amit viszont az eléggé magas vételár kérdőjelez meg. Itt következne az állam szerepe, amely – nálunk szerencsésebb helyzetben lévő országokban – komoly összeggel támogatja a környezettudatos járművek vásárlóit. Sajnos Magyarországon ilyesmiről még csak szó sincs…

Költségszámí­tás: Egy robogó 100 kilométeren kb. 2 liter benzint fogyaszt, ez mai (2009-es) üzemanyagáron számolva 600 forint. A Biorobogó 2,2 kW-os motorja 40 km/h sebességgel 100 km megtételéhez 2,5 óra kell, azaz 5,5 kWh (áram ára most áfával: 26 Ft/kWh), azaz 100 km üzemanyagköltsége 143 Ft, de a töltési veszteséget is figyelembe véve, nagyvonalú számí­tással is 200 Ft-ból megúszható 100 km, a robbanómotoros 50 köbcentis hatszázával szemben.