Bemutató: 2020-as Harley-Davidson-újdonságok

A Harley-Davidson sem várhatott tovább az egyre elterjedtebb menetasszisztensek bevezetésével. Ezentúl a keményfiúkra is digitális őrangyalok vigyáznak.

Hazai környezetben, az USA Mexikóval határos városában, San Diegóban mutatta be a Harley-Davidson 2020-as új modelljeit, kockáztatva azt, hogy a határ túloldalán gyülekező népek lerohanják az eseményt, megisszák a repipiát, megerőszakolják még az elnököt is, majd széthordják a vadonatúj tesztparkot.

Milyen veszteségeket is kellene ekkor elkönyvelnie a Harley-Davidsonnak? Kaját, piát és az elnököt nem számí­tva vagy húsz Low Rider S-t, kb. ugyanannyi Ultra Limitedet, néhány Road Glide Limitedet, CVO Street Glide-ot és Tri Glide-ot. Ezek alkották ugyanis a bemutató tesztparkját. Miután az exodus – mármint a határ túloldaláról nézve az – eddig elmaradt, í­gy a motorokon mi, a meghí­vott újságí­rók örömködtünk két napon keresztül.

.

 

Csoportunk a Low Rider S-sel kezdett, aminek én speciel örültem, mert annak idején már a modell első verziója is tetszett. Emberi méretű, léptékű, kifejezetten üdí­tő motor. Csak pár szó erről az S betűről… még 2016 táján úgy nézett ki, hogy új kategóriává válik, abban az évben csatlakozott a Softail Slim S-hez és a Fat Boy S-hez a Low Rider S, közös jellemzőjük volt, hogy 110 köbinches erőforrással rendelkeztek, mí­g a halandók csak 103-mal, és limitált darabszámban gyártották őket. Azóta a másik két S betűs eltűnt a kí­nálatból, de csak névleg. A Fat Boyból továbbra is van 107 és 114 köbinches változat. A Low Rider S mellett megmaradt az alapváltozat is, igaz, mára már 107 köbinches blokkal.

 

Hasonló, mégis más

 

A 2020-as Low Rider tartalmilag sokkal jobban átalakult, mint megjelenését tekintve. Legfeltűnőbb változás, hogy mí­g a 2016-os Low Rider S a Dyna, addig a 2020-as változat a Softail családba tartozik, vagyis nem két oldalra szerelt, hanem egy darab központi rugóstagra támaszkodik, ettől úgy tűnik, mintha a hátsó kereket fixen rögzí­tették volna a vázhoz. Mint az tudott, azóta az egész Dyna családot felszámolta a gyár, de sebaj, az új Softail váz merevebb, egyben könnyebb lett. A másik nagy változás, hogy az új S változat már nem 110, hanem 114 köbinches (1868 cm3) erőforrást kapott, egészen pontosan a hengerenként négyszelepes Millwaukee Eight blokkot, amely immáron 3000-es fordulaton ébredő 161 Nm-es forgatónyomatékkal gyűri maga alá az aszfaltot. Az alapváltozat 107 köbinches (1746 cm3) motorral rendelkezik. Változott még a kormány is, amely 1 colos átmérőjű, enduró stí­lusú ugyan, de 10 cm-es kiemelőn trónol és ez az egész üléspozí­cióra hatással van.

A tank rövidebb, zömökebb lett, í­gy valamivel talán közelebb kerül a vezető a kormányhoz, a lábtartók viszonylag magasan és középen vannak, í­gy a testtartás a kuporgó, vásott kölyök-póz, akinek más sem jár az eszében, mint randalí­rozni. A hátsó sárvédő valamivel hosszabb lett, í­gy talán már védi a motoros hátát a felverődő esőví­z ellen, rajta pedig vadonatúj LED zárófények ékeskednek. A kipufogó 2:2-be rendszerű Shotgun stí­lusú, valamivel dögösebb kinézetű, mint a 2016-os Low Rider S-é volt, és hát a fényezés is változott – még ha a dark side vonal maradt is, a matt fekete mellett megjelentek a fényes fekete felületek is. A külsőben végbement változások ellenére a Low Rider S alaphangulata megmaradt, a gyár szerint SoCal (Dél-Kalifornia) West Coast stí­lusú, egy kis mai beütéssel, aminek persze neve is van, Club vagy Coastal vonal, amit magyarul röviden í­gy fejezhetünk ki: cool.

