Baleset-megelőzés: Lemondás az elsőbbségi jogról

Létezik egy közmondás, amely szerint „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”. Annak kifejezésére használják, hogy az is okozhat kárt, bajt, akit a legjobb szándék vezet, ezért elsősorban nem a szándék, hanem az eredmény alapján ítélik meg a cselekedeteinket. A közlekedésben is kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor a mögöttünk közlekedő a fenti közmondással hoz minket összefüggésbe, esetleg nyomdafestéket nem tűrő stílusban.

A fenti közmondást illusztráló egyik „kedvenc” közlekedési helyzetem az, amikor egy többsávos úttesten egy fényjelző készülékkel ellátott kereszteződésben áthaladva az előttünk közlekedő már a kereszteződés közepén, vagy a kereszteződésen éppen csak áthaladva úgy dönt, hogy a sávunk mellett jobbról becsatlakozó – az egyenesen haladó forgalomnak „Elsőbbségadás kötelező” táblával alárendelt – kanyarodósávban érkező járművet beengedi maga elé. Mi a baj ezzel? Minden jelzőlámpás kereszteződésnek van egy ún. „áteresztő képessége”, amit egy adott periódusidőre számítanak ki. Ez azt jelenti, hogy az adott zöld idő alatt mennyi jármű képes áthaladni az adott útkereszteződés területén.

Az áteresztő képesség nagy valószínűség szerint folyamatos haladásra van kiszámítva, tehát aki tervezi, az arra az esetre optimalizál, amikor a forgalom résztvevői folyamatosan haladnak egymás mögött. Ha valaki éppen a kereszteződésen történő áthaladás során vagy rögtön azt követően kezd előzékenykedni, azzal arra kényszeríti a mögötte haladókat, hogy lassítani kezdjenek, így aztán biztosan kevesebben haladnak át a kereszteződésen, mint amennyien az előzékenység hiányában áthaladnának. A másik sávban haladó, és egyébként elsőbbségadásra köteles jármű vezetője semmit sem veszítene akkor, ha az utolsó jármű elhaladását is megvárná, így az előzékenység még számára is kétes értékű előnyökkel jár.

Van azonban ezen kívül egy másik fontos szempont, ez pedig egy közlekedési szabály: „Zöld fényjelzésnél sem szabad az útkereszteződésbe behajtani, ha azt − forgalmi torlódás miatt − a zöld fényjelzés tartama alatt előreláthatólag nem lehet elhagyni.” Amennyiben azért torlódik fel előttem a forgalom, mert egy előttem haladó jármű vezetője a jobbról becsatlakozó forgalmi sávból be akarengedni maga elé egy másik járművet, és ennek ténye számomra csak akkor válik észlelhetővé, amikor a kereszteződés területére már behaladtam, akkor ugyanolyan kínos helyzetbe kerülhetek, mint azok, akik az előttük haladó járművek számára, haladási sebességére és a zöld fényjelzés teljes időtartamából még előre láthatóan hátralévő időtartamra tekintet nélkül hajtanak be a kereszteződés területére.

Az eredmény ugyanaz: Úgy fogok „bent ragadni” a kereszteződésben, hogy a keresztirányú forgalom megindulása esetén vagy nem lesz hová menekülnöm, vagy csak sávváltás árán fogok tudni kihaladni a keresztirányú forgalom elől, akikre szintén érvényben van egy áteresztő képesség, és akikre ugyancsak érvényes a KRESZ előbb idézett rendelkezése is. Ha ismerik a „Csúcsforgalom” nevezetű logikai játékot, akkor Önök is úgy érezhetik, hogy a játék semmiben sem űbereli az előbbiekben leírt helyzetet. Jó vagy rossz szándék ide vagy oda, a kereszteződésben álló, „egymásba érő” és egymástól mozdulni sem képes járművek látványától az ember ugyanolyan ideges lesz, mint a játék haladó feladványaitól… Ugyancsak a címben idézett közmondásra példa az a videó (pontosabban a videóban látható közlekedési szituáció), amit a Budapesti Autósok Közösségének oldalán láttam. Adott egy irányonként két-két sávos út, amelynek egyik külső sávjában halad egy tehergépkocsi, a belső sávban, vele azonos irányban pedig a fedélzeti kamerával felszerelt jármű, az előtt egy személygépkocsi.

A tehergépkocsi vezetője egy kereszteződés előtti útszakaszon egyszer csak fékezésbe kezd, majd megáll, ugyanilyen manőverre késztetve a mögötte haladókat is. A belső sávban haladók azonban nem tudva mire vélni a helyzetet, továbbhaladnak. Csak a fedélzeti kamera látószögében válik észlelhetővé egy gyalogos, aki egy babakocsit tol maga előtt, és akit a tehergépkocsi vezetője – rosszul értelmezett előzékenységből – átenged az úttesten, pedig adott helyzetben őt erre semmi sem kötelezi. A gond ezzel a helyzettel az, hogy ha a gyalogos nem lenne eléggé óvatos (pl. tapasztalatlan, vagy túlságosan fiatal, esetleg ok nélkül bízik meg a tehergépkocsi vezetőjének körültekintésében), akkor az előzékenység könnyen torkolhatna tragédiába, hiszen a belső sávban haladók nem készülnek fel a gyalogos felbukkanására, és ha 50-nel közelítik meg a gyalogos nyomvonalát, akkor az észlelés pillanatában (vagyis amikor a teherautó által előidézett takaróhatás megszűnik) már esélyük sincs az elütés elkerülésére. Mi történne, ha a teherautó vezetője nem állna meg, és nem engedné át a gyalogost a kisgyermekkel?

A gyalogos és a többi járművezető számára is sokkal átláthatóbb helyzet alakulhatna ki, hiszen a tehergépkocsi mögött – talán egy lámpaváltás miatt – feltorlódott járműoszlop tagjai előbb-utóbb elhaladnának, és a gyalogos számára lehetővé válna, hogy úgy keljen át az úttesten, hogy mindkét irányban – vagyis mind a négy sávban – meg tudjon győződni a forgalomról, ha már egyszer mindenképpen olyan helyen akar átmenni, ahol elsőbbsége nincs. Nem teljesen ugyanaz, de mégis hasonló helyzet az, amikor az elsőbbségadási kötelezettség hatálya alatt álló járművezetőt az útkereszteződésben kiengedi az egyik irányból érkező jármű vezetője, mondván, hogy az előtte haladó járművek feltorlódása miatt továbbhaladni – vagyis elsőbbségi jogával élni – úgysem tudna. Tudjuk, hogy az elsőbbségi jogáról mindenki csak a saját nevében mondhat le, ezért az elsőbbséggel védett útszakaszon másik sávban, de azonos irányból érkező, vagy éppen előzést végrehajtó és az elsőbbségi kötelezett viszonyában ez a helyzet bizony nem várt és finoman szólva nem kívánatos konfliktushoz vezethet. Éppen az elsőbbségi jogáról lemondó jármű kelt ugyanis olyan takaróhatást, amely kizárja, vagy legalábbis korlátozza a két érintett észlelését… (Folytatjuk)