 

.

Adatok a gyakorlatban

 

Leereszkedsz a 690 mm-es ülésre, amely alig magasabb, mint egy sámli, felteszed a lábaid a lábtartóra, előrenyúlsz a kormányért és úgy érzed magad, mint az a már emlí­tett vásott kölyök, aki foghí­jas vigyorral néz szét: Na, mi van, haver? A motorhang telt, mély, tehát egyáltalán nem zavaró, a vázba fixen csavarozott, de két kiegyensúlyozó tengellyel csillapí­tott blokk rezgéseiből nem sokat érzel, lassan már good vibration sem lesz – aztán menet közben megnyugszol, mert azért maradt annyi, amennyi kell. Ez a középre, kissé magasra tett lábtartó amúgy fura, szí­ved szerint mégiscsak előrébb tennéd egy kicsivel. Utasülés és utaslábtartó nincs, de custom katalógusból lehet majd kétszemélyűsí­teni, még ha az egy cool motornál szentségtörés is, már-már a papucskodással egyenértékű tett.
Eleinte az az érzésed, hogy élénkebben reagál a gázmarkolat utasí­tásaira, mint eddig, és ez nemcsak gázadásra, de az elvételre is jellemző. Különösen hideg állapotban van ilyen érzése az embernek. Szó sincs hektikusságról, idegesí­tő reakciókról, mindössze oda-vissza elevenebb, mint azt a Harley-knál megszoktuk, ezt az elevenséget menet közben már úgy érzed, hogy készségesen reagál a gázra.

Elöl 19 colos felnikre húzott 110-es gumikon, hátul 16 colos, 180-as gumikon gördül, ez pont jó, semmi túlzás a látványért. A kanyarokba pontosan, erőlködés nélkül betehető, az í­vet stabilan tartja, felegyenesedni nem akar és kigyorsí­táskor is stabil marad a hátulja. Meglepő, hogy bár magasan van a lábtartó, a bal oldali döntött kanyarokban néha az aszfaltot karistolta. Majd elfelejtettük, nemcsak a váz és a kétoldali rugóstagok, de a hagyományos teló is a múlté, elöl immáron 43 mm-es, fordí­tott Showák dogoznak. Igaz, hogy semmi nem állí­tható rajtuk, de a gyári setup egész jó. Hátul hidraulikus úon a rugóstag előfeszí­tése egy kerékkel változtatható, ehhez azonban le kell szednünk az ülést, észszerű lenne egy állí­tó kereket kivezetni az ülés alá-mellé.

.

Szóval semlegesen fordul, és ebben a módosí­tott futómű-geometriának is van szerepe, a villaszöget ugyanis 30-ról 28 fokosra vették vissza. A meredekebb szög kedvez a fordulékonyságnak, szerencsére az egyenesfutás stabilitását nem rontotta el. Utánfutása 163 mm-ről 145 mm-re, a tengelytávja 1630-ról 1615-re csökkent, ezek is a fordulékonyságot hivatottak növelni, de az is gyanús, hogy a telókat eléggé beleengedték a kormánykiflikbe, vagy öt centire kiállnak a felső fölött, bár az is lehet, hogy ez is a West Coast stí­lus része.

A markolat kissé vaskos, a fék- és kuplungkar nem állí­tható, pedig az előbbinél jobb lenne, ráadásul többször is olyan érzése van az embernek, mintha a fékeket már kinőtte volna a Low Rider S. Aztán kiderül, hogy erről szó sincs, csak éppenséggel nagyobb kézerőt igényel a határozott lassí­tás, és hát hiába a kétszer négydugós, fix ágyazású Brembo féknyereg, jobb együtt használni az elsőt-hátsót egy dinamikusabb kergetőzés során. Kuplungja könnyen jár, ráadásul nagyon pontosan, könnyedén lehet felfelé váltani akár nélküle is, de több fokozatot visszaváltva többször is előfordult, hogy újra rá kellett kuplungolni, mert nem vette a következő fokozatot.

.

Ami a műszerezettséget illeti, a tankpanelbe integrált, nagyon jól néz ki, egymás alatt helyezkedik el a kilométeróra és a fordulatszámmérő, í­gy mindkettő tökéletesen kiesik a látómezőből, ha bármelyikre is rápillant az ember, nem látja az utat maga előtt. A kormányon még található egy kis digitális kijelző pár infóval, mint a sebességből és a fordulatszámból kalkulált sebességfokozat, vagy maga a fordulatszám, illetve az összes megtett vagy a napi kilométerek száma.

A 18,9 literes tank 300 km fölötti hatótávot í­gér, ezzel minden rendben van, ennyit úgysem fogunk egy fenékkel kibí­rni rajta. A tesztről visszafelé egyre többször láttam, hogy a kollégák el-elengedik a kormányt egyik kezükkel, kiállnak az ülésből, fészkelődnek, egyszóval kezdenek elgémberedni – és ez í­gy rendben is van. A Low Rider S nem túramotor, hanem funbike. Csak éppenséggel a Harley-Davidsontól.

Touring modellek

 

A család három tí­puson keresztül mutatkozott be, úgymint az Ultra Limited, a Road Gide Limited és egy igazán exkluzí­v darab – nem mintha a többi nem lenne az –, a 117 köbinches (1923 cm3) CVO Street Glide. E három modellből a gyár a Road Glide Limitedet és a CVO Street Glide-ot tekinti valóban új kiadásnak, az Ultra Limited még saját bevallásuk szerint sem változott műszakilag, kivéve, hogy opcionális RDRS-t kapott.

Újabb megjegyezni való kódszó. Fontos, mert az összes 2020-as Touring modell osztozik benne. A misztikus betűsorrend megfejtése: Reflex Defense Rider System (Reflex Vezetővédelmi Rendszer). Nem más, mint egy menetasszisztenseket tömörí­tő csomag, amely a motorkerékpár teljesí­tményét az aktuális tapadó képességhez igazí­tja gyorsí­tás, lassí­tás és fékezés során egyenes menetben, vagy kanyarodás közben. Működését a motoros elsősorban rossz úviszonyok között és váratlan szituációkban fogja megtapasztalni. A rendszerek elektronikusak és a legújabb elektronikus fékvezérlőket és erőátviteli technikát alkalmazzák.

Megmagyarázzuk, mit is tartalmaz a csomag.

 

Folytatás csak erős idegzetűeknek!

Az RDRS csomag a következő szolgáltatásokból áll: C-ABS, C-ELB, VHC, DSCS, C-TCS, TPMS.
C-ABS (Cornering ABS) – A kanyarodáskönnyí­tő ABS az ABS egy olyan változata, amely a motor dőlésszögének, oldalsó gyorsulásának megfelelően adagolja a kerékre ható féknyomást. A rendszer célja, hogy stabilizálja és kontroll alatt tartsa az oldalirányú erőket, hogy a gumifelület kanyarodás alatti fékezéskor ne csússzon meg az úon.

 

C-ELB (Cornering Enhanced Linked Braking) – Az elektronikus integrált fékrendszer kiegyensúlyozottabb első és hátsó fékezést tesz lehetővé. A rendszer erősebb fékezés esetén jobban elosztja a fékerőt, gyenge fékezés esetén viszont, alacsony sebességnél megszünteti a fékerő elosztását. Az első fékkar behúzásakor a hátsó kereket is dinamikusan megfékezi. A hátsó fék pedáljának megnyomására a rendszer az első kerék bal féknyergére is küld fékerőt.

VHC (Vehicle Hold Control) – Meggátolja, hogy a motor visszaguruljon azután, hogy a vezető kiengedte a fékeket, például egy dombon található közlekedési lámpánál, lejtőn vagy meredek rámpán. Célja az elindulás megkönnyí­tése. A rendszer addig fékezi a motorkerékpárt, amí­g a vezető sebességbe nem kapcsol és gázt nem ad az induláshoz. A VHC sima felületen is bekapcsolható. A VHC automatikusan kikapcsol, ha a vezető gázt ad. Nem használható kézifékként, akkor is kikapcsol, ha a vezető kihajtja az oldaltámaszt. A legtöbb esetben a jelzőfény öt perc után villogni kezd, és a VHC magától kikapcsol.

DSCS (Drag-Torque Slip Control System) – A motorfék csúszásgátló rendszer funkciója a hátsó kerék megcsúszási lehetőségének csökkentése, amely általában akkor következik be, amikor a vezető hirtelen alacsonyabb sebességfokozatba kapcsol. Amikor a DSCS a hátsó kerék túlzott csúszását érzékeli a motorkerékpár lassulásakor, úgy adagolja a motorblokk forgatónyomatékát, hogy a hátsó kerék sebessége jobban megközelí­tse a haladás tempóját.

C-TCS (Cornering Traction Control) – A továbbfejlesztett kipörgésgátló rendszer kanyarodáskönnyí­téssel funkciója a hátsó kerék túlzott kipörgésének megakadályozása gyorsulás során egyenes menetben és kanyarodás közben egyaránt. Biztonságosabb motorozást tesz lehetővé csúszós, laza úfelületen. A vezető két üzemmód közül választhat: A standard üzemmód száraz, az esős üzemmód nedves felületekre optimalizált. A rendszer akár ki is kapcsolható. A C-TCS intenzitása a motor kanyarodás alatti dőlésszögétől is függ.

TPMS (Tyre Pressure Monitor System) – A gumiabroncsnyomás-ellenőrző rendszer az aktuális első és hátsó guminyomást jelení­ti meg a Boom Box GTS kijelzőjén, és jelzőfénnyel figyelmeztet az alacsony guminyomásra.

Pont az i-n, H-D Connect

Ha valami, akkor ez aztán igazán smart szolgáltatás. A letölthető H-D applikáció és előfizetés után a tulajdonos okos telefonja segí­tségével egy rakás dolgot megtudhat a motorjáról, akkor is, ha az a távolban van. Láthatja, mennyi üzemanyag van benne, láthatja az akkumulátor töltöttségét, az úadatokat és az útal kapcsolatos statisztikai adatokat. Mutatja, mikor kell szervizbe vinni a motort, és megmutatja, hol van a legközelebbi kereskedő és szerviz. A dőlésérzékelő szenzor azt is tudatja a tulajdonossal, ha a motort megmozdí­tották, netán feldöntötték, ellopás esetén követi a motor mozgását – amennyiben van térerő a motor tartózkodási helyén.

A tesztparkban a három új – de legalábbis új szolgáltatásokkal rendelkező – motorból a kevésbé hangsúlyozott Ultra Limitedből volt annyi, hogy mindenki eleget motorozhatott vele, a valamivel érdekesebb Road Glide Limitedből és a mindenki által vágyott CVO Street Glide-ból két-két darab állt rendelkezésre, í­gy azokkal, de különösen a Road Glide Limiteddel alig szereztünk tapasztalatot, ezt következő számunkban egy részletesebb teszttel pótoljuk.

 

Az Ultra Limited – valaha ez felelt meg a flotta zászlóshajójának, az Ultra Classsic Electra Glide-nak – tulajdonképpen csak az RDRS csomaggal lett különb előző évi felmenőjénél, a dögösebb kinézetű Road Glide Limited viszont az okos csomag mellé új tankot, új Slicer II Contrast Bright kerekeket, új emblémákat és kézzel festett csí­kokat kapott. És akkor még nem beszéltünk az új Black Finish Optionről, erről az igazán dark side dizájnról, amely egyenesen a gyárból hozza a custom feelinget. Jellemzője, hogy a kormánytól a kipufogóig, a felnikig, a hengerfejektől a légszűrőházon át a teleszkópszárakig mindene a fekete két válfajában, mattban és fényesben ragyog. A további extrák közé tartozó hatfokozatú markolatfűtés a mi éghajlatunkon valóságos áldás, a cápaorr fejidom és a háromcsatornás szellőzőrendszer a split stream nevű nyomáskiegyenlí­tő csatornát is beleértve nyáron lesz hálánk tárgya.

A legkí­vántabb motor cí­met valószí­nűleg a CVO Street Glide nyerte volna el. Annyit elárulunk, hogy a letisztult bagger forma fantasztikus fényeket kapott, a fekete motorblokkot a csiszolt élű bordákkal fantasztikus lángvörösben (Blaze Red) pompázó hengerfej ékesí­ti. Szintén rendelkezik az RDRS csomaggal, ezen kí­vül adaptí­v LED-es Daymaker fényszóróval és mindent megkoronázó 117 köbinches (1923 cm3), lenyűgöző nyomatékú Millwaukee Eight erőforrással. Lenyűgöző forma, lenyűgöző nyomaték és vezetési élmény jellemzi. Sajnos ezzel aztán tényleg csak keveset sikerült menni, részletes tesztje még várat magára.